Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Richard Wagner: Tannhäuser (CD)

Ahogy halála előtt Wagner maga fogalmazott, még a világ adósa maradt a Tannhäuserrel. E többször, elsőként rögtön a bemutató után, később pedig több fázisban átdolgozott színpadi mű ugyanis nemcsak átmenetet képvisel a klasszikus értelemben vett opera és a zenedráma között, hanem a viszonylag korai megszületés és a Wagner pályája során halmozódó színpadi tapasztalat közti feszültség alakító ereje miatt is mindvégig képlékeny maradt. Stílusában néhol törést érezhetni, ugyanakkor egyértelműen benne rejlik már a forradalmian újító szellemű nagy művek ígérete.
 
Wagner javarészt Drezdában, a komoly tekintéllyel, anyagi és egyéb előnyökkel járó királyi karnagyi állás elfogadása után, 1843-45 között komponálta az 1845. október 19-én bemutatott nagyoperát. A librettóhoz a szerző Tannhäuser misztikus és a wartburgi dalnokverseny történelmi tényeken alapuló történeteit ötvözte Szent Erzsébet legendájával, az így kapott cselekmény pedig mindenekelőtt szimbolikájában nehezen befogadható, és egyes jelenetek – például a mesterdalnokok második felvonásbeli vetélkedése – több elemző szerint kizárólag a nem látható lelki történések fényében kaphatnak értelmet.
 
A Tannhäuser témája több érett Wagner-operáéhoz hasonlóan a szerelem. A dalnok, aki hosszú időt töltött el a vágy és vonzódás antik istennőjével a Vénusz-hegyen, megismerte már a szenvedélyes szerelmet, ám másra, valójában tényleges szenvedésre vágyik. Ezért a Mi Asszonyunk képe előtt térdelve megadatik neki, hogy visszatérjen régi társaságába, Hermann türingiai őrgróf udvarába, akinek unokahúga, Erzsébet szerelmes Tannhäuserbe.
 
A wartburgi dalnokversenyen azonban a szenvedélyes, érzéki gyönyörökkel teli szerelem felsőbbrendűségét hirdető Tannhäuser összetűzésbe keveredik az igaz és erényes szerelmet dicsőítő lovagokkal, az őrgróf pedig Rómába parancsolja a lázadó dalnokot, hogy zarándokúttal vezekeljen istenkáromló pimaszságáért. Ám a pápa nem bocsát meg neki, és kizárólag Erzsébet önfeláldozásának köszönhető, hogy végül csoda történik, és Tannhäuser feloldozást nyer a bűnei alól.
 
Zeneileg a művet a nagyoperákra jellemző zárt egységek – hagyományos felépítésű áriák, recitativók, kórusok – és a jeleneken belül egymásba átfolyó számok, a félig nyitott zenedrámai építkezés kettőssége jellemzi. A nyitány, bár kisebb szimfonikus költeményre emlékeztető hosszúságú, az opera legfőbb témáinak elsorolása. E témák maguk a híres wagneri vezérmotívumok előfutárainak tekinthető – ám azokhoz képest egészen más minőséget képviselő, sokkalta egyszerűbb – emlékeztető-motívumok (úgynevezett „Erinnerungsmelodien”). A harmadik felvonás előjátéka ugyanakkor ténylegesen megelőlegezi a főként ariosókból építkező zenedráma szerkesztés elveit.
 
És noha a mű egyik oldal igényeit sem elégítheti ki teljes mértékben, a Tannhäusert e dualizmusnak köszönhetően az érett Wagnert kedvelők ugyanúgy önfeledten élvezhetik, mint a klasszicizmusból a korai romantikába hajló, elsőre könnyebben befogadható operák hívei.
 
A nagyromantika monumentális műveinek egyik leghitelesebb interpretálója, Daniel Barenboim mindenekelőtt a zenekari és kórustételekben brillírozik; a nyitány hátborzongatóan felemelő, ahogy a harmadik felvonás lezárása is. Mindeközben rendkívüli alázattal kiszolgálja az énekeseket, akik közül a férfi szólisták egytől egyig egészen kiváló teljesítményt nyújtanak. E felvételen szinte egyáltalán nem érezni azt a befejezetlenséget, azt a feloldatlan stílusbeli kettősséget, ami miatt Wagner még élete utolsó pillanataiban is legszívesebben átírta volna a darabot.
 
Előadók:
Rebé Pape – basszus (Hermann, thüringiai őrgróf)
Peter Seiffert – tenor (Tannhäuser)
Thomas Hampson – bariton (Wolfram von Eschenbach)
Gunnar Gudbjörnsson – tenor (Walter von der Vogelweide)
Hanno Müller-Brachmann – bariton (Biterolf)
Stephan Rügamer – tenor (Heinrich der Schreiber)
Alfred Reiter – basszus (Reinmar von Zweter)
Jane Eaglen – szoprán (Erzsébet, az őrgróf unokahúga)
Waltraud Meier – mezzoszoprán (Vénusz)
Dorothea Röschmann – szoprán (pásztorfiú)
 
Chor der Deutschen Staatsoper Berlin
Staatskapelle Berlin
Daniel Barenboim – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Tannhäuser und der Sängerkrieg auf Wartburg – Große romantische Oper in drei Akten
 
CD 1
1. Ouvertüre
2-13. Erster Aufzug
 
CD 2
1-18. Zweiter Aufzug
 
CD 3
1-11. Dritter Aufzug

A szerző életrajza


Galamb Zoltán - 2010. december 15.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Rebé Pape)

A szerző (Peter Seiffert) további művei:

A szerző (Thomas Hampson) további művei:

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Gunnar Gudbjörnsson)

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Hanno Müller-Brachmann)

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Stephan Rügamer)

Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Alfred Reiter)

A szerző (Waltraud Meier) további művei:

A szerző (Dorothea Röschmann) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!