Norah Jones: The Fall (CD)

Norah Jones új, szám szerint negyedik stúdió albuma számomra semmiféle jelentősebb újdonságot nem tartalmazott az előző háromhoz képest. Most is ugyanazt a „félúton a jazz és a blues között” stílusú, néhol melankolikus zenét kapjuk most is, amit már a 2002-es Come Away with Me című lemeze óta megszoktunk (és szinte már el is várunk) tőle.

 

A tapasztalat (és az eddig összességében eladott 35-40 millió lemez) azt mutatja, hogy az általa művelt igényes, de mégis a popularitás irányába mutató stílus nagyon közel áll az emberekhez, hiszen könnyebben befogadható, mint például a klasszikus jazz.

 

Az új album repertoárjában 13 szám kapott helyet, egyharmaduk Norah Jones saját szerzeménye, a többihez pedig az énekesnő más (társ)szerzők (Jesse Harris, Ryan Adams, Mike Martin, Will Sheff és Richard Julian) ötleteire is támaszkodott, így azok közös alkotások.

 

A sok hasonlóság ellenére azért néhány finom újítást volt alkalmam felfedezni az új lemez koncepciójában.

Egyrészt nagyobb szerepet kaptak a gitárok (jó példa erre az „Even Though” és a „Stuck”), másrészt egy picit mintha háttérbe szorult volna a zongora. Néhány dal pedig, mint például az „It’s Gonna Be” meglepően „keményre” sikeredett (persze csak az előadó korábbi önmagához képest).

 

Úgy tűnik számomra, hogy a új(abb) koncepció részeként ezen a korongon teret nyertek – a „Light As A Father”-től a „You’ve Ruined Me”-ig, a „Back To Manhattan”-től a „December”-ig – az „önelemző” számok.

Nem tudok róla, hogy az elmúlt évek során bármiféle csorbát is szenvedett volna az énekesnő imidzse, ezért érthetetlen számomra ez a „túlzott” ráerősítés az őszinteségre, ami egyáltalán nem zavaró, inkább csak kicsit furcsa.

 

A teljes repertoárt számba véve számomra a lemez záró tétele, az alig három perces „Man of the Hour” tűnik egy kicsit kakukktojásnak. Még többszöri meghallgatás után sem éreztem azt, hogy illene a sorba.

Pedig az énekesnő hangja pont ugyanolyan, mint a többi számban és a zenében sem találok kivetnivalót. Egyszerűen nem áll össze az egész…

 

Nem kérdéses, hogy az új albummal tovább fog gyarapodni az énekesnő rajongótábora, és talán a már eddig is tekintélyes zenei díj kollekciója is újabb elismerésekkel bővül majd.

 

Norah Jones – ének, gitár, zongora

 

Marc Ribot – gitár

Smokey Hornel – gitár

James Poyser – billentyűsök

Joey Waronker – dobok

James Gadson – dobok

 

1. Chasing Pirates

2. Even Though

3. Light As A Father

4. Young Blood

5. I Wouldn’t Need You

6. Waiting

7. It’s Gonna Be

8. You’ve Ruined Me

9. Back To Manhattan

10. Stuck

11. December

12. Tell Yer Mama

13. Man Of The Hour

 

 

Come Away with Me (2002)

Feels like Home (2004)

Not Too Late (2006)

The Fall (2009)

 

Don’t Know Why (2002)

Feelin’ the Same Way (2002)

Come Away with Me (2002)

Don’t Know Why/ I’ll Be Your Baby Tonight (2004)

Turn Me On (2004)

Sunrise (2004)

What Am I to You? (2004)

Those Sweet Words (2004)

Thinking About You (2006)

Not Too Late (2006)

Until the End (2006)