FőképHa Grace Jonest és Trent Reznort néhány hétre egy stúdióba zárnák, jó eséllyel valami olyasmivel rukkolnának elő, mint Alba Hyseni első önálló albuma, az Inner Mission. Ráadásul a hatások sora itt még közel sem ér véget, és Tom Waitstől és David Bowie-tól a Pink Floydon és a Massive Attacken át a Depeche Mode-ig még számtalan nagyszerű muzsikus nevét láthatjuk a köszönetnyilvánításban. Ezzel egyáltalán nem azt szeretném sugallni, hogy derivatív szerzemények sorából állna a lemez, hiszen már az említett zenészek életművének eltérő karakteréből ítélve megállapítható, hogy sokkal összetettebb jelenségről van itt szó holmi utánzásnál vagy utánérzésnél.
 
Az összehasonlítás azért adja mégis ennyire magát, mert Alba Hyseni hiperalt orgánuma már a lemezt nyitó „The Drug I Need” első hangjainak felcsendülésekor az ébenfekete énekest és modellt idézi meg. Emellett a mintavételezett és loopokban ismételgetett motívumok az elektronikus zene hipnotikus monotóniájával kísérik az éneket, amihez hol jazzes, hol halványan rockra emlékeztető, hol már-már repetitív, kortárszenei kísérletekkel rokonítható, sokszor improvizatív díszítőelemek egészítik ki a hangképet.
 
A számok tónusa többnyire meglehetősen sötét. Az egyik legjellemzőbb kompozíció a szinte sípoló elektronikus skálatémával és kásás, botladozó basszussal indító „Unique”, melynek csupasz ritmusalapja mellett az időnként megszólaló vonósok és a különféle hangeffektusok egészen sejtelmesen festik alá a pár szóból építkező szöveget, és a borús, gótikusnak is nevezhető hangvételű éneket. A Sisters Of Mercy nem ezért ugrik be, mintha Alba Hyseni epigonként túl egyértelműen merített volna az együttes dalaiból, inkább az atmoszférát érzem valamelyest hasonlónak.
 
Az indusztriális elemek sem hiányozhatnak az anyagból, az „Aieu”-ben például fémen csengő-kopogó kalapácsütésekként szól a dob, miközben a szaxofon egy elektromos „léggyel” versenyez, melyikük zümmögi le a másikat. Nem kevésbé ipari jellegű a csörgéssel, reszeléssel, csikorgással operáló, máskülönben latinos lüktetésű „Reflection”, de hasonlóképp félelmetes az alapja az egyébként szokatlanul dallamos, jószerével a két világháború közötti feelgood zenére emlékeztető „Breathing Rain”-nek is, mely így mégiscsak távoli rokonságban áll valamiféle hamisítatlan jazzel.
 
Talán pontosan ez a kontrasztosság, az elsőre összeegyeztethetetlennek tűnő stíluselemek eredeti kombinációi adják az album valódi értékét. És nyilván ennek a változatosságra törekvésnek köszönhető, hogy akadnak azért viszonylag vidámabb pillanatok is a lemezen, mint például a könnyed, lendületes „My heart’s Song”, amely elborultsága ellenére egy kevéske ragyogó napsugarat tud csempészni a jóval komorabb, komolyabb hangulatok közé. És Alba Hyseni végül még egy meglepetést is tartogat a számunkra, mégpedig azt, hogy a magyaros, cigányos és klasszikus motívumoktól sűrű „Exit” nem az albumot lezáró, csupán az utolsó előtti dal, annak viszont egészen fenomenális és izgalmas próbálkozás.
 
Az albán származású, de önmagát egyszerűen balkáninak valló Alba Hyseni nagyszerű zenésztársai zömében magyarok, ezzel is bizonyítva, hogy nincs minden elveszve még, az angol szövegek és a magyar indie-szcénától a lehető legmesszebb elnavigáló vállalkozás pedig azt sejteti, hogy ez a kozmopolita zene az egész világon bárhol gond nélkül befogadható és sikerre vihető. Személy szerint szurkolok Alba Hyseninek, hogy ez így is legyen, és minél többen megismerjék bemutatkozó lemezét a határainkon kívül is.
 
Az együttes tagjai:
Alba Hyseni – ének
 
Közreműködött:
Tamás Csigó – zene, gitár
Sena Dagadu – ének (4, 9)
Szilvási István – hang (11)
Hock Ernő – basszusgitár, bőgő
Grencsó István – tenorszaxofon
Sörés Zsolt – vonós hangszerek
Bónitz Márton – vonós hangszerek
Burai Zsolt – vonós hangszerek
Radics Ádám – vonós hangszerek
Valkó Béla – vonós hangszerek
DóraAttila – baritonszaxofon
Murad Abbas – harsona
Bérczesi Róbert – gitár
Gergácz Gábor – gitár
Rozmán Zsolt – elektromos dob, ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Drug I Need
2. Ain’t No Perfect Life
3. The Skin Game
4. Reality Blow
5. Unique
6. Adieu (Friend Of Sorrow)
7. Hunter
8. Breathing Rain
9. Reflection
10. My Heart’s Song
11. Exit (End Poverty)
12. Trick
 
Diszkográfia:
Inner Mission (2011)