Claudio Monteverdi: Il Combattimento Di Tancredi E Clorinda (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2012. 02. 25.
Claudio Monteverdi madrigáljai egyértelműen a leghaladóbb zenei eszményeket testesítették meg egy olyan korban és helyen, amikor és ahol még az azóta szinte teljesen feledésbe merült szerzők is csak úgy ontották magukból a csodálatosabbnál csodálatosabb remekműveket. Az előremutató darabok közül is az itáliai kora barokk praktikák legékesebb példái közé tartoznak az 1619-ben kiadott VII., valamint a csupán 1638-ban publikált VIII. könyv madrigáljai, ha pedig egyetlen kompozíciót kellene megnevezni legreprezentatívabbként vagy legnagyszerűbbként, akkor bizonyosan a Tankréd és Clorinda párviadalát Torquato Tasso Felszabadított Jeruzsálemének szövegére megidéző harci mű lenne az.
A „Combattimento” felkavaró témájához tökéletesen illik a hasonlóképp rendkívüli zaklatottságot sugárzó muzsika: a szófestő zenei motívumok, a lódobogást imitáló ritmusok, a gyors, megismételt hangok, a pizzicato első feljegyzett használata és a korábban ritkaságnak számító, a felfűtött érzelmeket még tovább fokozó tremolo. Mindez a zenei invenció az operákéval összevethető drámaisággal bontakozik ki a közel húszperces kompozícióban, és ezáltal sokkal többet kapunk, mint az a cappella művek egyfajta modernizált, instrumentumokkal kiegészített változatát: házi előadásra alkalmas színpadi jelenet, szcéna ez, amely – mint arra annak idején számítani is lehetett – hatalmas sikert aratott a velencei nemesek körében.
Az Arts Florrisants zenészei hangulatát és jellegét tekintve valóban korhűnek ítélhető előadást rögzítettek, jóllehet viola da bracciák helyett hegedűkkel szólaltatják meg a darabot. A vonókezelés, a határozott, éles húrérintés, a néha egészen nyersnek ható tónusok mind-mind hozzátesznek valamit az összhatáshoz, amely így egész egyszerűen lenyűgöző. És ami még ennél is fontosabb, az együttesnek mindvégig sikerül fenntartania a mű által megkövetelt vibráló feszültséget.
A VII. madrigálkötetből és az 1632-ben közreadott Scherzi musicaliból származó, rövidebb madrigálokból takarékos zenei apparátusuk ellenére gazdagság, fényűzés és pompa árad. A Velenében akkoriban egyre inkább divatosnak számító concertato stílusban született darabokban Monteverdi számtalan módját aknázza ki a szembeállításnak, az egymástól átvett vagy egymásnak felelgető dallamokban rejlő színek és árnyalatok variálásának. Hallhatunk ismétlődő basszusmotívum felett többször is kánonszerűen éneklő két tenorra („Zefiro torna”) vagy két szonátaszerű ellenpontban félig együtt mozgó szopránra („O come sei gentile”) komponált darabot, valamint – többségében – olyan madrigálokat, ahol elsősorban a zenekar vetélkedik az emberi hanggal.
Közvetlenül vagy közvetve, ám mindenképp ezek az újító törekvések hatottak a Monteverdiét követő generációk muzsikájára; többek között olyan komponistákéra, mint Heinrich Schütz, aki révén a 17. század első felére jellemző velencei felfogás áttételesen Johann Sebastian Bachnak is ihletet adhatott. William Christie és kiváló csapata a művekhez méltó, ragyogó interpretációval tiszteli meg a néhai mestert, és nehezen felülmúlható felvételük ekképp zsinórmértékül szolgálhat úgy zenésznek, mint zenekedvelőnek.
Előadók:
Claire Brua – szoprán
Sandrine Piau – szoprán
Françoise Semellaz – szoprán
Steve Dugardin – alt
Adrian Brand – tenor
Jean-Paul Fouchécourt – tenor
Bernard Loonen – tenor
Mark Padmore – tenor
Nicolas Cavallier – basszus
Nicolas Rivenq – basszus
Les Arts Florissants
William Christie – karmester
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Il combattimento di Tancredi e Clorinda (Libro VIII, Madrigali guerreri)
2. Mentre vaga Angioletta, a doi tenori (Libro VIII, Madrigali amorosi)
3. Con che soavita, Concertato a una voce e 9 instrumenti (Libro VII)
4. Eri gia tutta mia (Scherzi musicali)
5. Quel sguardo sdegnosetto (Scherzi musicali)
6. Tu dormi? Ah crudo core a 4 (Libro VII)
7. Presso un fiume tranquillo, Dialogo a 7 concertato (Libro VI)
8. Zefiro torna, a di soavi accenti, a doi tenori (Libro IX)
9. O come sei gentile, caro augellino, a doi soprani (Libro VII)
10. Ardo, avvampo, a 8 voci con doi violini (Libro VIII, Madrigali guerreri)
A „Combattimento” felkavaró témájához tökéletesen illik a hasonlóképp rendkívüli zaklatottságot sugárzó muzsika: a szófestő zenei motívumok, a lódobogást imitáló ritmusok, a gyors, megismételt hangok, a pizzicato első feljegyzett használata és a korábban ritkaságnak számító, a felfűtött érzelmeket még tovább fokozó tremolo. Mindez a zenei invenció az operákéval összevethető drámaisággal bontakozik ki a közel húszperces kompozícióban, és ezáltal sokkal többet kapunk, mint az a cappella művek egyfajta modernizált, instrumentumokkal kiegészített változatát: házi előadásra alkalmas színpadi jelenet, szcéna ez, amely – mint arra annak idején számítani is lehetett – hatalmas sikert aratott a velencei nemesek körében.
Az Arts Florrisants zenészei hangulatát és jellegét tekintve valóban korhűnek ítélhető előadást rögzítettek, jóllehet viola da bracciák helyett hegedűkkel szólaltatják meg a darabot. A vonókezelés, a határozott, éles húrérintés, a néha egészen nyersnek ható tónusok mind-mind hozzátesznek valamit az összhatáshoz, amely így egész egyszerűen lenyűgöző. És ami még ennél is fontosabb, az együttesnek mindvégig sikerül fenntartania a mű által megkövetelt vibráló feszültséget.
A VII. madrigálkötetből és az 1632-ben közreadott Scherzi musicaliból származó, rövidebb madrigálokból takarékos zenei apparátusuk ellenére gazdagság, fényűzés és pompa árad. A Velenében akkoriban egyre inkább divatosnak számító concertato stílusban született darabokban Monteverdi számtalan módját aknázza ki a szembeállításnak, az egymástól átvett vagy egymásnak felelgető dallamokban rejlő színek és árnyalatok variálásának. Hallhatunk ismétlődő basszusmotívum felett többször is kánonszerűen éneklő két tenorra („Zefiro torna”) vagy két szonátaszerű ellenpontban félig együtt mozgó szopránra („O come sei gentile”) komponált darabot, valamint – többségében – olyan madrigálokat, ahol elsősorban a zenekar vetélkedik az emberi hanggal.
Közvetlenül vagy közvetve, ám mindenképp ezek az újító törekvések hatottak a Monteverdiét követő generációk muzsikájára; többek között olyan komponistákéra, mint Heinrich Schütz, aki révén a 17. század első felére jellemző velencei felfogás áttételesen Johann Sebastian Bachnak is ihletet adhatott. William Christie és kiváló csapata a művekhez méltó, ragyogó interpretációval tiszteli meg a néhai mestert, és nehezen felülmúlható felvételük ekképp zsinórmértékül szolgálhat úgy zenésznek, mint zenekedvelőnek.
Előadók:
Claire Brua – szoprán
Sandrine Piau – szoprán
Françoise Semellaz – szoprán
Steve Dugardin – alt
Adrian Brand – tenor
Jean-Paul Fouchécourt – tenor
Bernard Loonen – tenor
Mark Padmore – tenor
Nicolas Cavallier – basszus
Nicolas Rivenq – basszus
Les Arts Florissants
William Christie – karmester
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Il combattimento di Tancredi e Clorinda (Libro VIII, Madrigali guerreri)
2. Mentre vaga Angioletta, a doi tenori (Libro VIII, Madrigali amorosi)
3. Con che soavita, Concertato a una voce e 9 instrumenti (Libro VII)
4. Eri gia tutta mia (Scherzi musicali)
5. Quel sguardo sdegnosetto (Scherzi musicali)
6. Tu dormi? Ah crudo core a 4 (Libro VII)
7. Presso un fiume tranquillo, Dialogo a 7 concertato (Libro VI)
8. Zefiro torna, a di soavi accenti, a doi tenori (Libro IX)
9. O come sei gentile, caro augellino, a doi soprani (Libro VII)
10. Ardo, avvampo, a 8 voci con doi violini (Libro VIII, Madrigali guerreri)