Főkép Nem tudom, ki mit ért a világzene elnevezés alatt, de ez a válogatáslemez meglepően jól összegzi, manapság nálunk mi tartozik ebbe a kategóriába: minden olyan muzsika, ami se nem klasszikus, se nem pop, ellenben létrejöttében szerepet játszik a népzene, illetve hagyományos népi hangszereket is használnak előadáskor.
Ezen belül pedig a szerbtől a zsidó folklórig minden megtalálható ezen címke alatt, egyszóval ember legyen a talpán, illetve a fülén, aki mindet végighallgatja.
 
A Sony válogatáslemeze az 1993 és 2009 közötti időszak „legjobb” pillanatait gyűjtötte össze, aminek eredményeként nem csak egy változatos albumot, hanem egyfajta szűkre szabott áttekintést is kapunk.
 
A sokszínűség miatt nyilvánvaló, hogy egyes előadók jobban, míg mások kevésbé aratnak tetszést, de abban teljesen biztos vagyok, hogy mindenki talál köztük kedvére valót, illetve az album segítségével finomra hangolhatja az elvárásait, eldöntheti, mit szeret és mit nem a magyar world music felhozatalból.
 
Magam is így jártam, bár volt egy-két pillanat, amin alaposan elcsodálkoztam. Ott van például rögtön a nyitó szám, ami többé-kevésbé jellegzetes Goran Bregović szerzemény, de valahogy fakó és élettelen, s ezen még Rúzsa Magdolna éneke sem képes segíteni. Nem jön át az a sírva-vigadok hangulat, amit az ember hozzátársít.
 
Bezzeg Palya Bea egyszerűen belopja a napsütést és a jókedvet az ember szívébe, amit csak fokoznak a kísérő hangszerek. Számomra ez a szám jelenti a lemez csúcspontját.
 
A következő szerzemény meg olyan, mintha egy népiesített, korábban kiadatlan Kispál felvétel szólna, Lovasi hangja modernizálja, jobban szólva urbanizálja a népi hangvételt, de mindentől függetlenül jó ez így.
 
A Ferenczi György és a Rackajam által előadott vidámság a táncházak világát idézi, amit country és még valami modernség fűszerez. Ez is jó.
 
Sebestyén Márta tulajdonképpen mindegy mit művel, a hangja annyira egyedi, hogy mindent megszépít – ezúttal sincs másként.
 
A következő két együttes (Kaláka és Ghymes) őrizte meg, építette be legtisztább formában produkciójába a magyar népzenét, éppen ezért talán kicsit ki is lógnak erről a válogatásról – pedig ők is jók.
 
Az ezt követő pár szám viszont messze áll az általam kedvelt muzsikáktól, s bár nyilvánvalóan kidolgozott produkciókról van szó, ezúttal sem tértem meg.
 
Az utolsó három szerzemény azonban ismét megpendített bennem valamit. A „Jaj, a világ” az egyszerűségével, a Balkan Fanatik éppen ellenkezőleg, a modernségével fogott meg. A záró Pannonia Allstar Ska Orchestra jól eltalált hangszerelésével és ritmusával, no meg áradó életörömével vett le a lábamról.
 
Az ötlet mindenképpen dicséretes, remélem, ezentúl évente megjelenik egy hasonló kiadvány.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Rúzsa Magdolna - Ederlezi
2. Palya Bea - Hoppá
3. Csík Zenekar & Lovasi András - Csillag vagy fecske
4. Ferenczi György és a Rackajam - Legényes
5. Kováts Kriszta & Sebestyén Márta - El condor pasa (A keselyű elszáll)
6. Kaláka - Embersólyom
7. Ghymes - Parasztínek
8. Váradi Roma Café - Ördög bújt a botomba
9. Szalóki Ági - Te merel e luma
10. Ando Drom - Na mangav me ratyija - I Don`t Need Brandy
11. Szirtes Edina „Mókus” - Nem tudja azt senki
12. Budapest Klezmer Band - Löhájim, Rebbe!
13. Djabe - Táncolnak a kazlak
14. Napra - Jaj, a világ
15. Balkan Fanatik - Csináld, csináld, jól csináld!
16. Pannonia Allstar Ska Orchestra (PASO) - A Tenkes Kapitánya