FőképA Pop Királyának első posztumusz albuma körül már megjelenését megelőzően parázs viták robbantak ki, mind a rajongók, mind a szakma részéről. Úgy hiszem, Michael Jackson most egy hatalmas felhőn ücsörög, és elképesztően jól szórakozik az elmúlt hónapokat övező eseményeken. Művészetének is pontosan ez volt a lényege; meghökkenteni, valami újszerűt mutatni.

Pályafutásán csúnya folt esett az ominózus 2003-ban kirobbant molesztálási botrány, majd az azt követő per kapcsán. Végül, a vádak alaptalan rágalomhadjáratnak bizonyultak és az énekest felmentették. Szabadon távozhatott, mégis emberi mivolta és művészete is súlyos sebeket kapott, talán soha be nem gyógyulókat.

Sok sztárral ellentétben Jackson szótárában első oldalon szerepelt a „rajongóim mindenekelőtt” kifejezés. Hallottunk már olyan hírességről, aki a hisztérikus tömegek felé az „I love you more” frázist szórja és őszintén is gondolja? Nem hinném.
Emiatt az őt szerető emberek tűkön ülve várták első posztumusz albumát, mely a letisztult „Michael” címet kapta. A Sony Music Entertainment lemezcég és a popsztár hagyatékát kezelő Michael Jackson’s Estate között létrejött szerződés értelmében az elkövetkező hét évben tíz hasonló projektre számíthatunk.
 
Az album hivatalosan 2010. december 13-án jelent meg, bár az igencsak emberfeletti méreteket öltő kalózkodásnak köszönhetően a virtuális világban már jóval előbb kiszivárogtak részletek.
Tíz dalt hozott MJ rajongóinak a Jézuska. Többségük eddig soha nem hallott, ami nagy szó, ha azt nézzük, hogy hivatalos album Jackson tollából utoljára majd egy évtizede látott piacot. Talán kevesen tudják, de az énekes legtöbb számát maga írta, ez – egy-két kivételtől eltekintve – most sem volt másképp.
 
A bonyodalom tulajdonképpen a borítóval kezdődött. Túlzsúfolt fércmunka, vagy inkább szimbólumokban gazdag, megfejtésre váró puzzle? A festményt a neves művész, Kadir Nelson készítette. Elmondása szerint, „Elkészítettem, mert úgy gondoltam, ez egy fontos igazolás és tisztelgés Michael élete előtt.” A végeredményről erősen megoszlanak a vélemények és akkor még finoman fogalmaztam.
 
A legnagyobb vitát mégis egy másik lavina indította be, nevezetesen az ún. Cascio dalok. A Cascio család több mint húsz éven keresztül szoros baráti kapcsolatot ápolt Michael Jackson-nal.
Az ominózus pert követően Jackson vándormadárrá vált és gyerekeivel együtt országról országra járt. 2007-ben váratlanul megjelent a New Jersey-ben élő család küszöbén, akik közel négy hónapra vendégül látták őt otthonukban. A tizenkét dal, melyből a most megjelenő albumra három került fel – „Monster”, „Breaking News” és a „Keep Your Head Up High” – mind ekkor készültek, a két ifjabb Cascio, Frank és Eddie, valamint egy énekes, James Portre (alias Bobby Ewing) közreműködésével.

A dalok minőségéről lehetne vitatkozni – ahogy ez meg is történt. Tény, egy kis házi stúdióban készültek; minden speciális felszerelést mellőzve, beéneklést segítő énektanár, valamint profi hangmérnök nélkül. Ezek a demók kb. négy évvel később jutottak Teddy Riley zenei producer kezébe – aki Jackson korábbi albumain is segédkezett. A végeredményt mindenki konstatálhatja a lemezen.
Az ikon hagyatékának kezelői – állítólagos bizonyítékok birtokában – megerősítették, eredeti felvételekről van szó; a dalokat Jackson énekli és nem egy ún. hangimitátor. Tiszteletből pártatlan szeretnék maradni, ezért nem fejteném ki külön a véleményemet; mindenki hagyatkozzon a hallására, és főleg hallgasson a szívére.
 
A hosszas bevezető után térjünk rá a dalokra. Elsőként egy duettet hallhatunk, ez a „Hold My Hand”, melyet 2008-ban az Akon nevű rapper közösen rögzített az énekessel. Jackson saját kézzel írt feljegyzését csatolták a booklethez, melyben kifejtette, ezt a dalt szeretné majd visszatérő albuma első kislemezeként kiadni. Kívánsága teljesült.
A belőle készült videóklipp szintén nemrég jelent meg, Mark Pellington rendezésében. Véleményem szerint, gyönyörű képi világot mintázva mindazt magába foglalja, melyet MJ képvisel(t) – szeretet és óvó törődés.
 
A „Hollywood Tonight” egy templomi kórust imitáló zsoltárrészlettel kezdődik, mely átfolyik Jackson beatboxolásába. Az énekesről köztudott, hogy hivatalosan csak zongorán tudott játszani, mégis muzikalitásának köszönhetően számtalan hangszert képes volt utánozni. Dalait is e módon rögzítette, majd tárta a vele együtt dolgozó kollégái elé.
A dal témájában előjönnek régről ismert slágerei, mint a „Billie Jean” illetve „Dirty Diana”, avagy a „rossz nők”, akik csak kihasználják a nagy sztárokat a hírnév kedvéért. Bár női név ezúttal nem hangzik el, de a jelzők világosak, „She`s giving hot tricks to men just to get in.”

Másfelől a bookletben csatoltak egy Jackson által kézzel írott jegyzetet, mely világosan kifejti, igaz történet áll a háttérben. Egy 15 éves tini lány szülei tudta nélkül Hollywood-ba szökött, hogy színésznőként fényes karriert fusson be; manapság elég életszerű. Az átkötő szövegeket az énekes egyik unokaöccse mondta fel, a 3T nevű formációból ismert Taryll Jackson.
 
Az „(I Like) The Way You Love Me” hamisítatlan szerelmes dal. Nem tudok vele kapcsolatban semmit kiemelni, hacsak nem azt, hogy a producerek nagyon ügyesen megbolondították, mikor egy Jackson által üzenetrögzítőre mondott részlettel indították. A dal 2004-ből sokaknak ismerős lehet, ekkor jelent meg egy válogatás album, a „The Ultimate Collection” keretein belül.
 
A „Best Of Joy” egyike Michael Jackson utolsó szerzeményeinek, 2009-es. Az énekes egykori menedzserétől, Frank DiLeo-tól ismert, hogy a sztár kérésére be akartak rendezni egy stúdiót Londonban, ahol visszatérő koncertsorozatára is készült. Ergo, tervezett új albummal kijönni. A munkálatok során a dalt félkész állapotból javították fel.

Külső szemlélő biztos a giccses jelzővel illetné, szerintem szív-lélek lakozik benne. Témáját tekintve klasszikus szerelemes dal, helyenként leheletnyi korholó felhanggal. A magasabb hangfekvésnek köszönhetően, Jackson mintha végig csicseregne, de ez közel sem megy a dal rovására, pláne hogy tőle megszokhattuk az időközben védjegyévé vált magas hangokat.
A sorok közül több ízben is felbukkanó „I am Forever” az énekes távozásával egész más értelmet nyer.  
 
Az „(I Can’t Make It) Another Day” közös duett Lenny Kravitz-el, bár ő inkább csak tépi a húrokat és a vokált szolgáltatja. Szenvedélyesen dinamikus nóta. Jackson-ból kijön az állat, ha kicsit durvábban akarnék fogalmazni. Romantikusnak nem mondanám, témájában mégis az. A popsztár karrierjét végig kísérő „Hee-Hee”-k és „Hoo-Hoo”-k közé ezúttal keveredik néhány „Come on now” is.
 
A „Behind The Mask” a japán származású electropopos slágereiről ismert Yellow Magic Orchestra azonos című dalának feldolgozása, de a szöveget Jackson írta. Többen is átvették, köztük Eric Clapton, vagy MJ egykori billentyűse, Greg Phillinganes.
Az „álarc mögött” kifejezés a dal szerkezeti felépítéséhez is passzol, mivel nem egyértelmű, hogy a sci-fis elemek inkább modern hangzást kölcsönöznek, avagy visszarepítenek minket a 80-as évekbe. A szaxofonszólóval és élő koncertfelvételből összemixelt változatban egy szerelmi háromszög bontakozik ki. A szöveg véleményem szerint zseniális, „Like a two-edged sword, he touched you and it stabs me / All along I know you were a phony girl / Sit behind the mask / And you control your world.”
 
A „Much Too Soon” méltó lezárása az albumnak. Michael Jackson mega előadó volt, ami annyit tesz, művészetében mindig nagyszabású dolgokra törekedett. Kevesen tudják, hogy 1995-ben tervbe volt véve az HBO közreműködésével egy kisebb, hangulatosabb, amolyan unplugged jellegű koncert, melyet a tévé is közvetített volna Michael Jackson – One Night Only címmel.

Most részben megvalósulhatott ez az álom. A „Much Too Soon”-t egy korábbi, a „She’s Out Of My Life” című videójával tudnám elképzelni, mely szintén szerelmi csalódást dolgoz fel. Semmi faxni és felhajtás, csak Michael, körülötte a sötét színpad és egyetlen reflektor világít.
Egy ilyen mélabús, lassabb hangvételű nóta is jól állt neki, ahol hangját egyszerű akusztikus hangszerek kísérték. A dal a Thriller érára tehető. Youtube-on megtalálható egy rövid videó, ahol Jackson egykori hangmérnöke és barátja, Bruce Swedien emlékszik vissza és a végén relikviákat mutat, melyek közül az egyik az akkor még félkész állapotban lévő „Much Too Soon”-ra vonatkozik. MJ a következőket írta, „Bruce, 9-es Mix, Much Too Soon nagyszerű. Szeretettel: Michael.” Igaza volt.
 
Végül egész röviden kitérnék a három Cascio dalra. Nem véletlenül különítettem el őket a többitől. A süket is hallhatja, hogy kirí. Az okokat már fent ismertettem.
A ritmusos „Breaking News” novemberben elsőként az interneten debütált, mintegy az albumot beharangozva. Bár a dal eredetisége vitatható, a szöveg hamisítatlan MJ, magért beszél. „They wanna see that I fall cause I`m Michael Jackson / You write the words to destroy like it’s a weapon / You turned your back on the love and you can`t get it again.” Jackson míg élt – és még most is – a bulvármédia kedvelt célpontja volt. Mintegy visszavágásként a sztár előszeretettel emlékezett meg dalaiban a keselyűkről.
 
Témájában a „Monster” is ismerős lehet. A rap betétet 50 Cent szolgáltatta. Jackson-t gyakran groteszk szörnyként állította be a közvélemény és a szövegben elhangzó szavak bár erősek, csöppet sem túlzóak. „Why are they never satisfied with and all you give, / You gave them your all / They`re watching you fall / And they eat your soul like a vegetable”
Wacko Jacko azonban sosem létezett! Ő csak egyszerűen Michael volt, egy kiváló előadó és jó ember.

A gospeles hangvételű „Keep You Head Up High” amolyan ösztönző nóta – „Give me your wings so we can fly.” Számtalan párosítást csatolhatnánk hozzá Jackson zenei örökségéből, akár „Keep The Faith”, akár „Will You Be There”.
 
Végül adódik a kérdés, elhamarkodott lenne az album vagy posztumuszként mestermű? Nos, ha azt nézzük, hogy hány helyen (New Jersey, London Las Vegas stb.) és milyen módszerekkel rögzítette Jackson illetve csapata – ha volt – a dalokat, plusz figyelembe vesszük, hogy MJ-nél perfekcionistább előadó nemigen létezett a zene történelemben (több éves munkálatok egyetlen albumon, több száz befejezetlen demo), akkor véleményem szerint megkaptuk a választ.

Összességében elmondható, hogy aki szereti Jackson stílusát az most sem fog csalódni, aki meg nem szereti, az azért vegye meg az albumot, mert Michael Jackson-t sosem késő felfedezni magunknak.
Bármit állíthatunk, de ilyen előadó nem születik mindennap… pláne manapság a mai zeneiparral a hátunk mögött. 50 éves pályafutás; zenei berkeken belül – és kívül – minden létező rekord megdöntése; úttörő táncmozdulatok; első afro-amerikai énekes az MTV-n, a mai videóklippek bevezetője; folyamatosan megújulni képes egyéniség és nem utolsó sorban humanitárius, aki mindig azt hirdette, törődjünk egymással, és a környezetünkkel, mert a szeretet mindenek felett áll, a leghatalmasabb erő, ami összekovácsolhat bennünket. Közhely lenne? Egy karizmatikus ember szájából sosem az.

Előadó:
Michael Jackson – ének
 
Közreműködők:
Akon
50 Cent
Lenny Kravitz
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hold My Hand (Duett Akonnal)
2. Hollywood Tonight
3. Keep Your Head Up
4. (I Like) The Way You Love Me
5. Monster (50 Cent)
6. Best Of Joy
7. Breaking News
8. (I Can’t Make It) Another Day (Lenny Kravitz)
9. Behind The Mask
10. Much Too Soon
 
Diszkográfia:
Got to Be There (1972)
Ben (1972)
Music & Me (1973)
Forever, Michael (1975)
Off the Wall (1979)
Thriller (1982)
Bad (1987)
Dangerous (1991)
HIStory: Past, Present and Future, Book I (1995) válogatás
Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (1997)
Invincible (2001)
Michael (2010)