Főkép Mozgalmas évek vannak a svéd Hammerfall háta mögött, hiszen kiadtak egy rakat feldolgozást, válogatás- és koncertfelvételt, elment a gitáros, visszajött a basszer, Joacim Cans énekes pedig részt vett egy érdekes televíziós versenyen, amit több ok miatt is érdemes végignézni.

Egyrészt remek példa a nálunk megszokottól eltérő showműsorra, másrészt kiderül belőle, mit tud kihozni egy fémkedvelő dalnok az amatőr énekesekből. Hihetetlen. Főleg, ha a többi csapat produkciójába is belefülel az ember (ez például inkább vicces, mintsem meggyőző). Nem csoda, a Team Cans győzelme – én legalábbis nem lepődtem meg.
 
2009 februárjában pedig végre megjelent a régen várt, sorrendben hetedik stúdiólemez. A korábban látott „Last man standing” alapján abban bíztam, tizensok év után továbblépnek, és haladva a korral, kicsit fémesebbek lesznek. Nos, nem így történt.
 
Mindezek után úgy vélem, a Hamerfall is beáll abba a sorba, amelynek elején az AC/DC vagy a Motörhead díszeleg. Ez persze önmagában nem baj, csak ennek fényében pár dolgot átértékel magában a hallgató.
Beletörődik a megváltoztathatatlanba, mely szerint az első két lemezhez hasonló élményben már sosem lesz része, valamint örülhet, ha a későbbi albumokon felbukkan egy-két kiemelkedő szerzemény.

A fentiek alapján nem kell nagy tehetség a jóslathoz, mely szerint nagyjából a korong felénél érkezik egy érzelmes lassú szám, és talán még egy ráadás a vége felé.
A többi pedig a megszokott – és persze kedvelt – Hamerfall-féle középtempós, metal aranykort idéző muzsika, ami dallamosságával és egyszerűségével lopja be magát a hallgatók szívébe. Aki pedig ennél többre vágyik, az úgyis mást hallgat.
 
Az idei No Sacrifice, No Victory album nagyjából az eddigi életmű közepén helyezkedik el, a hangzás jobb, egy-két fokkal fémesebb, mint korábban, ellenben a dalszerzés terén egy lépéssel inkább hátra, mintsem előre sikerült lépniük a svédeknek.

A dalok nagy részénél nem alaptalan a déja vu érzés, bizony hasonló nótákat már hallottunk tőlük. Úgy tűnik, az új gitáros sem hozott annyi frissességet, ami elegendő lenne a megújuláshoz.
Csak éppen nem az a cél. Merthogy igazából nincs miért előrelépniük, ez így jó, ahogy van, ezt még évekig szeretni és vásárolni fogják az emberek.

Aki klasszikus ízű metalra vágyik, az vegyen egy Hammerfall lemezt, vagy nézze meg őket élőben – biztos nem éri csalódás.
Háttérvokállal megtámogatott kellemes énekhang, egyszerű, fogós dallamok, még egyszerűbb szólók, általában közepes tempó, s ezzel nagyjából minden fontosat elmondtam a zenéről.
 
Mindezek után egyetlen negatívumként a záró feldolgozást említem. Az eredeti sem nagy pukkanás, de úgy vélem jobb, mint amit a Hammerfall összehozott.
Persze ez kicsit fémesebb előadás, mint amit a The Knack 1979-ben művelt – de ettől függetlenül hiányzik belőle a lélek, vagy legalább az a minimális többlet, amiért érdemes ezt a feldolgozást meghallgatni.
Oké, elismerem, ez egy cseles sláger, amibe már olyan együttesek képzeletbeli bicskája is beletört, mint a Nirvana vagy a Destruction.
 
Az együttes tagjai:
Joacim Cans - énkes
Oscar Dronjak - gitár
Pontus Norgren – gitár
Fredrik Larsson - basszusgitár
Anders Johansson – dob
 
Közreműködők:
Jens Johansson
Biff Byford
Dave Hill
Nicky Moore
Billy King
Olaf Zenkbiel
Mats Rendlert
Johan Aremyr
Joacim Lundberg
Markus Sköld
Edvard Janson
és Leo

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Any Means Necessary
2. Life Is Now
3. Punish And Enslave
4. Legion
5. Between Two Worlds
6. Hallowed Be My Name
7. Something For The Ages
8. No Sacrifice, No Victory
9. Bring The Hammer Down
10. One Of A Kind
11. My Sharona (feldolgozás)
 
Diszkográfia:Glory To The Brave (1997)
Legacy Of Kings (1999)
Renegade (2000)
Crimson Thunder (2002)
One Crimson Night (2003) koncertlemez
Chapter V: Unbent, Unbowed, Unbroken (2005)
Threshold (2006)
Steel Meets Steel: 10 Years of Glory (2007) válogatás
The Vinyl Single Collection (2008) válogatás
Masterpieces (2008) válogatás
No Sacrifice, No Victory (2009)

DVD-k:
The First Crusade (1999)
The Templar Renegade Crusades (2002)
Hearts On Fire (2002)
One Crimson Night (2003)
Rebels With A Cause - Unruly, Unrestrained, Uninhibited (2008)
 
 
Kapcsolódó írás:Koncert: The Poodles, Krokus, Hammerfall – Petőfi Csarnok, 2007. február 16.