FőképNemrégiben irodalmi jelenségek kapcsán olvastam egy cikket, melynek szerzője azt fejtette ki, hogy a ritkán publikáló szerzők könnyen feledésbe merülhetnek és elveszíthetik közönségüket. Igaz ugyan, hogy léteznek kirívó ellenpéldák (elég James Joyce vagy akár Thomas Pynchon nevét említenem), mégis helytállónak tűnik a tétel, a zenében pedig mintha hatványozottan érvényesülne ez az elv. A közösségi hálózatok, az azonnali kommunikáció, a „mindent akarok, de most rögtön” életérzésében felnőtt generációk korában a több esztendős hallgatás egyenesen végzetes lehet. Különösen vészesen érintheti ez a kezdő, komolyabb követői tábort magukénak még nem tudható zenekarokat.
 
Nem igazán értettem tehát, miért kellett négy évnek eltelnie az Everwood második és harmadik albumának megjelenése között. Magyarázatot adhat erre persze a két tagcsere, valamint az új, ezúttal amerikai kiadóhoz való átigazolás, hiszen az ilyenek mögött szinte mindig marketinget illető megfontolások állnak, ugyanakkor elkerülhetetlenül megviselnek bármely zenekart. Ráadásul ennyi kihagyás után szinte elvárható valami nagyobb dobás, és még egy kisebb stílusváltás sem túlzottan meglepő.
 
Ha azt szeretném megfogalmazni, miben változott az Everwood, egyetlen szóra kihegyezve a dolgot azt mondhatom: összességében és részleteiben is „áramvonalasabb” az egész produkció. A gitár még mindig kissé nyers, de közel sem annyira vad és harapós, mint a Raven’s Nest számaiban, a dob ugyanolyan szépen kidolgozott, ám mintha kevésbé kopogna és vágna gyomorszájba, az ének pedig melodikusabb, jó értelemben populárisabb, mint a valamivel kísérletezőbb, kevésbé fülbemászó korábbi szerzemények esetében.
 
Hogy az új album számai valószínűleg jóval igényesebbek a korábbi munkáknál, elsőként a valamelyest Eric Serrás (Ötödik elemes) beütésű, afrikaias-arabos motivikával machináló „Desert Sun”-ra következő „Free” mutatja meg. A lassú, fájdalmasan „cseperésző” zongoratéma és a finoman kidolgozott szimfonikus kíséret tökéletes hátteréül szolgál Haraszti Mátyás érzelmes, időnként a kemény, progresszív metalétól meghökkentően idegen régiókba elkalandozó hangjának. A lemez végén aztán ehhez hasonlóan szívbe markolóra sikerült a bús-borongós csellószólammal színesített, ezernyi zenei és zenén kívüli asszociációt gerjesztő „Without Saving”, a balsejtelmű, ám remélhetőleg nem jós erejű címadó dal.
 
Sorrendben a másik, már elsőre is felettébb hatásos kompozíció a hasonlóképp érzelmektől túláradó „Can’t Find”, amely közepesen gyors tempójának köszönhetően tökéletes talaja a néhol már-már bombasztikus hatásfokozásnak és a jól követhető közbevetett motívumoknak. A szintipopba tett kirándulás kifejezetten sokat dob a dalon, a mindenekelőtt ritmikailag rengeteg izgalmat hozó „Make Me Famous”mellé állítva pedig a csapat két, csupán nagy vonalaiban közös oldalát mutatja meg.
 
Az igazi ínyencek a teljesen instrumentális „Pieces”-ben lelhetik örömüket. A szám valamiért (ebben némileg talán a borító is ludas) Varga János egykori együttesére, az Eastre emlékeztet. Persze a kizárólag hangszeres progresszív muzsika különféle megnyilvánulási formáit eleve rokonítja a megközelítés univerzalitása, a témák klasszikus zenét idéző megformálása és kidolgozása.
 
Habár a hosszú hallgatás miatt féltem kicsit az új albumtól, azt kell mondanom, hogy megérte a kivárás, a kihagyás. Az új anyag szinte azonnal megadja magát, a hangszeres témák és a dallamok sokkal megfogatóbbak és élvezetesebbek, mint az eddigi próbálkozások, ezzel együtt az Everwood zenéje fikarcnyit sem igénytelenebb, sőt, ha lehet, még érettebbek és színvonalasabbak is a dalok, és bár az albumot összefogni hivatott koncepciót nem fedeztem fel, a számok külön-külön és egymásra következően is eltaláltak és élvezetesek, és ami a legfőbb, szerethetőek.
 
Az együttes tagjai:
Kállai Sándor – basszusgitár
Tänczer Attila – billentyűs hangszerek
Szabó Tamás – dob
Farkas Ferenc – gitár
Haraszti Mátyás – ének, akusztikus gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Rain
2. Never Trust A Snake
3. Desert Sun
4. Free
5. Experience This
6. Can’t Find
7. Make Me Famous
8. Walls
9. Pieces
10. My Own Vision
11. Insecure
12. Quit Without Saving
 
Diszkográfia:
Mind Games (2005)
The Raven’s Nest (2007)
Without Saving (2011)