Főkép Szerencsére, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, alaptalanok voltak azok a híresztelések, pletykák, melyek szerint Meat Loaf felhagyna az aktív zenéléssel. Ennek ékes bizonyítéka ez az új stúdióalbum.
 
Érdekesen alakult az énekes munkásságának megismerése nálam, ugyanis 4-5 évvel ezelőttig nagyjából azt az egy dalát ismertem, amit nagy valószínűséggel szinte mindenki... igen az „I’d do anything for love”-ra gondoltam…

Tudtam, hogy mennyire elismert, és remek előadó, de nem folytam bele a lemezeinek kivesézésébe...
Aztán belefutottam az előző album egyik balladájának klipjébe, a „Cry over me”-be, és éreztem, hogy nekem jobban meg kéne ismerkednem azzal az albummal. Ez volt a trilógiát záró, harmadik „denevéres” album, ami egy pillanat alatt levett a lábamról.

Azért is tetszik annyira, mert szeretem a modernebb megközelítésű, riffelősebb nótákat, és akad is rajta elég sok. Ezután, visszafelé haladva jött az ezt megelőző album, a Couldn`t Have Said It Better, ami a hármas Bat-hez képest egy „klasszikusabb” Meat Loaf album.

Az is meglehetősen rendben van, ami érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy olyan cimborák „kontárkodtak bele” a nóták elkészítésébe ezen a két albumon, legyen szó dalírásról vagy éppen egy gitárszólóról, mint – a teljesség igénye nélkül – Nikki Sixx, Brian May, Steve Vai, Desmond Child, John 5.
Mindezek után nem volt megállás, szépen sorban terítékre kerültek a régebbi albumai is… 
 
Az érdekes című, Hang Cool Teddy Bear című lemezről elsőként közzétett, klipesített single, itt a sorban harmadikként érkező „Los Angeloserhallatán kissé megijedtem.
Nem mintha különösebb probléma lenne a dallal, de, főleg a Bat Out Of Hell III után én vagy valami riffelősebb, modernebb dalt vártam, vagy egy balladát, és ezt a vidámkodó, kissé talán funky-s, light-os nótát nem tudtam hová tenni.

A másodikként bemutatott, albumra fel nem került bónuszdalt, a „Prize Fighter Lover”-t hallgatva már megnyugodtam, hogy ez egy hagyományos Meat Loaf nóta, szerintem bőven elfért volna a lemezen is, de hát ők tudják...
Az albumot nyitó nóta-duó, a „Peace On Earthés a „Living on the Outside remekül meg is adják az alaphangot, az elsőnek inkább zenei részei, míg a másodiknak pedig a refrénje az erőssége.

Az „If I Can`t Have You”dallal meg is érkezett az első ballada, azonban nem a „csöpögős”, hanem a tempósabb, teátrális fajtából. Érdekessége, hogy nem más klimpírozik a zongorán, mint személyesen maga House doki, azaz Hugh Laurie.
Meat Loaf szerepelt a sorozat ötödik évadának egyik részében, úgyhogy valószínűleg onnan az epizódokban gyakorta zongorázó Laurie-val a barátság.

Ezután jön az anyag leghosszabb című és időtartamú dala, a majdnem 8 perces „Love is Not Real / Next Time You Stab Me in the Back”. Ha már ilyen hosszú, akkor van lehetőség rendes gitárszólókra, így élve a lehetősséggel, Steve Vai és Brian May is teker egy kellemeset a nótában.

A következő két dal számomra a lemez csúcspontja. A „Like A Rose”-ban nem más teszi tiszteletét, mint Jack Black, hogy az akusztikus felvezető után, egy remek riffelős refrénnel olyat duettezzen „Fasírt úr”-ral, hogy az valami csodálatos.
Van a nótában egy minimális déli, ha úgy-tetszik, country-s íz is, a szövege is szintén rendben van, aki ismeri és kedveli a Jack Black által elindított Tenacious D őrületet, az nem foghat mellé ezzel a nótával.

Ezután pedig az album legizmosabb dala, a „Song of Madness” érkezik, amelyben ismét feltűnik Steve Vai, hogy aktív bólogatásra késztesse a hallgatókat, és egy hatalmas nótát hozzanak össze Meat Loaf-fal.
A következő, „Did You Ever Love Somebody”ismét a lírikus dalok közé sorolható.

Az albumról harmadikként én a „California Isn`t Big Enough (Hey There Girl)”-t hallottam. A verzét hallgatva ismét csak fura érzésem volt, nagyon pop-os, a háttérbe kevert gitárokkal valahogy nem az igazi, aztán a refrénnél bizony széles vigyorra húzódott a szám: berobban a zenekar, a gitáros rálép a torzítóra, megérkezik a kórus is, és a szintis is pakol oda egy nem túl bonyolult, ám mégis eléggé karakteres billentyűs részt.

Ezután hallható a „Running Away from Me”, amely egy „szokásos”, kellemes lálá-zós refrénű nóta. Majd ismét az érzelmes húrok pendülnek meg a „Let`s Be in Love”-ban. Ez egy duett, amelyhez ismét csatasorba lett állítva az a Patti Russo, akivel Meat Loaf számos alkalommal dolgozott már együtt.
Ez a dal nem annyira ütős, mint a mindent vivő sláger, de abszolút rendben van.

Az „If It Rains” újfent a nagy ívű témák közé sorolható, ha lehetne választani, ezt a nótát mindenképp ajánlanám klipnek.
A záró „Elvis in Vegas”pedig egy 90-es évek közepén megszületett Desmond Child - Jon Bon Jovi szerzemény, amely így bőven fel is férne egy Bon Jovi albumra, még a gitárszóló is hasonlít Richie Sambora legjobb pillanataira. Remek zárása a lemeznek.
 
Hogy Meat Loaf teljes életművében ki hova helyezi el ezt az albumot, melyik korábbi munkája mellé illeszti oda, azt mindenki egyénileg döntse el, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a jobbak közé.
Aki eddig is szerette az előadó munkásságát, annak szerintem nem okozhat csalódást, aki pedig nem, de érdeklődő, az mindenképp tegyen egy próbát, és adjon esélyt az albumnak: ha valami oknál fogva nem működne elsőre – speciel nálam sem ment –, akkor is tessék tovább próbálkozni, mert 2-3 hallgatás után megadja magát.
 
Előadó:
Meat Loaf – ének

Közreműködők:
Rob Cavallo – gitár
Paul Crook – gitár
Randy Flowers – gitár, vokál
John Miceli – dob
Jamie Muhoberac – billenytűs hangszerek
Tim Pierce – gitár
Patti Russo – vokál
Kasim Sulton – basszusgitár, vokál
Justin Hawkins – gitár, vokál
CC Coletti - vokál
James Michael – gitár, vokál
Rick Brantley – gitár, vokál
Kara DioGuardi – vokál (If I Can`t Have You)
Hugh Laurie – zongora (If I Can`t Have You)
Jack Black – vokál (Like A Rose)
Brian May – gitár (Love is Not Real…)
Steve Vai – gitár (Love is Not Real… és Song of Madness)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Peace on Earth
2. Living on the Outside
3. Los Angeloser
4. If I Can`t Have You
5. Love is Not Real / Next Time You Stab Me in the Back
6. Like a Rose
7. Song of Madness
8. Did You Ever Love Somebody
9. California Isn`t Big Enough (Hey There Girl)
10. Running Away from Me
11. Let`s Be in Love
12. If It Rains
13. Elvis in Vegas
 
Diszkográfia:
Stoney & Meatloaf (1971)
Bat out of Hell (1977)
Dead Ringer (1981)
Midnight at the Lost and Found (1983)
Bad Attitude (1984)
Hits out of Hell (1984) válogatás
Blind Before I Stop (1986)
Live at Wembley (1987) koncert
Heaven & Hell (1989) válogatás
Bat out of Hell II: Back into Hell (1993)
Back From Hell: The Very Best of Meat Loaf (1994) válogatás
Welcome to the Neighborhood (1995)
Live Around the World (1996) koncert
Heaven Can Wait - The Best Ballads of Meat Loaf Vol. 1 (1996) válogatás
The Very Best of Meat Loaf (1998) válogatás
VH1: Storytellers (1999) koncert
Couldn`t Have Said It Better (2003)
Bat out of Hell: Live with the Melbourne Symphony Orchestra (2004) koncert
Bat out of Hell III: The Monster Is Loose (2006)
3 Bats Live (2008) koncert
Piece of the Action: The Best of Meat Loaf (2009) válogatás
Hang Cool Teddy Bear (2010)