Főkép Nem kis mértékben elfogult vagyok a kanadai mágus produktumait illetően, hiszen rögtön több kategóriában (énekes, gitáros és dalszerző) is második legnagyobb kedvencem.
 
Devin Townsend igazi kreatív zenész, aki a metal zenét saját művészi felfogásában adja elő, és aki mindig tud meglepetést okozni: művei kiszámíthatatlanok és nincs olyan zenei stílus, amit még ne ötvözött volna sajátosan egyedi hangzásvilágával.
 
El kell ismernem, nem lehet mindenki számára vonzó ez a furcsa zenei irány, amit ő képvisel, és nyilván nem is a széleskörű népszerűség motiválja emberünket (sőt, mintha szándékosan árral szemben evezne), de engem valamiért megfogott, és azóta is a hatása alatt állok.

A mester utolsó műve után kimerültség és egyéb hasonló okok miatt bedobta a törölközőt, feloszlatta összes zenekarát és bizonytalan időre beszüntette tevékenységét.
Idén azonban újult erővel tért vissza, és a Földet megszálló űrlények története után újabb különleges konceptlemezzel rukkolt elő, ami egy négy korongból álló újabb sorozat első darabja.

Azt olvastam egy vele készült friss interjúban, hogy az utóbbi évek feszített tempóját mindenféle anyagok segítségével megélő zenész mostanra megtisztult, s új albumát is már ennek szellemében, tudatmódosító szerek segítsége nélkül és új felfogásban, új zenészekkel alkotta meg.
 
Ez persze hallatszik is a korongon, ami megint teljesen más, mint amit eddig alkotott, ugyanakkor megint tipikusan rá jellemző, ahogy az eddigiek is. Persze ezen már meg sem lepődik az, aki ismeri régebbi lemezeit, hiszen nincs köztük két egyforma.

Minden elfogultságom ellenére kijelenthetem, hogy a Ki ugyan nem a legjobb minden műve közül, ennek ellenére mégsem tudok szabadulni különleges hangulatától, vagyis ebben is ott lapul valami mágikus, hipnotikus erő, ami elvarázsolja az embert.
 
Elsőre annyi tűnik fel, hogy a vastag gitárhangzást felváltotta az akusztikus, természetesebb, mondhatni még pszichedelikusabb atmoszféra, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a zene is ellágyult volna.
 
Leginkább az énekben, de a témákban és a dalok felépítésében is érezhető a már jól ismert zaklatott és erőteljes érzelmekkel átitatott szenvedélyesség, persze a témának megfelelően jóval szerényebben.
Elvontságában a mesteri Terria/Ocean Machine kettőshöz hasonlítható, még ha más, némileg letisztultabb és idegen formában jelenik is meg.

A lemezt egyben hallgatva egy igen furcsa, szürreális utazásban lehet részünk, melynek során egyáltalán nem szokványos dalok követik egymást és nem írható le semmivel a hangulatuk. Persze vannak most is kiemelkedő számok és olyanok is, amik felett elsiklik az ember.
 
Előbbire jó példa a „Disruptr”, ami visszafogott agressziójával olyan, mintha egy kitörni készülő vulkán fenyegetne minket, vagy a lassan építkező, könnyed kezdés után félelmetes káosszá fajuló „Heaven Send”, ami az akusztikus zúzás mintapéldája is lehetne, ráadásul egy hölgy is vendégénekeskedik benne.
 
De jól megférnek ezek mellett a nyugodtabb hangvételű dalok is, mint a kellemesen andalító „Terminal”, de ennél is csodálatosabb a csendes „Winter”, ami a legnagyobb kedvencem az albumról.
 
A legfurább pedig egyértelműen a „Trainfire”, ami megint remek bizonyíték arra, hogy hősünk ugyan talán nem teljesen épelméjű, de helyén van a humorérzéke. Annyi más stílusba való kitekintés után ez az első rockabilly-metal jellegű kísérlete, és mint bármelyik mást, ezt is sikeresen a maga képére formálta.

Valószínűleg megosztja majd a rajongókat az új lemez, ami még önmagához mérten is sokkal elvontabb lett, így aki most ismerkedne Devin Townsend zenéjével, annak inkább egy másik albumával kellene kezdenie.Aki viszont egyedi zenei élményre vágyik, az itt és most megkaphatja.
 
Ahogy Devinnek a saját démonjaival kell megküzdenie, úgy nekünk, hallgatóknak is nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy megértsük és megfejtsük a mondanivalót.
Aki elszánja rá magát és nem sajnálja ezt a kis erőfeszítést, annak sok új élményt nyújthat a Ki. Ami engem illet, furcsaságai ellenére nem csalódtam Devin zsenijében és kíváncsian várom a folytatást.

Az együttes tagjai: 
Devin Townsend – ének, gitár, programozás, basszusgitár
Duris Maxwell – dobok
Jean Savoie – basszusgitár
Dave Young – billentyűk

Közreműködők:
Ché Dorval – ének
Ryan Dahle – ének

A lemezen elhangzó számok listája: 
1. A Monday
2. Coast
3. Disruptr
4. Gato
5. Terminal
6. Heaven Send
7. Ain’t Never Gonna Win…
8. Winter
9. Trainfire
10. Lady Helen
11. Ki
12. Quiet Riot
13. Demon League 
 
Diszkográfia:
Devin Townsend / The Devin Townsend Band: 
Ocean Machine: Biomech (1997) 
Infinity (1998)
Physicist (2000)
Terria (2001)
Accelerated Evolution (2003)
Devlab (2004)
Synchestra (2006) 
The Hummer (2006)
Ziltoid the Omniscient (2007)
Ki (2009)
Addicted (2009)

Strapping Young Lad: 
Heavy as a Really Heavy Thing (1995)
City (1997)
No Sleep Til Bedtime (1998) 
Strapping Young Lad (2003)
Alien (2005)
The New Black (2006)
Strapping Young Lad: 1994-2006 Chaos Years (2008) válogatás