Főkép„I love to speak with Leonard
He’s a sportsman and a shepherd
He’s a lazy bastard
Living in a suit” (Going Home)
 
Az albumot nyitó, kellő cinizmussal társult önreferencia mosolyra késztet, a szöveget inkább csak mondó, a lehetséges melódiák ívét inkább csak sugalló Cohen előadásmódját tökéletes ellenpontként költi dallá a zenekar és a háttérénekesek. Ismeretlen ismerősként köszön a hangzás, akaratlanul is Presser Gábor „Majd Leonard” szerzeménye ugrik be (Kis történetek, BMG 1996), a két dal közös szereplői Leonard és maga az Úr miatt is. Cohen istene nem zenét rendelni jött, hanem meggyőződni arról, hogy az öltönye nélkül a függöny mögött távozni készülő lélek felkészült-e új otthonára. Teljesen szükségtelen szerelmes dalokat, a megbocsátás himnuszait vagy éppen a vesztes élet kézikönyvét írogatnia, elég ha az Úr bölcsességét kántálja, amely persze éppen egybeesik Leonard szerelemre, megbocsátásra irányuló intencióival. Az album tematikájára is alliteráló sorok ezáltal akár felsőbbrendű megerősítést is nyerhetnének, ha nem ironikusan értenénk a szavak játékát, hogy a szöveg az így létrejövő többszörös személyiség én referenciáinak végtelen spiráljába taszítson minket. A „Going Home” egy zseniális vers, amiről talán a legtöbbet mégis az árulja el, hogy amikor egy zárt körű New York-i lemezhallgatáson, a Joe’s Pub-ban azt kérdezték Cohentől, hogy hol volt amikor az album nyitó darabját írta, csak annyit válaszolt: „Bajban.”
 
A világba belefáradt, ám még mindig élni vágyó ember lírája mindezek után nem is meglepő a banjo, trombita, hegedű és gitár által megfestett és kizárólag Cohen által jegyzett „Amen” hangulatában, amelynek még csak távolabbi biblikus utalásait teszik direktebbé a „Show Me The Place” vagy a „Come Healing”. Utóbbi himnikus női kórusa a lemez legnagyszerűbb zenei élménye, amelynek fénye még szebben ragyog Cohen egészen mély tónusú hangjának tükrében. A zsoltár sorokat magábafonó szöveg egészen ünnepi pillanatot teremt és világít rá egy közös emberi tulajdonságra: életünk vége felé egyre érdeklődőbbé válunk a vallások iránt és talán megértőbbek is leszünk velük szemben.
 
Szerencsére Cohen érdeklődése merőben intellektuális, legalábbis a lemez dinamikája sokkal inkább egy olyan idős ember portréját nyújtja, aki költészetének ritmusát még e világi életéhez igazítja, még ha azt esetenként sötéten is látja:
„I got no future
I know my days are few
The present’s not that pleasant
Just a lot of things to do
I thought the past would last me
But the darkness got that too.” (Darkness)
A nylon húros gitáron bevezetett, orgona és zongorahangokkal kísért egyszerű blues formához illesztett vers azért is élmény, mert a felejtéssel párosult rezignált ember önreflexiója cseppet sem elkeseredetten, hanem inkább az elfogadás hangján, a hangszín egy olyan spektrumán szólal meg, amit egyszerűen kellemes hallgatni. És ez így van az egész, finoman hangszerelt, minimalista hangzású lemezen, amely tökéletes eszköze a szavak felerősítésének. Részben ezek azok az elemek, amelyek garantálják, hogy Cohen erőteljesen én központú korongját szeretni lehessen, és a dolog remekül működik.
 
„A hangom egyre mélyebb és mélyebb lesz, mert leszoktam a dohányzásról. Arra számítottam, hogy magasabb lesz, de pont fordítva történt. Nyolcvan évesen ismét szeretnék elkezdeni cigizni. Lehet, hogy éppen turnézni fogok és ez az egyik dolog amiért voltaképpen ismét turnézni akarok – bagózni az úton.”
 
A szerelmes dalok sem mellőzhetnek minden iróniát,
„Had to go crazy to love you
You who were never the one
Whom I chased through the souvenir heartache
Her braids and her blouse all undone.” (Crazy to Love You)
ám az egészben leginkább mégis az a megkapó, ahogyan Cohen egy időnként hamisan csengő gitáron, nem is kristálytiszta játékkal kísérve önmagát, a zenekar biztos háttere nélkül, a nikotinmentes hangszálai ellenére is énekel, és tényleg énekel.
 
Leonard Cohen egy több éves, nagy sikert arató turnéja után – amelynek következtében saját elmondása szerint egyrészt rendbe jött zűrös anyagi élete (Live in London, 2009; Songs From The Road, 2010), másrészt pedig egy hosszú remete életmód után ismét olyan élő zenei élményeket szerzett, hogy felmelegedett szívének egy fagyos része – tovább ragyog öreg gondolataival egy finoman kimunkált korongon, amelyet a minden modorosságtól mentes egyszerűsége tesz igazán nagyszerűvé.
 
„Ezek abban az értelemben öreg gondolatok, hogy régóta fennálló, megoldatlan elgondolások, morális kérdések. Hosszú ideje zörögnek a kultúra tudatában.”
 
Előadó:
Leonard Cohen – ének (1-10), gitár (2, 6, 9)
 
Közerműködők:
Patrick Leonard – billentyűs hangszerek (1, 3, 5, 7)
Anjani Thomas – billentyűs hangszerek (2, 4, 9, 10)
Ed Sanders – gitár, ének (9)
Dino Soldo – minden hangszer (8), kivéve piszton; fúvos hangszerek (4)
Sharon Robinson – ének (2, 4, 8, 9) és szintetizátor bass (2, 9)
Hatty & Charley Webb (Webb Sisters) – ének (2, 4)
Dana Glover – ének (1, 5, 7, 10)
Jennifer Warnes – ének (3)
Neil Larsen – piszton (8), Hammond B3, zongora, szintetizátor bass és ütőshangszerek (10); billentyűs hangszerek (4)
Robert Korda – hegedű (2)
Chris Wabich – dobok (2)
Jordan Charnofsky – gitár (2)
Bela Santelli – hegedű (1, 3, 5, 7)
Roscoe Beck – basszusgitár (4)
Javier Mas – archilaud (4)
Bob Metzger – gitárok (4)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Going Home (Leonard Cohen / Patrick Leonard)
2. Amen (Leonard Cohen)
3. Show Me The Place (Leonard Cohen / Patrick Leonard)
4. Darkness (Leonard Cohen)
5. Anyhow (Leonard Cohen / Patrick Leonard)
6. Crazy To Love You (Leonard Cohen / Anjani Thomas)
7. Come Healing (Leonard Cohen / Patrick Leonard)
8. Banjo (Leonard Cohen)
9. Lullaby (Leonard Cohen)
10. Different Sides (Leonard Cohen)
 
Diszkográfia:
Songs Of Leonard Cohen (1967)
Songs From A Room (1969)
Songs Of Love And Hate (1971)
Live Songs (1973) – koncert
New Skin For The Old Ceremony (1974)
Death Of A Ladies’ Man (1977)
Recent Songs (1979)
Various Positions (1984)
I’m Your Man (1988)
The Future (1992)
Cohen Live: Leonard Cohen In Concert (1994) – koncert
Field Commander Cohen (2001) – koncert
Ten New Songs (2001)
Death Healer (2004)
Live In London (2009) – koncert
Live At The Isle Of Wight 1970 (2009) – koncert
Songs From The Road (2010) – koncert
Old Ideas (2012)
 
Kapcsolódó írás:Leonard Cohen: I’m Your Man (CD)