Főkép

Úgy tűnik, az olasz Frontiers Records határozott erősítésbe kezdett, és a már eddig is ütőképes hard rock csapattagok mellé két nagyágyút, a Whitesnake-et és a Uriah Heepet is leigazolták, amivel lassan egyeduralkodóvá válnak a stílus piacán. Nem mintha más kiadók különösebben törekednének e trón megszerzésére, hiszen a pop egyre nyomasztóbb térhódítása miatt azt hihetnénk, hogy a rock végleg háttérbe szorult, és ez a kiadói stratégiákban is jól tükröződik.
 
Ugyanakkor a hard rock mintha egyfajta reneszánszát élné – ha nem is az eladási statisztikák szerint, hiszen az elkelt példányszámok aligha igazolnák e benyomást, a frissen megjelenő nagylemezek színvonala mégis megdöbbentően és egységesen magas. Kitűnően példázza ezt a Uriah Heep új albuma, melyen Mick Box együttese ismételten bizonyítja, hogy nem őskövületek, hanem eleven, dinamikus, és ami a legfőbb, még mindig mérhetetlenül kreatív csapat.
 
Hangzásvilágát tekintve persze az Into The Wildot akár valamiféle „visszalépésként” is kezelhetnénk, mivel kevésbé fémes, kevésbé nyers és éles, mint akár a zenekar nagyjából az Abominogtól datálható korszaka, akár az utóbbi két évtized általánosnak mondható rockzenei tendenciái. Érezhetően dominál az orgona és az ének, a gitár nem harap úgy, ahogy esetleg másoktól megszokhattuk, és ugyan a ritmus lendületes, magával ragadó, rengeteg benne a játék, a variáció – a számokban a tökéletes mesterségbeli tudás inkább lenyűgöző színességgel, ötletességgel párosul, amitől csak még könnyebben megszerethető lesz ez a zene.
 
Az albumon így egymást követik a jobbnál jobb dalok, melyek közül felesleges lenne kiemelni bármelyiket is. Személy szerint az „I Can’t See You”-t tartom esélyesnek arra, hogy mindenképp bekerüljön a kedvenc Heep-számaim közé. Voltaképp semmi igazán eredeti nincs benne, az a hatalmas svung viszont, amivel a csapat végigszáguld a dalon, és persze az egyszerűségében tökéletes refrén szimplán ellenállhatatlan. Koncerten ellenben több esélyt adok az összehasonlíthatatlanul komplexebb, címadó „Into The Wild”-nak.
 
Akik hozzám hasonlóan régi Deep Purple rajongók, azoknak kétségtelenül be fog jönni még az unisono megszólaltatott témáktól kemény „Money Talk” és a ritmusában, keletiességében és viszonylagos elvontságában a Perfect Strangerst idéző „Lost”. A vokálokkal teli, dallamos Heep-stílus megszállottjai viszont az álomszerűen, balladisztikusan induló, majd a középrésztől többször bekeményítő „Trail Of Diamonds”-ban lelhetik leginkább örömüket. Összetettségével és hihetetlenül eltalált dallamaival nem mellékesen ez a szám az egyik legtökéletesebben sikerült szerzemény az albumon; bár ismét csak azt kell mondanom, hogy rettenetesen nehéz lenne bármelyik dalról kijelenteni, hogy akár egy kicsivel is jobb a többinél.
 
Vagyis ugyanígy említhettem volna a középtempójú, szinte azonnal a bandával együtt énekelhető „Southern Star”-t vagy a jó értelemben véve hatásvadász „Believe”-et is – a „Kiss Of Freedom”-ról nem is beszélve, hiszen e szerzemény a jövő egyik rockhimnusza lehet, és nem csupán témája, a szabadságot dicsőítő szövege miatt illik annyira a zenekarhoz, hanem a hosszú orgonaszóló is hamisítatlan Uriah Heep-es hangulatot kölcsönöz neki.
 
A kezdetektől kizárólag e csapatért rajongóknak talán nem ez lesz a legkedvesebb Uriah Heep-albuma, én viszont kizárólag csodálattal tudok tekinteni a csapatra, amely mostanában minden megnyilvánulásával – élőben és lemezen egyaránt – azt bizonyítja nekem, hogy szó sincs itt trottyos öregfiúk ötlettelen labdázgatásáról – ma is rendkívüli teljesítményekre képes csapatot láthatunk-hallhatunk, akikre csak büszke lehet új kiadójuk és rajongótáboruk is.
 
Az együttes tagjai:
Mick Box – gitár, vokál
Trevor Bolder – basszusgitár, vokál
Russell Gilbrook – dob, vokál
Phil Lanzon – billentyűk, vokál
Bernie Shaw – ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Nail On The Head
2. I Can See You
3. Into The Wild
4. Money Talk
5. I’m Ready
6. Trail Of Diamonds
7. Southern Star
8. Believe
9. Lost
10. T-Bird Angel
11. Kiss Of Freedom
 
Diszkográfia:
Very ’eavy… Very ’umble (1970)
Salisbury (1971)
Look At Yourself (1971)
Demons And Wizards (1972)
The Magician’s Birthday (1972)
Sweet Freedom (1973)
Wonderworld (1974)
Return To Fantasy (1975)
High And Mighty (1976)
Firefly (1977)
Innocent Victim (1977)
Fallen Angel (1978)
Conquest (1980)
Abominog (1982)
Head First (1983)
Equator (1985)
Raging Silence (1989)
Different World (1991)
Sea Of Light (1995)
Sonic Origami (1998)
Wake The Sleeper (2008)
Celebration (2009)
Into The Wild (2011)
Live In Armenia (2011) – koncert