FőképA tényleges, nem bántó szándékú zenei paródia régóta ismeretes, hiszen már Mozart kifigurázta kora kevésbé tehetséges komponistáit, a kifejezetten modern – vagyis a fiatalabb generációk számára is viszonylag jól értelmezhető – stílusutánzás egyik csúcsteljesítménye pedig szerintem egyértelműen Prince nevéhez fűzhető. Az epikus-színpadias, zongorával erősített rock-balladákat idéző „3 Chains Of Gold” kedves humorral hangsúlyozza ki a műfajra jellemző bombasztikus elemeket, például a hirtelen, szvitszerű váltásokat, a végtelenségig elnyújtott lezárást. A Queentől Meatloafig sok mindenkit eszünkbe juttathat a dal, az egyiptomi misztikum beépítésében ugyanakkor a rockzenészek operai és fantasy jellegű kikacsintásainak félig komoly átvételére ismerhetünk. Ám a lényegében leplezetlen humor ellenére hibátlanul kidolgozott számra mégis bármelyik jelentős előadó büszke lehetne.
 
Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy egy akkoriban még meglehetősen hosszúnak számító albumról egyetlen szerzeményt emelek ki, ám a „3 Chains Of Gold” voltaképp az egész nagylemez karakterét érzékelteti kicsiben. Persze nem minden dalban ennyire tisztán tetten érhető a humor, ugyanakkor egyetlen egyből sem érezhető ki akár a legcsekélyebb erőlködés sem. Természetes, nem verejtékezve, viszont roppant hangszeres és stiláris tudás birtokában elkészített korong ez, amely úgy végtelenül változatos, hogy közben sikerül megtartania az egységes hangvételt.
 
Eredetileg „fantasy rock szappanoperának” indult az anyag. Tele lett volna prózai átkötésekkel, melyek meghatározó része végül kimaradt a végleges verzióból, és így nem is igazán érthető a rövid bevágásoknak szánt szerep, az összhatást tekintve mégis fontosak. A „Truth” esetében például Prince a szavakat mintavételezve és kacagást imitálva úsztatja át a prózai párbeszédet a muzsikába, amihez hasonló megoldást később sokat lehetett hallani az elektronikus zenékben, akkoriban viszont még egészen újszerűnek hatott.
 
Mégsem az újításoktól igazán nagyszerű a lemez. A „My Name Is Prince” például a keleties motívumok ellenére a bevett sémáktól elsőre alig eltérő hip-hop, míg a „Sexy M.F.” dögös, kissé soulos beütésű funky-nóta, a „7” pedig cseppnyi rockkal fűszerezett, amerikai slágerzene, más szóval tipikus popdalocska. Márpedig ez a három szám került kiválasztásra ahhoz, hogy kislemezként is megjelenjenek és önállóan népszerűsítsék az albumot. Ezzel együtt mindegyikről lerí, hogy Prince és kiváló csapata hozta össze, hiszen túlcsordulnak az ötletektől, maga a megvalósítás is felülmúlhatatlan, ráadásul a fúvósok olyan mértékben dobják fel az utóbbi kettőt, hogy az már szinte hihetetlen.
 
És, legalábbis részben, pontosan ez adja az album erejét – a tökéletesen hangszerelt fúvós szólamok, melyek jószerével minden számban komoly szerephez jutnak, és színeikkel egységessé varázsolják a kivétel nélkül más-más stílusú szerzeményeket. Egyenesen fenomenális a rengeteg meglepetés, mint ahogy az „Arrogance”-ben a katonai menetrigmusok keverednek az avantgárd jazz keménységével, vagy ahogy a „Blue Light” andalító reggae-je vegyül a funk, a rock és a jazz elemeivel, és mindezt még szemtelen-vidám gitáros „beszólások” is tarkítják. És aki egy kis igazi gitárszólóra vágyik, az a „Morning Papers” rock-balladájával elégítheti ki ez irányú igényeit. A legmélyebb benyomást ebben a számban mégis a fúvósokkal teljes hangszerelés finomságai tették rám, pedig Prince itt még érzelmekkel telített énekével is remekel.
 
Egyszóval zseniális album ez, ahogy akkoriban Prince lényegében minden megnyilvánulása ebbe a kategóriába tartozott. A „Sweet Baby” leheletfinom megoldásaitól a „Flow” nyers rapjéig minden dal telitalálat, és még az utóbbiban is olyan fúvós szólókat hallani, hogy a legigényesebb jazz-rajongónak is kicsordul tőlük a nyála gyönyörében. Megunhatatlan és örökérvényű album ez, a funk, a rock, a jazz, a rap és a pop utánozhatatlan hatású elegye, amely egyértelműen Prince mindenkori legjobbjai közé sorolható.
 
Az együttes tagjai:
Prince – ének, gitár
Levi Seacer, Jr. – ritmusgitár
Sonny T. – basszusgitár
Tommy Barbarella – billentyűs hangszerek
Tony M. – rap, vokál
Kirky J. – ütőhangszerek, vokál
Damon Dickson – vokál
Michael B. – dob
Mayte – ének, vokál
DJ Graves – szkrecs
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. My Name Is Prince
2. Sexy M.F.
3. Love 2 The 9’s
4. The Morning Papers
5. The Max
6. Blue Light
7. I Wanna Melt With You
8. Sweet Baby
9. The Continental
10. Damn You
11. Arrogance
12. The Flow
13. 7
14. And God Created Woman
15. 3 Chains Of Gold
16. The Sacrifice Of Victor
 
Diszkográfia:
For You (1978)
Prince (1979)
Dirty Mind (1980)
Controversy (1981)
1999 (1982)
Purple Rain (1984) – filmzene
Around The World In A Day (1985)
Parade (1986) – filmzene
Sign O’ The Times (1987)
Lovesexy (1988)
Batman (1989) – filmzene
Graffiti Bridge (1990) – filmzene
Diamonds And Pearls (1991)
Love Symbol Album (1992)
Come (1994)
The Black Album (1994)
The Gold Experience (1995)
Girl 6 (1996) – filmzene
Chaos And Disorder (1996)
Emancipation (1996)
Crystal Ball / The Truth (1998)
The Vault: Old Friends 4 Sale (1999)
Rave Un2 The Joy Fantastic (1999)
The Rainbow Children (2001)
One Nite Alone… Live! (2002) – koncert
N.E.W.S. (2003)
Musicology (2004)
3121 (2006)
Planet Earth (2007)
Indigo Nights (2008) – koncert
Lotusflow3r / MPLSound (2009)
20Ten (2010)