Főkép

A mecénások és fejedelmi udvarok mindig is fontos, sok esetben egyenesen meghatározó szerepet játszottak a – főleg világi – művészetek fejlődésére, alakulására. Különösen igaz ez a barokk zenére, ezen belül is a XIV. Lajos idején virágzásnak indult francia operára, melynek koronázatlan – ám koronás fő által biztosított különböző privilégiumokkal rendelkező – fejedelme vitathatatlanul a firenzei származású komponista, Jean-Baptiste Lully volt.
 
Ha a Napkirály ágyasa nem orrolt volna meg Lully állandó librettistájára, Philippe Quinault-ra, talán sosem születik meg a Maître de la Musique és a Cid szerzőjének fivére, Thomas Corneille egyetlen teljes, önálló közös operája, pontosabban lírikus targédiája, a Bellérophon. Ugyan Quinault kegyvesztettsége nem tartott soká, a Corneille-jel való együttműködés minden jel szerint még inkább a sajátosan francia operastílus kialakítására, a cselekményt recitativók és áriák váltakozásával kibontó olasz modell végleges feladására ösztönözte Lullyt.
 
Az eredmény egy minden korábbinál egységesebb tragédie en musique, amely a komponista egyik legsikeresebb operájának bizonyult, és a bemutató utáni kilenc hónap során még több előadást megért. A siker titka részben a zenei szerkezet kiegyensúlyozottsága. A recitativók egyre inkább átveszik az áriák szerepét a gyönyörködtetésben, és nem csupán a drámai helyzet kibontását szolgálják. A kifejezetten szórakoztatásra szánt, tánccal színesített epizódok, az úgynevezett divertissement-ok szintén arányosan oszlanak el az öt felvonásban, szüntelen változatossággal biztosítva, hogy az opera közönségének egyetlen unalmas pillanat miatt se kelljen „szenvednie”.
 
A korabeli népszerűség másik záloga a győzedelmes uralkodó dicsérete volt, ami ezúttal nem is teljesen képletes, hiszen a prológusban Apolló ténylegesen a legnagyobb királynak nevezi XIV. Lajost, és neki ajánlja a Khimairát és az amazónokat a Pégaszosz hátán lovagolva legyőző Bellerophontész történetét. Az udvar kétségkívül a hatalma csúcspontjára érkezett és a Mária Lujza orléans-i hercegnő és II. Károly spanyol király frigyének megszervezésével az összeurópai béke kieszközlőjének tekintett királlyal azonosította az istenektől oltalmazott, diadalmasan visszatérő hős alakját, aki az országot feldúló szörnyeteg elpusztításával helyreállította a nyugalmat.
 
Noha abban a szerencsében nem lehetett részem, hogy személyesen láthattam volna az opera első mai színpadra állítását a Beaune-ban évenként megrendezett nemzetközi barokk operafesztiválon, a Mezzo jóvoltából mégis megtekinthettem egy élő előadást, melynek leglenyűgözőbb aspektusa a recitativók alatt az énekeseket csembalón kísérő, az áriák, kórusok, divertissement-ok felcsendülésekor pedig a zenekart dirigáló Christophe Rousset utolérhetetlen muzikalitása és professzionalitása volt. A neves csembalójátékos és karmester pályafutásának és felvételeinek ismeretében egyértelműnek tűnik, hogy valóban minden egyes általa megszólaltatott műhöz a legtökéletesebb hangzást igyekszik – méghozzá hallatlanul sikeresen – megkeresni. Ennek megvalósításában persze elévülhetetlen érdemei vannak Rousset korhű hangszereken és technikákkal muzsikáló együttesének, a Talens Lyriques-nek, no meg a csodálatos hangú és a drámában is elsőrangút nyújtó szólistáknak, mindenekelőtt a címszerepet éneklő Cyril Auvitynek.
 
Azt hiszem, hogy bárkinek, aki a francia barokk operát kedveli, feltétlenül meg kell hallgatnia ezt a fantasztikus felvételt, mely még az eddig lemezre rögzített, voltaképp egytől egyig páratlan és csodálatos Lully-előadások közül is kiemelkedik rendkívüli szuggesztivitásával, zeneiségével és magas színvonalával, amihez a tökéletesen kialakított hangkép is nagyban hozzájárul. A Bellérophon bámulatba ejtően szép és nívós új darabja tehát a Lully-diszkográfiának.
 
Előadók:
Cyril Auvity – magastenor (Bellérophon)
Ingrid Perruche – szoprán (Sténobée, Amazone)
Jean Teitgen – basszus (Amisodar, Apollon, Dieu des bois, Sacrificateur)
Céline Scheen – szoprán (Philonoë, Napée)
Evgueniy Alexeiev – bariton (Jobate)
Robert Getchell – tenor (La Pythie, dieux des bois)
Jennifer Borghi – mezzoszoprán (Argie, Pallas, 2e Amazone, Dryade)
 
Les Talens Lyrique
Chor de Chambre de Namur
Christophe Rousset – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Bellérophon – Tragédie lyrique en un prologue et cinq actes (1679)
CD 1
1. Overture
2-12. Prologue
13-20. Acte premier
21-30. Acte second
 
CD 2
1-14. Acte troisieme
15-25. Acte quatrieme
26-37. Acte cinquieme