Bruce Springsteen: Working on a Dream (CD)
Írta: Sárközi Gergely | 2009. 06. 02.
A Főnök alig több mint egy éve adta ki előző, Magic című albumát, és rögtön itt a következő, Working on a Dream.
Azon gondolkodtam, miért is nem adta ki duplalemezként, mikor is elolvastam Springsteen weboldalán azt a pár sort, amit az albumról írt.
Azt mondja, ezeket a számokat a Magic turnéja közben szerezte, és közben kapta a bátorítást a producerétől, mert szerinte nagyon jó dalok voltak készülőben.
Bruce ezen felbuzdulva írt egy teljes albumra valót, majd aztán annak rendje, s módja szerint ezt ki is adta.
Maradnék azoknál a daloknál, amik engem valamiképp megfogtak. Rögtön az első ilyen, az „Outlaw Pete”, ami, ha nem is a „Jungleland” mélységeit idézi, de a szövege legalább annyira hosszú, összetett.
Bruce itt egy történetet mesél el Pete-ről, a törvényen kívüliről, aki bankot rabolt, lovat lopott, embert ölt, majd megházasodott, ám a sorsát így kerülhette el.
Újabb klisé? Lehet, de a megvalósítás, a hegedű, és a refrén, ahogy azt a Főnök énekli, egyedivé teszi, értékkel tölti fel. És tényleg egy történetet mesél el, füleljünk csak a refrén hangvételére.
Ha ezt prológusnak tekintjük, ami nem kapcsolódik szorosan a regényhez, akkor innentől kezdve egy szerelmi történetet mesél el az album.
A következő szám a „My Lucky Day”. Nagyon, de nagyon Springsteen. Mit lehet ehhez még hozzátenni? A szerelem mindent felülmúló ereje egy sokat látott, kitaszított, sötétben élő ember szívében.
Egyértelműen rockslágernek született, bár az előbb említett „Jungleland” magasságait meg sem közelíti, de koncerten biztosan oltári nagyot szól. Alapvetően a zongora adja meg a dallamát, de a közepén ott van Clarence Clemmons elmaradhatatlan szaxofonja.
Ezután jön a lemez címadó dala, a „Working on a Dream”. Sokan mondják, hogy ezt Bruce az Obama-kampányra írta, és gyakorlatilag a demokraták politikai útját hivatott szimbolizálni erős munkásöntudattal megfűszerezve.
Nos, ez utóbbit aláírom, de ha elvonatkoztatunk a jelenlegi amerikai politikai helyzettől, ami nekünk itt, Európában könnyen sikerülhet, akkor egy középszerű Springsteen-dalt kapunk.
Több szót nem akarok rá vesztegetni, így is csak azért említettem meg, mert erről kapta a lemez a címét.
„Queen of the Supermarket”. Az ábécé királynője, szép magyar szavakra fordítva. Giccses, igen, nagyon giccses, de az eleje, ahogy a szupermarketet „csodavilágnak” írja le, na, az irónia itt elfedhetetlen.
Olyan érzést kelt bennem, mintha az eladólány ereiben valóban kék vér folyna (ezt a zenei résznek köszönhetjük), és Bruce szavaival tényleg a köznapi környezet fölé emeli az egészet: a bolt többé nem egy hely, ahol bevásárolhatunk, hanem a királynő trónterme, egy istennő szentélye.
„What Love Can Do”. Erről meg azt írták, hogy szerelem a Bush-korszak idején. Lehet, de engem a „My Lucky Day”-re emlékeztet. Szerelem a nehézségek közepette, itt viszont tisztában van vele, hogy ezen nem igazán változtathat.
Ez a helyzet, a szerelmesek egymásba kapaszkodnak, és tűrnek, mert tudják, hogy az eső egyszer úgyis el fog állni. Még azt sem mondhatom, hogy jó volna a szövegezése, amint azt az előzőről írtam, de a gitár tetszetős.
„Life Itself”. Na, ilyen gitárral lehet engem kilóra megvenni. ’90-es évek, ősz, falevelek. Az akkordok, a szolid basszus, ami tényleg csak vezeti a dalt, és Bruce keserédes hangja, ó, jaj.
És még a szöveg is jó: „A völgyben találkoztunk, hol a szerelem és pusztítás bora folyt, | Sötétlő kanyarban, hol a csábítás virága nőtt…” „Tudtam, hogy bajban vagy, mindenki látta, | Magaddal vitted kis fekete könyvedet, melyből összes titkod kipergett. | Eltékozoltad minden pénzed, szépséged, vagyonod, | Mintha az életnek magának nem vennéd többé hasznát.”
Legszívesebben lefordítanám ide az egészet, vagy önálló ajánlót szentelnék ennek az egy számnak. Ez már a szerelem másik véglete, annak beteljesülése és vége. A férfi még kitart, de a nő már nem, talán soha nem is volt ott igazán, csak menekült valaki/valami mástól.
„The Wrestler”. A bónusz dal, amit a Főnök Mickey Rourke filmjéhez, a The Wrestler-hez írt. Tele van fájdalommal és büszkeséggel, mindazzal, amit a filmben is látunk. Telitalálat. Kíméletlenül elkapta a mozi hangulatát.
A többi dal különösebben nem fogott meg. Ha az ember egyben végighallgatja az egészet, és még a szövegre is odafigyel, akkor a végén cukormérgezéstől rosszul lesz. Talán ha egy vagy két szám van a lemezen, ami konkrétan nem a szerelemről szól.
No, ez nem baj, mert, mint ahogy írtam is, van, ahol a szövegezés teljesen rendben van, van, ahol a zene kárpótol a tartalom hiányáért, de alapvetően ez egy szerelmes lemez lett. A Magic után ezt talán még el is fogadhatjuk, merthogy abban meg pont ez kapott kisebb szerepet.
Nem szeretek összegezni, de itt muszáj, attól tartok. Alapvető kérdés: jó-e az album? Mélységesen szubjektív véleményem szerint az. Vannak rajta gyengébb dalok, tény, de minden albumon vannak ilyenek.
Ugyanakkor található rajta számos remekbeszabott költemény is, ami kárpótolja az embert az esetleges továbbléptetésekért, sőt!
Én a magam részéről mindenkinek ajánlom, aki tisztességes, amolyan old-school, régimódi rockot akar hallgatni manapság. Springsteen hozza a tőle elvártat.
Az együttes tagjai:
Bruce Springsteen – ének, gitár, harmonika
Patti Scialfa – vokál
Nils Lofgren – gitár, vokál
Steven Van Zandt – ritmusgitár, vokál
Garry Tallent – basszusgitár
Clarence Clemons – szaxofon, vokál
Soozie Tyrell – hegedű, vokál, akusztikus gitár
Charles Giordano – orgona
Roy Bittan – zongora
Max Weinberg – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Outlaw Pete
2. My Lucky Day
3. Woking on a Dream
4. Queen of the Supermarket
5. What Love Can Do
6. This Life
7. Good Eye
8. Tomorrow Never Knows
9. Life Itself
10. Kingdom of Days
11. Surprise, Surprise
12. The Last Carnival
Bónusz:
The Wrestler
Diszkográfia:
Greetings from Asbury Park, N.J. (1973)
The Wild, The Innocent & The E.Street Shuffle (1973)
Born to Run (1975)
Darkness on the Edge of Town (1978)
The River (1980)
Nebraska (1982)
Born in the U.S.A. (1984)
Tunnel of Love (1988)
Human Touch (1992)
Lucky Town (1992)
The Ghost of Tom Joad (1995)
The Rising (2002)
We Shall Overcome - The Seeger Sessions (2006) Live in Dublin (2007) DVD
Magic (2007)
Working on a Dream (2009)
London Calling: Live in Hyde Park (2010) DVD
The Promise (2010)
Wrecking Ball (2012)
Azon gondolkodtam, miért is nem adta ki duplalemezként, mikor is elolvastam Springsteen weboldalán azt a pár sort, amit az albumról írt.
Azt mondja, ezeket a számokat a Magic turnéja közben szerezte, és közben kapta a bátorítást a producerétől, mert szerinte nagyon jó dalok voltak készülőben.
Bruce ezen felbuzdulva írt egy teljes albumra valót, majd aztán annak rendje, s módja szerint ezt ki is adta.
Maradnék azoknál a daloknál, amik engem valamiképp megfogtak. Rögtön az első ilyen, az „Outlaw Pete”, ami, ha nem is a „Jungleland” mélységeit idézi, de a szövege legalább annyira hosszú, összetett.
Bruce itt egy történetet mesél el Pete-ről, a törvényen kívüliről, aki bankot rabolt, lovat lopott, embert ölt, majd megházasodott, ám a sorsát így kerülhette el.
Újabb klisé? Lehet, de a megvalósítás, a hegedű, és a refrén, ahogy azt a Főnök énekli, egyedivé teszi, értékkel tölti fel. És tényleg egy történetet mesél el, füleljünk csak a refrén hangvételére.
Ha ezt prológusnak tekintjük, ami nem kapcsolódik szorosan a regényhez, akkor innentől kezdve egy szerelmi történetet mesél el az album.
A következő szám a „My Lucky Day”. Nagyon, de nagyon Springsteen. Mit lehet ehhez még hozzátenni? A szerelem mindent felülmúló ereje egy sokat látott, kitaszított, sötétben élő ember szívében.
Egyértelműen rockslágernek született, bár az előbb említett „Jungleland” magasságait meg sem közelíti, de koncerten biztosan oltári nagyot szól. Alapvetően a zongora adja meg a dallamát, de a közepén ott van Clarence Clemmons elmaradhatatlan szaxofonja.
Ezután jön a lemez címadó dala, a „Working on a Dream”. Sokan mondják, hogy ezt Bruce az Obama-kampányra írta, és gyakorlatilag a demokraták politikai útját hivatott szimbolizálni erős munkásöntudattal megfűszerezve.
Nos, ez utóbbit aláírom, de ha elvonatkoztatunk a jelenlegi amerikai politikai helyzettől, ami nekünk itt, Európában könnyen sikerülhet, akkor egy középszerű Springsteen-dalt kapunk.
Több szót nem akarok rá vesztegetni, így is csak azért említettem meg, mert erről kapta a lemez a címét.
„Queen of the Supermarket”. Az ábécé királynője, szép magyar szavakra fordítva. Giccses, igen, nagyon giccses, de az eleje, ahogy a szupermarketet „csodavilágnak” írja le, na, az irónia itt elfedhetetlen.
Olyan érzést kelt bennem, mintha az eladólány ereiben valóban kék vér folyna (ezt a zenei résznek köszönhetjük), és Bruce szavaival tényleg a köznapi környezet fölé emeli az egészet: a bolt többé nem egy hely, ahol bevásárolhatunk, hanem a királynő trónterme, egy istennő szentélye.
„What Love Can Do”. Erről meg azt írták, hogy szerelem a Bush-korszak idején. Lehet, de engem a „My Lucky Day”-re emlékeztet. Szerelem a nehézségek közepette, itt viszont tisztában van vele, hogy ezen nem igazán változtathat.
Ez a helyzet, a szerelmesek egymásba kapaszkodnak, és tűrnek, mert tudják, hogy az eső egyszer úgyis el fog állni. Még azt sem mondhatom, hogy jó volna a szövegezése, amint azt az előzőről írtam, de a gitár tetszetős.
„Life Itself”. Na, ilyen gitárral lehet engem kilóra megvenni. ’90-es évek, ősz, falevelek. Az akkordok, a szolid basszus, ami tényleg csak vezeti a dalt, és Bruce keserédes hangja, ó, jaj.
És még a szöveg is jó: „A völgyben találkoztunk, hol a szerelem és pusztítás bora folyt, | Sötétlő kanyarban, hol a csábítás virága nőtt…” „Tudtam, hogy bajban vagy, mindenki látta, | Magaddal vitted kis fekete könyvedet, melyből összes titkod kipergett. | Eltékozoltad minden pénzed, szépséged, vagyonod, | Mintha az életnek magának nem vennéd többé hasznát.”
Legszívesebben lefordítanám ide az egészet, vagy önálló ajánlót szentelnék ennek az egy számnak. Ez már a szerelem másik véglete, annak beteljesülése és vége. A férfi még kitart, de a nő már nem, talán soha nem is volt ott igazán, csak menekült valaki/valami mástól.
„The Wrestler”. A bónusz dal, amit a Főnök Mickey Rourke filmjéhez, a The Wrestler-hez írt. Tele van fájdalommal és büszkeséggel, mindazzal, amit a filmben is látunk. Telitalálat. Kíméletlenül elkapta a mozi hangulatát.
A többi dal különösebben nem fogott meg. Ha az ember egyben végighallgatja az egészet, és még a szövegre is odafigyel, akkor a végén cukormérgezéstől rosszul lesz. Talán ha egy vagy két szám van a lemezen, ami konkrétan nem a szerelemről szól.
No, ez nem baj, mert, mint ahogy írtam is, van, ahol a szövegezés teljesen rendben van, van, ahol a zene kárpótol a tartalom hiányáért, de alapvetően ez egy szerelmes lemez lett. A Magic után ezt talán még el is fogadhatjuk, merthogy abban meg pont ez kapott kisebb szerepet.
Nem szeretek összegezni, de itt muszáj, attól tartok. Alapvető kérdés: jó-e az album? Mélységesen szubjektív véleményem szerint az. Vannak rajta gyengébb dalok, tény, de minden albumon vannak ilyenek.
Ugyanakkor található rajta számos remekbeszabott költemény is, ami kárpótolja az embert az esetleges továbbléptetésekért, sőt!
Én a magam részéről mindenkinek ajánlom, aki tisztességes, amolyan old-school, régimódi rockot akar hallgatni manapság. Springsteen hozza a tőle elvártat.
Az együttes tagjai:
Bruce Springsteen – ének, gitár, harmonika
Patti Scialfa – vokál
Nils Lofgren – gitár, vokál
Steven Van Zandt – ritmusgitár, vokál
Garry Tallent – basszusgitár
Clarence Clemons – szaxofon, vokál
Soozie Tyrell – hegedű, vokál, akusztikus gitár
Charles Giordano – orgona
Roy Bittan – zongora
Max Weinberg – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Outlaw Pete
2. My Lucky Day
3. Woking on a Dream
4. Queen of the Supermarket
5. What Love Can Do
6. This Life
7. Good Eye
8. Tomorrow Never Knows
9. Life Itself
10. Kingdom of Days
11. Surprise, Surprise
12. The Last Carnival
Bónusz:
The Wrestler
Diszkográfia:
Greetings from Asbury Park, N.J. (1973)
The Wild, The Innocent & The E.Street Shuffle (1973)
Born to Run (1975)
Darkness on the Edge of Town (1978)
The River (1980)
Nebraska (1982)
Born in the U.S.A. (1984)
Tunnel of Love (1988)
Human Touch (1992)
Lucky Town (1992)
The Ghost of Tom Joad (1995)
The Rising (2002)
We Shall Overcome - The Seeger Sessions (2006) Live in Dublin (2007) DVD
Magic (2007)
Working on a Dream (2009)
London Calling: Live in Hyde Park (2010) DVD
The Promise (2010)
Wrecking Ball (2012)