FőképÚgy gondolom, hogy a 2006-os Kiss Of Death és a 2008-as Motörizer sikere ismét bizonyította, hogy a Motörhead igencsak életképes, friss, üde és meghatározó tud lenni a műfajban.
Ennek folyományaként is értékelhető ez a lemez, hiszen a zenekar igyekezett kihasználni a lendületet és a „hullám tetején” maradni. Alapvetően ezt sikerült is megvalósítani, azonban nekem akadnak fenntartásaim – vagy legalábbis nem teljesen vagyok elégedett – a korongon lévő anyaggal kapcsolatban.

Ha a világban felsorolnánk az állandó vagy legalábbis nem nagyon változó dolgokat, a Motörhead biztosan szerepelne ezen a listán. Ez az angol banda 1975 óta folyamatosan „szállítja” - Lemmy Kilmister vezetésével - a színtiszta hard rockot.

Az, hogy a hatvan felett járó Lemmy és társai zenéjén nem fog az idő, egy külön történet. Ami viszont megmásíthatatlan tény és érdem, hogy dalaikon generációk nőttek fel és remélem még fognak is, de az is tény, hogy mindenhol ismerik és szeretik őket, koncertjeikre emberek milliói kíváncsiak, ami nagyjából telt házas koncerteket jelent. Elég csak mondjuk a tavalyi Hegyalja Fesztiválos fellépésüket megemlíteni.

Mindezek ellenére akadnak, akik azzal „vádolják” a zenekart, hogy semmi újjal nem rukkolnak elő, mindig ugyanazt játsszák, mintegy önmagukat ismételve. Ha egy kicsit jobban ismernék a Motörhead-et, olvastak volna velük készült interjúkat, akkor talán megváltozna a véleményük.
Közelebbről megismerkedve a dologgal ugyanis észrevehetőek a különbségeket, az esetleges apró változások, stb. Egyébként aki meg ismeri Lemmy megnyilatkozásait az úgy is tudja, hogy soha nem akart és nem is fog mást játszani, csak ezt.

A lemez borítóján – szokás szerint – a zenekar jelképe, Snaggletooth díszeleg. Ez az ábra egyidős a bandával, a legelső albumot is ez díszítette. A felirat – szintén a szokásos – gót betűkre hajazó kivitelt kapott és természetesen a címben szereplő „World” „o” betűje átalakult „ö”-vé. Lemmy szerint ez így „gonoszabb” kinézetet ad.
Nem tudom ki hogy van vele, nekem inkább tűnik egyfajta védjegynek ez a fajta írásmód, semmint a gonoszság kifejezésének.

Maga az album a lendületes „Born to Lose”-al indít, ami jó kezdés, szinte azonnal felpörgeti az embert és beindítja a nyálelválasztást, hogy itt bizony valami újabb zenei csemege érkezik.
A folytatás azonban nekem elég vegyes. A lendület ugyan megmarad, de a tempó nem gyorsul, egymást érik a középtempós nóták, amelyek így szinte dominálnak a lemezen. Én egy kicsit pörgősebb anyagra számítottam, így a százötvenedik végighallgatás után is fanyalgok a picit. Bár az albumot záró „Bye Bye Bitch Bye Bye” azért ott van a szeren.

Amit még biztosan észrevesz a szakavatott hallgató, hogy sokkal kevesebb a bluesos téma, mint az előző lemezeken, sokkal inkább a klasszikus rock ’n’ roll dominál a zenében. Pedig ha valaki, akkor a Motörhead tudja, hogyan lehet hibátlan dallamokat létrehozni e kettő keverékéből, de most mégsem éltek ezzel a képességükkel.

Ezen kívül – bár majdnem negyven perc – nekem rövidnek tűnik az anyag. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lehet ennek az oka.
Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a The Wörld is Yours-ra került anyag kicsit gyengébb, mint az előző két lemezé. Ugyan megvan minden összetevő az alkotókban ahhoz, hogy nagyot durranó lemezzel rukkoljanak elő, mégsem tudták száz százalékig kiaknázni a lehetőségeiket.

Talán nem három, csak két évet kellett volna várniuk az új lemezzel. De az is lehet, hogy kicsit fáradtabbak voltak, vagy egyszerűen csak nem tudták annyira komolyan odatenni magukat. Azt remélem, hogy a következő album egyrészt hamarabb jön, másrészt ismét a maximumot hozza rajta majd a zenekar.

A zenekar tagjai:
Lemmy Kilmister - basszusgitár, ének
Mikkey Dee - dobok
Phil Campbell - gitár

A lemezen hallgató dalok listája:
1. Born To Lose
2. I Know How To Die
3. Get Back In Line
4. Devils In My Head
5. Rock ‘n’ Roll Music
6. Waiting For The Snake
7. Brotherhood Of Man
8. Outlaw
9. I Know What You Need
10. Bye Bye Bitch Bye Bye

Diszkográfia:
Motörhead (1977)
Overkill (1979)
Bomber (1979)
Ace Of Spades (1980)
The Golden Years EP (1980) koncertlemez
No Sleep `til Hammersmith (1981) koncertlemez
Iron Fist (1982)
Another Perfect Day (1983)
What`s Words Worth? (1983) koncertlemez
No Remorse (1984) válogatáslemez
Orgasmatron (1986)
Rock `n` Roll (1987)
No Sleep At All (1988) koncertlemez
Blitzkrieg on Birmingham (Live 1977) (1989) koncertlemez
Lock Up Your Daughters (Live 1978) (1990) koncertlemez
The Birthday Party (Live 1985) (1990) koncertlemez
Meltdown (1991) válogatáslemez, 3 CD boxset
1916 (1991)
March or Die (1992)
Bastards (1993)
All the Aces/The Muggers Tape (1993) válogatáslemez
Live at Brixton (Live 1987) (1994) koncertlemez
Sacrifice (1995)
The Best of Motörhead I & II (1995) válogatáslemez
Overnight Sensation (1996)
King Biscuit Flower Hour presents Motörhead (Live 1983) (1997) koncertlemez
Protect the Innocent (1997) válogatáslemez, 4 CD boxset
Snake Bite Love (1998)
Everything Louder Than Everyone Else (1999) koncertlemez
We Are Motörhead (2000)
The Best of Motörhead (2000) válogatáslemez
The Chase is Better than The Catch (2000) válogatáslemez
Over the Top (The Rarities) (2000) válogatáslemez
Aces (2000) válogatáslemez
Hammered (2002)
Live At Brixton Academy The Complete Concert (2003) koncertlemez
Stone Deaf Forever (2003) válogatáslemez, 5 CD boxset
Inferno (2004)
Born to Lose, Live to Win (The Bronze Singles 1978-1983) (2004) válogatáslemez, 10 CD boxset (Raw Power)
Kiss of Death (2006)
BBC Live & In-Session (2005) koncertlemez
The Essential Motörhead (2007) válogatáslemez
Motörizer (2008)
The Wörld is Yours (2010)

Kapcsolódó írás:Lemmy Kilmister & Janiss Garza: Lemmy (Fehércsíkláz)