Főkép

 

Handel Vízi zenéje nagyjából ugyanazt a szerepet tölti be a komponista alkotásai között, amit Johann Sebastian Bach életművében a zenekari szvitek. Ugyanakkor a különbség is óriási a két fenséges, könnyed és szórakoztató tételekből összeállított, műcsokor között.

Míg Bach egészen németesre csiszolta a francia és olasz stílusú táncokat, addig Handel nem csupán választott hazája, Anglia szabadabb hangvételét vette át, hanem – erősen stilizálva ugyan – de az angol táncokat is.
 
A pontozott ritmusokkal teli, fugatós francia nyitány után így finomkodó francia tánctételek váltakoznak az áradó olasz áriákkal és andantékkal, valamint a talán nyersebbként, esetleg felszabadultabbként jellemezhető angol hornpipe-okkal és gigue-ekkel, melyeknek csínjait Handel, pályatársaival ellentétben, nem másodkézből, hanem az angol udvarban és angol zenészektől sajátíthatta el.
 
A kifejezetten szórakoztatásra szánt, a Temzén úszó bárkán előadott táncfüzér pedig olyannyira megtetszett I. György királynak, hogy rögvest háromszor játszatta el, és bár eredeti kézirat vagy kiadás nem maradt ránk, vagyis a mű kizárólag utólagos átdolgozásokból rekonstruálható, a mai napig üdén és vidítón hat ránk ez a pompás zene.
 
Különösen egy olyan, a régizenét nem csupán megszólaltató, hanem alaposan kutató karmester és zenekara előadásában, mint Nikolaus Harnoncourt és a bécsi Concentus musicus.
A felvételen felfedezhető szinte minden, amit Harnoncourt, a zenetudós a „beszélő zenéről” írt a barokk hagyományokat elemző könyvében.

Habár hangsúlyozott a crescendóktól és decrescendóktól szinte teljesen menetes, teraszos dinamika, a túlzásoktól mentes, ám szívből jövőnek tetsző díszítések mégis végtelenül változatossá, és egyben elevenné teszik az önmagában is gyönyörködtető muzsikát.
 
A hangszerek többségében kecsesen, könnyeden, légiesen szólnak, jóllehet a korhű trombiták és kürtök összehasonlíthatatlanul kevésbé hatnak simának, mint mai társaik.
A „régi vágású” oboák és vonósok ellenben kifejezetten a szépség, az udvari jellegű pompa tudatosan keltett illúziója felé billentik a mérleg nyelvét.
 
Ugyanez érvényes a Handel összes orgonaversenyét tartalmazó dupla CD-n ugyancsak hallható két concertóra is, mi több, így kiemelve és a Vízi zenével párosítva még inkább szembeötlő e darabok könnyed nagyszerűsége és maradandósága.
Különösen igaz ez a HWV 304-es d-moll versenymű harmadik tételére, melynek egyszerű, már-már „slágeres” témája pillanatok alatt magával ragad, és egyszerűen nem enged el.
 
A Vízi zene sok felvételét hallottam már, de Harnoncourt felfogása vitathatatlanul annyira közel áll egy képzeletben rekonstruált barokk-koncert hangulatához, amennyire csak lehetséges.
Ám elsősorban nem is a hitelesség, hanem az ebből következő, csodálatot keltő szépség miatt érdemes hallgatni épp az Alte Werk sorozatban újra kiadott, korszakos felvételt, amely az orgonaversenyekkel együtt egy és negyed órányi felhőtlen szórakozást ígér.
 
Előadók:
Concentus musicus Wien
Nikolaus Harnoncourt – karmester
 
Herbert Tachezi – orgona
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1-20. Water Music, HWV 348-350
21-23. Organ Concerto No. 15 in D minor, HWV 304
24-28. Organ Concerto No. 13 in F major, HWV 295 „The Cuckoo and the Nightingale”