FőképA lemez megvásárolható: www.cdpince.hu

Érdekes a kapcsolatom a lemezzel, mert én is alig néhány hete hallottam először a bandáról, pontosabban olvastam egy interjút velük, és azután szereztem be az albumot, amelyet azóta is szinte mindennap meghallgatok, elejétől a végéig, és még mindig nem untam rá…

Ha egy zenekarral kapcsolatban a sajtó és a közvélemény azt mondogatja, hogy „ők a jövő nagy reménységei”, „világsztárokká fognak válni”, „hatalmas potenciál van bennük” stb., és mindennek bekövetkeztére valóban komoly esély van, akkor jobb még az áttörés előtt írni róluk, elkerülve azt, hogy már a sikersztori közepén szülessen az ajánló, melynek akár olyan olvasata is lehet, hogy biztosan azért írunk róluk, mert most minden velük van tele és dicsérik őket. A Black Veil Bridesnál minden esély megvan a világsztárrá válásra.

A kissé ijesztő külsejű (a srácok mintha a KISS bármelyik tagjának és Alice Coopernek a zabigyerekei lennének, valamilyen rokoni kapcsolatban Marilyn Mansonnal) amerikai együttes 2010-ben adta ki első nagylemezét. A tagok elmondása szerint ez azonban még nem tekinthető „rendes” debütnek, mert a lemez még nem teljes egészében a mostani tagság műve volt. Ez a megtisztelő cím így a jelen írás tárgyát képező albumé lett. A bemutatkozással nem produkáltak hatalmas eladási számokat, ugyanis nem állt mögöttük nagy kiadó, ezért a promóciót, reklámot, turnét mind-mind saját kezűleg intézték. Azért van az albumon egy dal („Knives And Pens”), ami túllépte a 37 milliós nézettséget a YouTube-on, és elég szép sikereket értek el a független albumokat vizsgáló slágerlistán is, ezért történhetett meg, hogy felfigyelt rájuk egy multi. Így a Set The World On Fire már egy nagy kiadónál jelent meg. Ezen az albumon a hörgés mennyisége szinte a nullára csökkent, és inkább dallamos, ugyanakkor keményebb szerzemények születtek.

Ha röviden össze kellene foglalni, hogy milyen muzsikára is lehet számítani, akkor talán így lehetne fogalmazni: kerek refrének, kicsit lecsupaszított, leegyszerűsített Avenged Sevenfold. Ennek lehet az előnye és a hátránya is. Például ha valakinek mindene az A7X és lojális alkat, akkor számára a BVB csak olcsó és gyenge utánzat lesz. Viszont aki kicsit soknak érzi az A7X komplexitását és bonyolultságát, annak talán pont ez lesz a befogadható szint.

A kezdés („New Religion”) remekül összefoglalja és előrevetíti, hogy milyen zene vár ránk az elkövetkezendő szűk háromnegyed órányi játékidő alatt: kapkodós, trashes beütésű, villantós ikergitározással felvértezett, refréncentrikus, ragadós rockzene. A címadó dallal aztán leheletnyit visszavesznek a tempóból: ezzel a középtempós számmal a kimértebb muzsikát kedvelőknek igyekeznek finomsággal szolgálni. Majd érkezik az együtténeklős, stadion rockhimnusz, a „Fallen Angels”.



A nyitány hangulatát felidéző „Love Isn’t Always Fair”-ben eszméletlen aprítást hajtanak végre a srácok, de mindez nem megy a végeredmény rovására és nem válik öncélúvá. Hatalmasakat tekernek a gitárokon és könyörtelenül zúznak, ráadásul megint akkora refrénnel fejelik meg a dolgot, hogy az tanítani való. A „God Bless You” higgadtabb megközelítésével másik testrészünket célozzák meg, mert míg az imént a lábunk nem bírt egy helyben maradni, addig most a fejünk, pontosabban a nyakunk állhat be némiképp a sűrű fejbólogatásoknak köszönhetően. A szintén klipesített „Rebel Love Song” esetében pedig nyugodt szívvel kijelenthetem – pedig ritkán szoktam ilyesféle jelzőkkel és kifejezésekkel dobálózni –, hogy orbitális nagy sláger, akkora refrénnel, hogy ihaj.



A zenészek azt is bemutatják, hogy érzelmes húrokat is tudnak pengetni, és egy balladát is feltettek a lemezre, „Savior” címmel. Na jó, lelövöm a poént előre, mármint annak, aki még nem hallotta volna, és most igyekszik meghallgatni: igen, kicsit értetlenül hallgattam a dal befejezését-kiteljesedését, és nem is értettem, hogy miért kellett azt úgy oda... Viszont ahogy másodszor is nekifutottam, már nem is tűnt furának, a harmadik alkalomtól kezdve pedig annyira belesimult a lezárás a dalba, hogy már nem is tekintettem rossz ötletnek, mert a dal így talán jobban eléri a kívánt katarzist és valósággal „felrobban”. Igen, mégsem lőttem le a dolgot, viszont ennél jobban nem tudtam körülírni…

A „The Legacy”-ban a banda progresszívebb, komplexebb oldala dominál, ritmusváltásokkal, tördelésekkel, emelkedett refrénnel:



A „Die For You” az előző szerzeményhez képest egy leegyszerűsített popdal szenvedélyes refrénnel. Nagy kedvencem a „Ritual”, amely egyrészt akár a címadó folytatása is lehetne, másrészt olyan gitársikálós témát vonultat fel, amelyhez hasonlóval a 2000-es évek elején pl. a LostProphets milliószámra adta el lemezeket, az akkor éppen tomboló deszkás, nu-metal hullámnak köszönhetően. Van a dalnak egy kicsit fanyar, kesergős íze, azonban aki tart az ilyesmiktől, annak sem kell megijednie, mert lírainak még csak véletlenül sem nevezném.

Az adrenalinbomba „Youth And Whiskey” azért bevisz még egy gyomrost, a kiállós, többrészes szóló alatt pedig egy kicsi hörgés is van, de abszolút nem zavaró mértékben, éppen csak annyira, hogy még hatásosabb legyen a tördelt ritmus.

Azon pedig illik hamar túllépni, hogy a gitárszólók és -témák hol Synyster Gatesék (az A7X bárdistái), hol pedig Zakk Wylde megoldásaira hajaznak, mert tény, hogy bele lehet magyarázni mindezt, de minek? Örökké csak kukacoskodni, és a kákán is csomót keresni? Ugyan már... És igen, valóban nincs túl sok hangja az énekes úriembernek, viszont amije van, azzal elég szépen sáfárkodik. Úgyhogy inkább adjuk át magunkat a kiváló dallamoknak és élvezzük ezt a remekbe szabott kiadványt.

Összegzés
A Set the World on Fire a mai kor követelményeinek tökéletesen megfelelő ragadós rock/metal lemez a jobbik és a keményebbik fajtából. Avenged Sevenfold-szimpatizánsoknak mindenképp ajánlott, de azoknak is, akik szeretik az együtt éneklős, stadionos rockhimnuszokat, hatalmas gitározásokkal, mert ezúttal kedvükre valót fognak hallani.

Az együttes tagjai:
Andy Biersack – ének
Ashley Purdy – basszusgitár, vokál
Jake Pitts – gitár
Jinxx – gitár, hegedű
Christian "CC" Coma – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
01. New Religion
02. Set the World on Fire
03. Fallen Angels
04. Love Isn`t Always Fair
05. God Bless You
06. Rebel Love Song
07. Saviour
08. The Legacy
09. Die for You
10. Ritual
11. Youth & Whisky

Diszkográfia:
We Stitch These Wounds (2010)
Set the World on Fire (2011)