Főkép Az atlantai Mastodon két korábbi lemezénél már leírtam, hogy mennyire fontos ez a zenekar a kortárs metal zenei színtéren. Azon kevesek közé tartoznak, akik hatásaikat (melyek számosak), a régi nagyoktól megtanult dolgokat képesek új, egyéni formába önteni, friss tartalommal tölteni meg. Emellett punkos kiszámíthatatlanság, és figyelemre méltó zenészi tudás jellemzi őket.
 
Ez az új lemez elsősorban abban különbözik az elődeitől, hogy egyszerűbb, rockosabb a dalok zöme, jobban érvényesülnek a dallamok (amikből azért korábban is írtak emlékezeteseket), meg az is, hogy a négy tagból hárman énekelnek. Emellett itt nincs átfogó koncepció, bár fura módon családi tragédia erre az anyagra is hatott (a címadó dalt Brent Hinds gitáros egy vadászaton elhunyt testvére emlékére írták). És miután a szövegi tartalom kevésbé határozza meg a zenét, így bizonyos tekintetben színesebb és szellősebb is az album. Most kevesebb a hegyomlás-szerű gitárriff, a negatív érzések és élmények mélyéről felszakadó, zsigeri üvöltés – de ennek az anyagnak is megvan a maga súlya, hangulata, világa.
 
A lemezt nyitó „Black Tongue” mondjuk nem erre utal: fenyegető, Slayer-t idéző riffje, és az ír Primordial-ra emlékeztető verzéje pont olyan súlyos és sötét, mint amilyennek korábban megszokhattuk a Mastodon zenéjét. A klipes, meglepően fülbemászó „Curl Of The Burl” azonban valahogy könnyedebb, inkább hard rock, mint metal – ikergitáros témáiról a hallgatónak, korától függően épp úgy eszébe juthat a Corrosion Of Conformity, mint a Thin Lizzy. Az ének persze továbbra is Ozzy Osbourne-t idézi. A „Blasteroid”-ban ősrock, VoiVod, de üvöltős, pörgős rész is található. Messze nem olyan komplex most a zene, mint korábban, de ez nem jelenti azt, hogy ne volnának benne hirtelen váltások, megdöbbentő témák.
 

A „Stargasm” olyasmi space rock, amit a legtöbben a korai Pink Floyd-hoz tudnak majd hasonlítani – a maga módján szép, űrbéli hangulatú dal. Az „Octopus Has No Friends” viszi tovább a pszichedelikus vonalat, némi alternatív rockkal fűszerezve. Az „All The Heavy Lifting” ezeknél sodróbb, gyorsabb szerzemény, bár a refrénben visszavesznek a tempóból. Ha eddig nem tűnt volna fel, itt mindenképp rácsodálkozik az ember Brann Dailor dobos szédületes játékára. Ha kevésbé bonyolult is a muzsika, ő azért hozza a Neil Peart (Rush) hatásait mutató, egyszerre bravúros és húzós stílusát.
 
A címadó „The Hunter” stoner vagy space témákra épülő szomorú, lassabb darab, a címe hangulatát remekül átadó „Dry Bone Valley” megint egy húzósabb tétel, ami mégis megmarad a hard rock keretein belül, olyannyira, hogy egy ide illő, épp csak a Mastodontól szokatlan, gitárhősösködő szóló is került bele. A „Thickening” borultabb darab, de a „Creature Lives” még inkább: mintha régi amerikai folk- vagy pionír dalok dallama köszönne benne vissza. Elsőre nagyon furcsa, de ahogy megszokja az ember, nem tudja többé kiverni a fejéből.
 
A „Spectrelight” pörgős, zúzós tétel, a korai időket idézően, amihez remekül illik a Neurosis énekes-gitáros Scott Kelly vendégszereplése. A „Bedazzled Fingernails” újra borultabb, nyomasztó darab, a sima CD verziót záró „The Sparrow” pedig a korai Pink Floyd-ot idéző elszállós, pszichedelikus, csaknem instrumentális szerzemény, amit megintcsak valami sajátos szépség jellemez. (A deluxe változaton két további dal hallható, azokhoz sajnos nem volt szerencsém.)
 
A fentieken kívül most is meg kell említenem a Black Sabbath és a Led Zeppelin nevét, mert továbbra is azt érzem, hogy a Mastodon ezek méltó utódja. Több, mint négy évtizeddel ezen alapbandák első albumai után valójában nem sok minden újat lehet már mutatni a rockzenében, a Mastodon mégis úgy alkot, olyan szabadon, frissen és bátran, ahogy ezek a zenekarok tették a maguk idejében, és ez a mentalitás, vagy inkább lelkiség és tehetség meg is találja a maga saját, korábban sosem hallott hangjait.
 
Az együttes tagjai:
Troy Sanders – ének, basszusgitár
Brent Hinds – ének, gitár
Brann Dailor – ének, dob
Bill Kelliher – gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Black Tongue
2. Curl Of The Burl
3. Blasteroid
4. Stargasm
5. Octopus Has No Friends
6. All The Heavy Lifting
7. The Hunter
8. Dry Bone Valley
9. Thickening
10. Creature Lives
11. Spectrelight
12. Bedazzled Fingernails
13. The Sparrow
 
Diszkográfia:
Lifesblood EP (2001)
Remission (2002)
Leviathan (2004)
Blood Mountain (2006)
The Workhorse Chronicles (2006) DVD
Crack the Skye (2009)
The Hunter (2011)