FőképNorah Jones új, szám szerint negyedik stúdió albuma számomra semmiféle jelentősebb újdonságot nem tartalmazott az előző háromhoz képest. Most is ugyanazt a „félúton a jazz és a blues között” stílusú, néhol melankolikus zenét kapjuk most is, amit már a 2002-es Come Away with Me című lemeze óta megszoktunk (és szinte már el is várunk) tőle.
 
A tapasztalat (és az eddig összességében eladott 35-40 millió lemez) azt mutatja, hogy az általa művelt igényes, de mégis a popularitás irányába mutató stílus nagyon közel áll az emberekhez, hiszen könnyebben befogadható, mint például a klasszikus jazz.
 
Az új album repertoárjában 13 szám kapott helyet, egyharmaduk Norah Jones saját szerzeménye, a többihez pedig az énekesnő más (társ)szerzők (Jesse Harris, Ryan Adams, Mike Martin, Will Sheff és Richard Julian) ötleteire is támaszkodott, így azok közös alkotások.
 
A sok hasonlóság ellenére azért néhány finom újítást volt alkalmam felfedezni az új lemez koncepciójában.
Egyrészt nagyobb szerepet kaptak a gitárok (jó példa erre az „Even Though” és a „Stuck”), másrészt egy picit mintha háttérbe szorult volna a zongora. Néhány dal pedig, mint például az „It’s Gonna Be” meglepően „keményre” sikeredett (persze csak az előadó korábbi önmagához képest).
 
Úgy tűnik számomra, hogy a új(abb) koncepció részeként ezen a korongon teret nyertek – a „Light As A Father”-től a „You’ve Ruined Me”-ig, a „Back To Manhattan”-től a „December”-ig – az „önelemző” számok.
Nem tudok róla, hogy az elmúlt évek során bármiféle csorbát is szenvedett volna az énekesnő imidzse, ezért érthetetlen számomra ez a „túlzott” ráerősítés az őszinteségre, ami egyáltalán nem zavaró, inkább csak kicsit furcsa.
 
A teljes repertoárt számba véve számomra a lemez záró tétele, az alig három perces „Man of the Hour” tűnik egy kicsit kakukktojásnak. Még többszöri meghallgatás után sem éreztem azt, hogy illene a sorba.
Pedig az énekesnő hangja pont ugyanolyan, mint a többi számban és a zenében sem találok kivetnivalót. Egyszerűen nem áll össze az egész…
 
Nem kérdéses, hogy az új albummal tovább fog gyarapodni az énekesnő rajongótábora, és talán a már eddig is tekintélyes zenei díj kollekciója is újabb elismerésekkel bővül majd.
 
Előadó:
Norah Jones – ének, gitár, zongora
 
Közreműködők:
Marc Ribot – gitár
Smokey Hornel – gitár
James Poyser – billentyűsök
Joey Waronker – dobok
James Gadson – dobok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Chasing Pirates
2. Even Though
3. Light As A Father
4. Young Blood
5. I Wouldn’t Need You
6. Waiting
7. It’s Gonna Be
8. You’ve Ruined Me
9. Back To Manhattan
10. Stuck
11. December
12. Tell Yer Mama
13. Man Of The Hour
 
Diszkográfia:
 
Nagylemezek:
Come Away with Me (2002)
Feels like Home (2004)
Not Too Late (2006)
The Fall (2009)
 
Kislemezek:
Don’t Know Why (2002)
Feelin’ the Same Way (2002)
Come Away with Me (2002)
Don’t Know Why/ I’ll Be Your Baby Tonight (2004)
Turn Me On (2004)
Sunrise (2004)
What Am I to You? (2004)
Those Sweet Words (2004)
Thinking About You (2006)
Not Too Late (2006)
Until the End (2006)
Sinkin’ Soon (2007)