Főkép A vásárairól is híres szászországi Lipcse városa az 1700-as évek elején komoly gazdasági, oktatási és kulturális központ volt. A szász város korának polgári jólétével büszkélkedhetett csinos burkolt terekkel, utcákkal, többemeletes cserépfedésű házakkal, városi kivilágítással, rengeteg üzlettel. A Hamburghoz és Frankfurthoz mérhető Lipcsébe a számos iskola mellett az egyetem is vonzotta a tanulni vágyó ifjúságot. Így érthető, hogy a Tamás-iskola kántortanítójának és a városi templomok igazgatójának állására – pályázat útján – a legkiválóbb német zenészek közül választották ki a jelölteket.
 
1722. december 21-én említik először Johann Sebastian Bach kötheni zeneszerző és karmester nevét a korabeli városi jegyzőkönyvek, mint a megürült állásra jelentkező egyik jelöltet, a hamburgi zeneigazgató Georg Philipp Telemann és a darmstadti karmester Christoph Gaupner mellett. Az akkor már hírneves Georg Philipp Telemannt lipcsei diákkorából a Collegium Musicum megalakítójaként és számos opera zeneszerzőjeként tisztelték. A lipcsei tanács elsőként őt szerette volna megnyerni, de ez több okból nem következett be. Telemann és Gaupner visszalépése után a lutheránus Bach nyerte el Lipcse négy templomának – Nikolaikirche, Thomaskirche, Neuekirche, Peterskirche – egyházzenei szolgálatát, a városi zenészek felügyeletét, és lett a Tamás-iskola kántortanítója is egyben. Alkalmazása mellett szólt szerény, példamutató élete. Bach nem írt világias színpadi műveket, operákat, és szerette a mindennapi tanítást, az ifjúság zenei nevelését. Az iskola ösztöndíjas diákjainak (ún. alumnusok) zenei nevelése, oktatása mellett fő feladata a vasárnapi és ünnepi kantáták komponálása és előadása volt. Működése elé komoly várakozásokkal tekintettek, hiszen ő nem volt Telemannhoz hasonlóan közismert zeneszerző, nyomtatásban sem jelentek meg addig művei, bár neves orgonista hírében állt.
 
A beiktatását követő évben, 1724. április 7-én Bach a Nikolaikirchében, a nagypénteki istentiszteleten mutatkozott be oratorikus művének, a János-passiónak (BWV 245) bemutatásával. Az évente egyszer sorra kerülő passió előadásakor egyetlen templomba vonták össze a három másik templom 12-12 fős kórusait. Hangszeresekkel együtt így több mint ötven főt számlált az előadók száma. A Tamás-iskola muzikális diákjai mellett hagyományosan a lipcsei egyetem zenekedvelő hallgatói is részt vettek a művek előadásain. Bach a bemutatót követő későbbi években folyamatosan csiszolta a János-passiót.
 
A zenei textúrákban a német protestáns egyszerűség is fellelhető. Bach passiója a szerző sokoldalú művészetét bizonyítja, hiszen Jézus szenvedéstörténetét dolgozza fel drámai módon, száműzve a színpadi kereteket, s az előadást a liturgia helyszínére, a templomba helyezve azt. Más szerzők nagyszabású oratóriumai is ugyanezzel a drámai feszültségekkel és bibliai tartalommal vannak felvértezve.
 
A passióban az evangélista recitativo narrációi, melyek a biblikus cselekmény bemutatását viszik előbbre, a zenekari kísérettel megszólaló kórusok és a generálbasszus kísérte korálok összefonódásai képezik a mű vázát. A hangszeres áriáknál a hangszínek megkomponálását, színfestését Bach gyakran fafúvós kíséretre bízza. A Von den Stricken alt áriában a fagott-oboa kettőse, az Ich folge dir gleichfalls szoprán áriában a barokk furulya kíséri a dallamot. Minimalizált barokk cizellálás, a hangszínek finom használata jellemzi minden részletüket. Az áriák tagoló, elválasztó és összekötő szerepe egyaránt felismerhető.
 
A szerző életművében a korál (korálelőjáték, korálpartita, korálfantázia, korálfúga) fontos helyet foglal el. A német egyházi énekek szövegei és dallamai részben Luther munkái, s így ezeknek a 16. századi dallamoknak a harmonizálása a gyülekezet épülését is szolgálta. Bach közel 200 négyszólamú korál-harmonizációja a barokk zene és zeneelmélet egyik mintaképe is. A korálok gondolati egységeinek végét az előadásnál a kitartott hangok (Bach idejében tagolójelek) jelzik. A hallgatókat, hívőket egyaránt a Wer hat dich so geschlagen korál tiszta, égi hangzása érintheti meg. Az akkordok, átmenőhangok, tonika és domináns, nyolcad és negyedhangok összeolvadása a tökéletes harmonizálás és szerkesztési mód iskolapéldája a barokk művészet nyelvén. Bach köztudottan mélyen hívő ember volt, alázattal szolgálta egyházát. A korál mint gyülekezeti ének ember és Isten kapcsolatát jelképezi, a hit fő pillére. A János-passió koráljai, köztük az A Petrus, der nicht denkt zurück, Christus, der uns selig macht, Durch dein Gefangnis vagy a In meines Herzens Grunde,mindfenséges hangzásúak. A passiót annak belső egységei, a Bach válogatta, harmonizálta korálok gyönyörű, egyedi zenei élményei teszik egésszé.
 
A kromatikus elemek is gyakran felbukkannak, de egyik sem öncélú. Bach ezt fiatal korában az olasz zenéből is meríthette, hiszen a kromatikát ízléssel használó Girolamo Frescobaldinak (1583–1643) – aki a római Szent Péter-bazilika orgonistája volt korábban – számos művét lemásolta magának. Így a Fiori Musicali (1635) billentyűs hangszerre írt gyűjteményét is. Frescobaldi az elsők között írta meg virtuóz toccata és passacaglia műveit, s Bach – aki életében soha nem hagyta el hazáját – hű követője lett később e téren is. A passióban az evangélista Er leugnete aber kezdetű recitativo lassan ereszkedő kromatikus dallama a feszültség és oldódás kettősségét mutatja. A szerző a dramaturgiánál mesteri eszközökkel és megoldásokkal élt, amikor a zene már nem csak zene, hanem felülemelkedve mindenen szolgálja a szöveget és a cselekményt.
 
A kórusok szerkesztésénél a hatásos tömbszerű megszólaltatás mellett a barokk fúga-szerkesztés az uralkodó. A második rész Eilt, ihr angefochtnen Seelen basszus áriáját kórussal és zenekari sinfoniát megidéző vonóskísérettel ötvözi a szerző. A mű utolsó kórusa a János-passió legismertebb és legmegrendítőbb része. A da capo szerkesztéssel a kórus többször visszatérve ismétli a szöveg sorait, melyet az oboák és vonósok plasztikus kísérete színez:
 
Ruht wohl, ihr heiligen Gebeine,
Die ich nun weiter nicht beweine,
Ruht wohl und bringt auch mich zur Ruh!
 
Das Grab, so euch bestimmet ist
Und ferner keine Not umschliesst
Macht mir den Himmel auf und schliesst die Hölle
 
Az elfogadó megnyugvás sorai ezek, szervesen összeépülve a zenével. A mű lezárása a Christe, du Lamm Gottes (Krisztus, Isten báránya) korál.
 
A Harmonia Mundi Bach sorozatának János-passió felvételét a világhírű Philippe Herreweghe vezetésével a Collegium Vocale Gent készítette el a mű 1725-ben átdolgozott verziója alapján. A Bach kutatásairól is világhírű Herreweghe megtartotta a Bach-korabeli viszonyokat a kórusnál: a szoprán, tenor, alt és basszus szólamokat 4-4 énekes szólaltatja meg. Ahogy Bach művészete, úgy a Herreweghe vezette historikus és szöveghű előadásmód egyaránt etalon. Tekintsünk akár a mű megszólaltatásának arányaira, az alkalmazott hangszínekre, a zenei ívekre, kontrasztokra vagy a dramaturgiai fellángolásokra, melyek Jézus szenvedését dolgozzák fel. Ahogy az olasz és francia zenében is megannyi dinamika létezik, úgy Bach németesen megszőtt zenei anyaga is megkívánja ezt a protestáns bachi előadási gyakorlattal. A Collegium Vocale Gent makulátlanul tiszta, nemes hangzása mellett kiemelésre érdemesek Herreweghe szólistái: Sybilla Rubens (szoprán), a világhírű Andreas Scholl (alt), Sebastian Noack (basszus) valamint a Jézust alakító Michael Volle (basszus), és nem utolsósorban Mark Padmore (tenor), aki a narrátor evangélistát alakítja. Deklamált előadásmódja lutheri egyszerűséggel nemes és kiváló. Mindannyiukra végig jellemző az érthető szövegmondás, ami a kontrapunktikus zenére és a mű tartalmi megérthetőségére nézve is előnyt jelent.
 
Aki ismeri Johann Sebastian Bach zenei alapköveit, műveit, művészetét, annak feltétlenül illik részletesen ismerni a János-Passiót (BWV 245) is. Bár a mű az akkori hívő, protestáns közösségnek készült, az örökkévalóságnak is íródtak a kottafejekből megelevenedő zenék. Közel 120 perc tömény esszencia ez, ahogy Bach megalkotta, s ahogy Philippe Herreweghe és a Collegium Vocale Gent megvalósította. A többnyelvű, szövegkönyvvel ellátott és 3 CD-t is tartalmazó illusztrált kis könyvecske a Bach és Herreweghe rajongók bibliája.
 
Előadók:
Sibylla Rubens – szoprán
Dorothee Mields – szoprán
Andreas Scholl – alt
Matthew White – alt
Mark Padmore – tenor (Evangelist)
Jan Kobow – tenor
Peter Kooy – basszus
Sebastian Noack – basszus
Michael Volle – basszus (Jesus)

Collegium Vocale Gent
Philippe Herreweghe – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
CD 1
1-15. Johannes-Passion, BWV 245 – Erster Teil
 
CD 2
1-25. Johannes-Passion, BWV 245 – Zweiter Teil
 
CD 3
1-5. Cantata „Jesus nahmzu sich die Zwölfe”, BWV 22
6-9. Cantata „Du wahrerGott und Davids Sohn”, BWV 23
10-14. Cantata „Herr Jesu Christ, wahr’ Menschund Gott”, BWV 127
15-19. Cantata „Seht, wir gehnhinauf gen Jerusalem”, BWV 159