Főkép Mivel hamarosan érkezik az új Týr lemez, idézzük fel az együttes előző albumát, ami 2008 májusában került a boltokba, és első ránézésre semmi újdonságot nem tartalmaz.
Sőt, az utolsó szerzemény tisztán újrahasznosítás, hiszen a „Hail To The Hammer” már szerepelt az Eric The Red és a How Far to Asgaard albumokon is (no meg az első demón is).
 
Az egyszerűség kedvéért általában viking metalnak mondott zene (ami véleményem szerint inkább folk vagy epikus metal) azonban alapjaiban eltér a kortárs együttesek produktumaitól.
Ez részben köszönhető a bőven használt progresszív elemeknek, de még inkább a hazai (népi) dallamok határozott jelenlétének.
Ráadásul a Týr megteszi azt, amit csak kevesen a nemzetközi színtéren – nemcsak angolul énekelnek, hanem anyanyelvű számokat is felpakolnak a lemezeikre.
 
Itt álljunk meg egy pillanatra. Több helyen olvastam a weben, hogy az énekes Heri Joensen (született 1973. február 21.) mérsékelt hangterjedelme miatt hosszú távon unalomba fullad a produkció.
Anélkül hogy eme állítást vitatnám, szerintem ez a zene más megközelítést igényel, mint ami mondjuk az Amon Amarth esetében megszokott.

Hagyományos éneklés helyett inkább a viking skaldok előadásmódjának továbbfejlesztett stílusát látom benne.
Ahol nem azon van a hangsúly, hogy az énekes adottságainak minél teljesebb kihasználásával nyűgözze le a hallgatóságot, hanem a tartalom, a mondanivaló a fontosabb.

Egy szellemesen megírt vers sokkal tovább fennmarad, mint az előadó énekesi képességeinek emléke (a kivételes hanggal megáldott operaénekesek egy másik kategóriába tartoznak).

A párhuzam megalapozottságát bizonyítja számomra a lemez első felvétele, ami nem más, mint Jens Hendrik Oliver Djurhuus költeménye (ő volt a Feröer-szigetek első modern kori költője – és ugyebár a Týr is itt alakult meg annó), hegedűkísérettel megtámogatva.
 
A Týr egyedisége abban rejlik, hogy eme eredeti alapötlet alá kidolgozott metal alapokat pakolnak. Epikus, power és progresszív elemeket mixelnek egybe, aminek eredményeként a tempó közepesnél ritkán gyorsabb, miközben a ritmusszekció mindig hangsúlyos marad.
Mára a gitárosok annyit fejlődtek, hogy képesek élvezetes szólókkal és riffekkel megtölteni az albumot.

Ez főként az epikus szerzeményeknél fontos, elvégre az „Ocean” és a „Land” tíz percnél is hosszabbra sikerült, amihez azért a puszta elszántságnál többre van szükség. No meg olyan kórusra, ami férfias fellépést kölcsönöz az egésznek.
 
A fenti irányelveknek köszönhetően a majd hetven perces időtartamot sikerült egységes zenével megtölteni.
Az egymás után sorjázó tíz szám között ugyan nem találok egyetlen kiemelkedő slágert sem, de ennek ellenére a Land többszöri hallgatás után sem okoz csalódást.
 
Az együttes tagjai:
Heri Joensen – ének, gitár
Terji Skibenas – gitár
Gunnar H. Thomsen – basszus
Kári Streymoy – dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Gandkva?i Tróndar
2. Sinklars Vísa
3. Ocean
4. Gátu Ríma
5. Brennivín
6. Fípan Fagra
7. Valkyrjan
8. Lokka Táttur
9. Land
10. Hail To The Hammer
 
Diszkográfia:
How Far To Asgaard (2002)
Eric The Red (2003)
Ragnarok (2006)
Land (2008)
By The Light Of The Northern Star (2009)
The Lay Of Thrym (2011)