Főkép

Rögtön az elején szeretném leszögezni: én szeretem a Dream Theater-t. Egyesek szerint lassan betegesen, mert nem tartják normálisnak, hogy képes vagyok négy-öt albumukat is egyvégtében meghallgatni. Vagy akár többet is, ha időm engedi.
 
Én meg őket nem értem, hogy ezen miért vannak kiakadva. Még vagy tucatnyi – ha nem több – zenekarral szoktam ugyanezt eljátszani. És azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki néha így hallgatja a kedvenceit.

A Black Clouds & Silver Linings album esetében azonban kicsit elbizonytalanodtam. Még mindig nem tudom, hogy betegyem-e abba a bizonyos „playlist”-be, vagy csak nyomjam magában, és utána vagy előtte valami teljesen mást inkább, csak ne a többi Dream Theater korongot.
 
A „miért”-re pedig valami olyasmit tudnék mondani, hogy ez a lemez szerintem nem üt akkorát, mint az elődei. Sőt, megkockáztatom, nem is üt, hanem szinte „csak úgy van”. Eddig még, a tucatnyi végighallgatás ellenére sem fedeztem fel benne annyira kiemelkedő momentumot, ami alapján a Dream Theater átlagán felülemelkedne.
 
Persze a Dream Theater toronymagasan a „nagy zenei átlag” felett van. Sőt, élég régóta ehhez az együtteshez mérnek minden, a progresszív rock/metal kategóriában napvilágot látó zenét. És nem véletlenül.

Tehát a Black Clouds & Silver Linings is simán leköröz bármit, amit szembeállítanak vele. Egyszerűen arról lehet szó, hogy a srácok most egy kicsit alulmúlták, vagy kevéssé tették oda magukat, vagy fáradtak picit és pihenniük kéne. Vagy mindez együtt. Vagy nem tudom.

Ezen felül itt van még a „The Shattered Fortress” című nóta, amit nagyon nem tudok hova tenni – egyelőre. Az addig rendben van, hogy Portnoy ezzel egy hosszú évek óta tartó zenei sztorit zár le, az viszont kérdés, hogy az együttes zenéjét már ismerő hallgatóság mit szól majd az önismétléshez.Vajon képesek lesznek-e a tökéletes befogadásra? Én még elég keményen küzdök ezzel a kérdéssel.

És akkor mindezekkel totális ellentmondásban, ha megnézzük a debütálás hetében azokat a fránya listákat, akkor meg az látszik, hogy a népek igenis bekajolják ezt a lemezt is. Európai Top 100 első hely; Billboard hatodik hely; Japán második hely; Magyarország harmadik hely; nem sorolom, lehet megnézni a neten.

Szóval a fentiekből következően a kicsit gyengébb, kiszámíthatóbb zenei megoldások és teljesítmény mellett is el lehet és kell mondani, hogy azért a fogyasztók szerint igenis jó lemez lett a Black Clouds & Silver Linings.
 
Az biztos, hogy inkább a stabilabb el- és befogadás, semmint az új dolgok keresése, illetve a témák nagyon-nagyon mély kidolgozása jellemzi az albumot. Viszont az is biztos, hogy ha valaki a Black Clouds & Silver Linings miatt kezdené ki a zenekart előttem, körömszakadtamig a védelmükre kelnék, még akkor is, ha a szívem mélyén tudom, ez nem egy korszakalkotó Dream Theater anyag.

Az együttes tagjai:
James LaBrie – ének
John Petrucci – gitár
John Myung – basszusgitár
Jordan Rudess – billentyű
Mike Portnoy – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. A Nightmare to Remember
2. A Rite of Passage
3. Wither
4. The Shattered Fortress
5. The Best of Times
6. The Count of Tuscany

Diszkográfia:
Stúdióalbumok
When Dream and Day Unite (1989)
Images and Words (1992)
Awake (1994)
A Change of Seasons (EP) (1995)
Falling Into Infinity (1997)
Scenes from a Memory (1999)
Six Degrees of Inner Turbulence (dupla album) (2002)
Train of Thought (2003)
Octavarium (2005)
Systematic Chaos (2007)
Black Clouds & Silver Linings (2009)
A Dramatic Turn Of Events (2011)
Dream Theater (2013)


Koncert kiadványok:
Live at the Marquee (1993)
Once in a LIVEtime (1998)
Live Scenes From New York (2001)
Live at Budokan (2004)
Score (2006)
Chaos in Motion (2008) DVD

Válogatás
Greatest Hit (...and 21 other pretty cool songs) (2008)