Főkép Valamiért a Tokió-Budapest tengely mentén nem igazán áramlanak be hozzánk hangzó anyagok, pedig köztudomásúan aktív jazz élet folyik a felkelő nap országában. Sőt még olyan előadónk is van (Harcsa Veronika), akinek karrierje egy Japánban kiadott lemezzel indult néhány évvel ezelőtt…
 
Nagy örömömre a közelmúltban alkalmam adódott egy japán előadó új albumával megismerkedni.
Bár ez sem egy „tiszta” japán lemez, ugyanis az énekesnő, Taeko (teljes nevén Taeko Fukao) kétségtelenül japán származású, de már több mint egy évtizede New York-ban él és dolgozik, valamint a közreműködő muzsikusok között is csupán Gaku Takanashi származik a szigetországból.

Az énekesnő eddig több hanghordozót is készített, mégis csak a most bemutatásra kerülő korongot megelőző – a 2007-es kiadású, One Love címet viselő – albumával vált jegyzett előadóvá.
Néhány éve egy interjúban megkérdezték Taeko-tól, hogy mi a kedvenc hangszere. Ő erre azt válaszolta, hogy az emberi hang. Ennek fényében már semmi meglepő nincs abban, hogy az énekesnő új albuma a Voice címet kapta.

Az 50 perces produkció repertoárja véleményem szerint elég vegyesre sikeredett. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a koncepció egy olyan lemezről szólt, amelyikkel egyszerre célozták meg az amerikai és a sok szempontból kényes japán piacot is.
Ennek szellemében a kínálatban éppúgy megtalálhatóak japán szerzők művei, mint jól ismert komponisták szerzeményei.

Az előbbiekhez tartozik például a Ryoichi Hattori és Yaso Saijo páros a „Soochow Serenade” című számmal, valamint a Taro Oguchi és Chiaki Yoshida kettős a „Biwako”-val; a másik szerzői csoportban pedig Herbie Hancock-tól (Cataloupe Island) Wayne Shorter-ig (Infant Eyes), Stanley Turrentine-tól (Sugar) Duke Ellington-ig (I Didn’t Know About You) a műfaj számos meghatározó egyéniségét megtalálhatjuk.
 
Egy pillanatig sem kérdéses, hogy az énekesnő hangja nagyon iskolázott, ám mégsem tudott igazán közel kerülni hozzám. A miértre a hifi-világból hozom a választ.
A hifista szakzsargonban ugyanis azt mondják a Japánból érkező audio eszközökre, hogy azok hangja a „magasba húz”, ami a magas tartomány dominanciáját, a túlzott „csilingelést” jelenti, aminek oka az, hogy ezeket az eszközöket a távolkeleti fülhöz hangolják.
 
A fenti vargabetű után térjünk vissza az énekesnőhöz. Érzésem szerint Taeko hangja túlzottan a „magasba húz”, de ez koránt sem a magas C kiénekléséről szól, hanem arról a nehezen definiálható valamiről, amit akkor tapasztalhatunk, ha olyan japán filmet látunk, amelyikben énekelnek is.
Ez a hangszín valakinek vagy bejön vagy nem. Saját magamat az utóbbi csoportba sorolom. Úgy érzem, hogy hiába a jól összerakott lemez, a remek muzsikusok és az alapjában véve jó énekhang, ha a „hangtető” mindent elvisz. Legalább is nálam…
 
Eladó:
Taeko – ének
 
Közreműködők:
Greg Lewis – orgona
Kevin McNeal – gitár
Doug Richardson – dobok
Lou Rainone – zongora
Gaku Takanashi – basszusgitár, nagybőgő és Wah-Wah gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Cantaloupe Island (Get Up)
2. I Mean You (You Know Who)
3. Soochow Serenade
4. Inner City Blues
5. On A Clear Day
6. Spring Nocturne
7. Infant Eyes
8. Biwako
9. Sugar
10. I Didn’t Know About You
11. Stand!
 
Bónusz
Biwako (English Version)
 
Diszkográfia:
Taeko (2002)
Stories Of Life (2002)
You Taught My Heart To Sing (2004)
One Love (2007)
Voice (2010)