Főkép Magam sem tudom, mikor történt pontosan, de hozzávetőlegesen húsz éve hallgattam első ízben Die Toten Hosen (DTH) lemezt. Ez a mára klasszikussá nemesedett Ein kleines bisschen Horrorschau volt – és napra pontosan ekkor szerelmesedtem bele a zenéjükbe.
 
A jobb híján német punknak titulált produkció egyszerre volt szemtelen, ötletes, fiatalos energiával teli és nem utolsó sorban nagyratörő. Meg koncept album is egyben (a Mechanikus narancs hatására).
A mai napig élvezettel hallgatom, mit sem kopott az eltelt évek alatt. A rajta szereplő tizenkét szám magán viseli a DTH jellegzetességeit: úgymint rövid számok, könnyen énekelhető (német) szöveg, erőteljes vokálozás, egyszerű dallamok.
 
Aztán valahogy szem elől tévesztettük egymást, bár a Learning English, Lesson One szintén rendszeresen előfordult a lejátszómban, és persze mint mindenki más, én is jól ismerem a „Zehn kleine Jägermeister” című nótát az 1996-os Opium fürs Volk albumról.
 
Aztán tényleg eltűntek a szemem elől (bár annyit tudtam róluk, hogy túlélték a punk második hullámát, aminek például a Green Day népszerűségét köszönhetjük).
 
Egészen mostanáig, hiszen mindenféle hihetetlen események után nemrégiben került kezembe tavalyi stúdiólemezük, amelyet meglehetős kíváncsisággal hallgattam végig.
 
Az In Aller Stille albumról általánosságban elmondható: az együttes tagjai mára felnőttek, másként látják a világot, ezért a korai punk fiatalos lendülete hiányzik a zenéjükből. Ez a változás azonban vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.
 
A videoklippes és kislemezes nyitónóta (Strom) kapcsán némileg elcsodálkoztam, ugyanis korábban nem igazán jellemző metal-hatásokat fedeztem fel, de az első refrénnél némileg megnyugodtam.
A számból forgatott videoklippet egyébként azért is érdemes megnézni, mert nyilvánvalóvá teszi a kávé egészségre káros hatását, illetve azt, hogy milyen haláli energiával bírnak a tagok.
 
A következő tétel úgymond szabvány punk zakatolás, aminél zeneileg érdekesebb a „Disco”, melyben punk és diszkó elemek keverednek.
Aztán ismét jóféle punk következik, bár a gitárhangzás ezúttal is metalos színezetű – talán ezért is tetszik ennyire.
 
Majd az „Auflösen”-nel jön az album legnagyobb meglepetése, az első általam hallott DTH duett. Persze akusztikus dolgaik voltak már korábban is (gondolok itt a 2005-ös koncertlemezre), s ezek úgymond előkészítették ezt a lépést, de akkor is váratlanul ért – viszont nagyon tetszett.
 
Campino és Birgit Minichmayr egyaránt visszafogottan énekel (amennyire értem férfi és nő kapcsolatáról), majd előtérbe furakodik a zongora és a cselló, miközben a dob finoman perget a háttérben. Annak ellenére gyönyörű, hogy köze nincs a punkhoz. Érdekességként megemlítem, hogy a videoklippet Wim Wenders rendezte.
 
Ezt követően ismét egy punk tétel következik, bizonyítva, hogy a DTH egy punkzenekar. Zongorával indít az „Ertrinken”, hogy aztán a teljes zenekar belépésével kapjunk egy kis energiafröccsöt, bár a tempó továbbra is közepes marad.
 
Az album második kislemezre másolt nótájaként a „Alles Was War” mond köszönetet a rajongóknak az elmúlt évtizedekért. Meg tudom érteni, miért vált kedvenc koncertnótává (elvégre mindenki szereti a dicséretet).
Egyébként ez is visszafogott tempóval bír, no meg videoklippel – a zeneiparban úgy tűnik a sikerhez ma már nélkülözhetetlen a vizuális reklámozás.
 
Dramaturgiailag ennyi lassú után muszáj valami tempósabb szerzeményt beiktatni, ezért pergős punk nótaként érkezik a „Pessimist”. Majd ismét egy lassabb nóta, amit újfent egy vérbeli DTH dal követ.
A „Die Letzte Schlacht” villant valamit a régi időkből, ha úgy tetszik időtlen és hamisítatlan DTH punk érzést közvetít.
 
Ezek után már borítékolható, ismét egy lassú opus következik. És így is van, hiszen a „Tauschen Gegen Dich” nem tempójával lopja be magát a hallgató kedvencei közé, hanem azzal a kissé melankolikus, lemondó hangulatával, ami leginkább egy esős őszi naphoz illik.
 
Búcsúzóul pedig az „Angst” ismét metálos akkordjait kapjuk, közepesnél valamivel lassabb tempóval, nagy ívű kórusokkal.
 
Bárhogy is nézem, az In Aller Stille nem kimondottan punk lemez lett, hanem egy punk banda felnőtt lemeze, amelyen a zenészek több stílusban is kipróbálják magukat, miközben azért a gyökereiket sem felejtik el.
Mindent figyelembe véve nekem tetszik, és módfelett kíváncsi vagyok, mikor és milyen zenét tesznek elénk legközelebb.
 
Azt azonban teljesen biztosra veszem (kivált a 2008-as Hals- und Beinbruch: Live bei Rock am Ring 2008 koncert DVD-re alapozva), hogy az idei Szigeten sokkal hitelesebb és izgalmasabb produkciót nyújtanak majd, mint tavaly a Sex Pistols.
 
Az együttes tagjai:
Campino - ének
Andreas von Holst (Kuddel) - gitár
Michael Breitkopf (Breiti) - gitár
Andreas Meurer (Andi) - basszusgitár
Stephen George Ritchie (Vom) - dob
 
Körzeműködők:
Raphael Zweifel - cselló
Hans Steingen - zongora, vonós hangszerek
Birgit Minichmayr - ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Strom
2. Innen Alles Neu
3. Disco
4. Teil Von Mir
5. Auflösen
6. Leben Ist Tödlich
7. Ertrinken
8. Alles Was War
9. Pessimist
10. Wir Bleiben Stumm
11. Die Letzte Schlacht
12. Tauschen Gegen Dich
13. Angst

Diszkográfia:
Opel-Gang (1983)
Unter falscher Flagge (1984)
Damenwahl (1986)
Never Mind the Hosen, Here`s Die Roten Rosen (1987)
Bis zum bitteren Ende - Die Toten Hosen Live! (1987) koncert
Ein kleines bisschen Horrorschau (1988)
Auf dem Kreuzzug ins Glück (1990)
Learning English Lesson One (1991) feldolgozások
Kauf MICH! (1993)
Reich & Sexy (1993) válogatás
Love, Peace & Money (1994)
Opium fürs Volk (1996)
Im Auftrag des Herrn... - Die Toten Hosen Live (1996) koncert
Wir warten auf`s Christkind... (1998)
Crash-Landing (1999)
Unsterblich (1999)
Auswärtsspiel (2002)
Reich & Sexy II: Die fetten Jahre (2002) válogatás
Zurück zum Glück (2004)
Nur zu Besuch: Unplugged (2005) koncert
In aller Stille (2008)