Alice In Chains: Black Gives Way to Blue (CD)
Írta: Uzseka Norbert | 2009. 11. 15.
A ’90-es évek elején a Seattle-ből származó grunge muzsika uralta a rockzenei színteret. Bár nem tartott sokáig, alaposan megváltoztatta a könnyűzenei világot, főleg az MTV és a kereskedelmi rádiók szintjén.
A bulizós, hajlakkos, csili-vili rádiórockot elűzte, s helyébe alternatív hatású zenét, depresszív, a világ és a benne lakó ember belső problémáira fókuszáló szövegeket, külsőségekben meg lelakott, vagy legjobb esetben praktikus öltözetet hozott divatba.
Az irányzatnak négy nagy bandája volt, akik a legsikeresebbek, egyben a legnagyobb hatásúak voltak. A Nirvana és a Pearl Jam volt a legismertebb, de a Soundgarden és az Alice In Chains is milliószámra adta el lemezeit.
A grunge korszak végét a Nirvanás Kurt Cobain öngyilkossága jelentette, de a halál az Alice In Chains-ben is aratott.
A csapat 1996-ban feloszlott, méghozzá az énekes Layne Staley kábítószer problémái miatt, aki aztán 2002-ben veszítette el a küzdelmet a drogokkal.
A jellegzetes, „mekegős” stílusban éneklő Layne meghatározó alakja volt az AIC-nek, csakhogy nem az egyedüli.
A gitáros Jerry Cantrell, aki egyébként maga is sokat énekelt, mindig is a fő dalszerző volt, sok szöveget ő írt, gitárjátéka pedig ezer közül felismerhető. Ő legalább ugyanannyit, ha nem többet, tett bele az AIC-be, mint Layne.
Így, bár sok rajongó ellenezte döntését, hogy újra létrehívja a zenekart, szerintem minden joga megvolt hozzá.
Az AIC 2006-ban kezdett újra koncertezni. A köztes időkben Cantrellnek két szólóalbuma jelent meg, kiváló anyagok, amiken igyekezett új utakra vinni a zenéjét, de persze azok is emlékeztettek a Chains-re.
Szóval Jerry újra összejött a dobos Sean Kinney-vel és a basszusgitáros Mike Inezzel (ex-Ozzy), és bevettek egy színes bőrű énekes-gitárost is, azt a William DuVall-t, aki korábbi zenekarával (Comes With The Fall) turnézott együtt Cantrell-lel.
Kezdetben csak koncerteztek, új lemezt csak akkor kezdtek írni, amikor úgy érezték, hozhatják a Layne-nel készült három album és két akusztikus EP szintjét.
Így tehát 14 év után új Alice In Chains lemez született, amit már az első hangjai alapján be lehet azonosítani.
A lassú, húzós „All Secrets Known” őszinte vallomás arról, hogy hogy is van ez a visszatérés, és minden ízében igazi AIC. A következő „Check My Brain” pedig egyenest sikernóta, megjárta az amerikai listákat is.
Cantrell ízes, disszonáns és sötét gitárriffjére épül, aminek gyökerei a Black Sabbath-ig nyúlnak, egyszerű refrénje pedig azonnal beleég az ember emlékezetébe.
Hasonló jókat mondhatok el a szintén klipes, sodró „Looking In View”-ról és a fülbemászó „Take Her Out”-ról is.
Emellett a lemezen négy javarészt akusztikus gitáros, líraibb jellegű dal is található, amik közül bármelyik sláger lehet, függetlenül attól, hogy szövegileg mind igen komor. A címadó dalt például Layne emlékére írták, és különlegessége, hogy Elton John zongorázik benne.
De az én legfőbb kedvencem a végtelenül egyszerű, szívbe markoló „Your Decision”, amiről sokaknak egy Nirvana szám ugrik be, bár szerintem teljesen más a hangulata.
De a többi szerzemény is gyöngyszem, Jerry Cantrell és társai valóban minőségi rock/metal zenét alkottak most is.
DuVall-nak ugyan nem sok szerep jut, Jerry minimum ugyanannyit énekel, de ahol megcsillan a hangja, ott érződik, hogy megvan a maga egyénisége, ő is megtapasztalta az élet árnyoldalait, és biztos vagyok benne, hogy élőben, illetve a reménybeli következő lemezen jobban kibontakozhat majd.
Persze Layne Staley hiányzik. Ez elvitathatatlan, és akármilyen kimagasló album is ez, épp az eredeti énekes fájó hiánya miatt nem adhatja ugyanazt, mint a vele készült anyagok.
Nincs az a beteg, lázas, hagymázas atmoszféra, ami nyilvánvalóan Layne-hez és a drogokhoz volt kapcsolható, van viszont helyette egy életerős, iszonyú sokat látott, mégis mindazt túlélő zenekar által készített, az év legjobbjai közé tartozó lemez, amiért csak hálás lehet minden rockrajongó.
Az Alice In Chains november 27-én végre Budapesten is fellép. Bűn lenne kihagyni!
Az együttes tagjai:
Jerry Cantrell – ének, szólógitár
William DuVall – ének, ritmusgitár
Mike Inez – basszusgitár
Sean Kinney – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. All Secrets Known
2. Check My Brain
3. Last of My Kind
4. Your Decision
5. A Looking in View
6. When the Sun Rose Again
7. Acid Bubble
8. Lesson Learned
9. Take Her Out
10. Private Hell
11. Black Gives Way to Blue
Diszkográfia:
Facelift (1990)
Sap EP (1992)
Dirt (1992)
Jar Of Flies EP (1994)
Alice in Chains (1995)
MTV Unplugged (1996)
Live (2000)
Black Gives Way to Blue (2009)
A bulizós, hajlakkos, csili-vili rádiórockot elűzte, s helyébe alternatív hatású zenét, depresszív, a világ és a benne lakó ember belső problémáira fókuszáló szövegeket, külsőségekben meg lelakott, vagy legjobb esetben praktikus öltözetet hozott divatba.
Az irányzatnak négy nagy bandája volt, akik a legsikeresebbek, egyben a legnagyobb hatásúak voltak. A Nirvana és a Pearl Jam volt a legismertebb, de a Soundgarden és az Alice In Chains is milliószámra adta el lemezeit.
A grunge korszak végét a Nirvanás Kurt Cobain öngyilkossága jelentette, de a halál az Alice In Chains-ben is aratott.
A csapat 1996-ban feloszlott, méghozzá az énekes Layne Staley kábítószer problémái miatt, aki aztán 2002-ben veszítette el a küzdelmet a drogokkal.
A jellegzetes, „mekegős” stílusban éneklő Layne meghatározó alakja volt az AIC-nek, csakhogy nem az egyedüli.
A gitáros Jerry Cantrell, aki egyébként maga is sokat énekelt, mindig is a fő dalszerző volt, sok szöveget ő írt, gitárjátéka pedig ezer közül felismerhető. Ő legalább ugyanannyit, ha nem többet, tett bele az AIC-be, mint Layne.
Így, bár sok rajongó ellenezte döntését, hogy újra létrehívja a zenekart, szerintem minden joga megvolt hozzá.
Az AIC 2006-ban kezdett újra koncertezni. A köztes időkben Cantrellnek két szólóalbuma jelent meg, kiváló anyagok, amiken igyekezett új utakra vinni a zenéjét, de persze azok is emlékeztettek a Chains-re.
Szóval Jerry újra összejött a dobos Sean Kinney-vel és a basszusgitáros Mike Inezzel (ex-Ozzy), és bevettek egy színes bőrű énekes-gitárost is, azt a William DuVall-t, aki korábbi zenekarával (Comes With The Fall) turnézott együtt Cantrell-lel.
Kezdetben csak koncerteztek, új lemezt csak akkor kezdtek írni, amikor úgy érezték, hozhatják a Layne-nel készült három album és két akusztikus EP szintjét.
Így tehát 14 év után új Alice In Chains lemez született, amit már az első hangjai alapján be lehet azonosítani.
A lassú, húzós „All Secrets Known” őszinte vallomás arról, hogy hogy is van ez a visszatérés, és minden ízében igazi AIC. A következő „Check My Brain” pedig egyenest sikernóta, megjárta az amerikai listákat is.
Cantrell ízes, disszonáns és sötét gitárriffjére épül, aminek gyökerei a Black Sabbath-ig nyúlnak, egyszerű refrénje pedig azonnal beleég az ember emlékezetébe.
Hasonló jókat mondhatok el a szintén klipes, sodró „Looking In View”-ról és a fülbemászó „Take Her Out”-ról is.
Emellett a lemezen négy javarészt akusztikus gitáros, líraibb jellegű dal is található, amik közül bármelyik sláger lehet, függetlenül attól, hogy szövegileg mind igen komor. A címadó dalt például Layne emlékére írták, és különlegessége, hogy Elton John zongorázik benne.
De az én legfőbb kedvencem a végtelenül egyszerű, szívbe markoló „Your Decision”, amiről sokaknak egy Nirvana szám ugrik be, bár szerintem teljesen más a hangulata.
De a többi szerzemény is gyöngyszem, Jerry Cantrell és társai valóban minőségi rock/metal zenét alkottak most is.
DuVall-nak ugyan nem sok szerep jut, Jerry minimum ugyanannyit énekel, de ahol megcsillan a hangja, ott érződik, hogy megvan a maga egyénisége, ő is megtapasztalta az élet árnyoldalait, és biztos vagyok benne, hogy élőben, illetve a reménybeli következő lemezen jobban kibontakozhat majd.
Persze Layne Staley hiányzik. Ez elvitathatatlan, és akármilyen kimagasló album is ez, épp az eredeti énekes fájó hiánya miatt nem adhatja ugyanazt, mint a vele készült anyagok.
Nincs az a beteg, lázas, hagymázas atmoszféra, ami nyilvánvalóan Layne-hez és a drogokhoz volt kapcsolható, van viszont helyette egy életerős, iszonyú sokat látott, mégis mindazt túlélő zenekar által készített, az év legjobbjai közé tartozó lemez, amiért csak hálás lehet minden rockrajongó.
Az Alice In Chains november 27-én végre Budapesten is fellép. Bűn lenne kihagyni!
Az együttes tagjai:
Jerry Cantrell – ének, szólógitár
William DuVall – ének, ritmusgitár
Mike Inez – basszusgitár
Sean Kinney – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. All Secrets Known
2. Check My Brain
3. Last of My Kind
4. Your Decision
5. A Looking in View
6. When the Sun Rose Again
7. Acid Bubble
8. Lesson Learned
9. Take Her Out
10. Private Hell
11. Black Gives Way to Blue
Diszkográfia:
Facelift (1990)
Sap EP (1992)
Dirt (1992)
Jar Of Flies EP (1994)
Alice in Chains (1995)
MTV Unplugged (1996)
Live (2000)
Black Gives Way to Blue (2009)