FőképMegmondom őszintén, amikor első ízben hallottam a készülő lemez címét, azonmód a Shadowrun szerepjáték jutott az eszembe, amelyben a számítógépes virtuárium kényesebb adatokat tartalmazó részeit szokás brutális erejű védőprogramokkal ellátni - ezeket hívják Fekete Jégnek.

Az persze egy pillanatra sem gondoltam, hogy az AC/DC futurisztikus rockzenével rukkol elő, de azért titokban reménykedtem egy The Razors Edge kaliberű opuszban, ami ugyebár köztudomásúlag tele volt emlékezetes nótákkal, feszes alapokkal és minden egyébbel, ami egy megaalbumhoz kell.

Ehhez képest valami mást kaptam.

A rajongók körében, akik röpke nyolc évet vártak, természetesen nagy sikert aratott az új lemez, amit világszerte csak megerősítenek az eladási adatok. A négyféle(!) borítóban piacra dobott korong pontosan azt a fajta muzsikát rejti, amiért az emberek szeretik Youngékat. Ugyanazt játsszák immár harmincegynéhány éve, és a világ jóleső érzéssel nyugtázza a tényt, miszerint akárcsak a német kocsik minősége, az AC/DC zenéje is változatlan.

Az a kisebbség viszont, aki nem elvakult rajongóként közelít az újdonsághoz, némileg elégedetlen. Személy szerint úgy vagyok az új lemezzel, mint a Metallica esetében: nem értem, miért kellett nyolc évet várni erre a lemezre, amikor egy kicsit is kérgesebb szívű menedzser egy év alatt kipréselhette volna belőlük a korongra valót. Ok, ők már régen nem megélhetési muzsikusok, akiknek szükségük van minden begyűjthető forintra, hanem élő legendák (és ezt komolyan is gondolom), akik ha ezután nem csinálnak semmi újat, a gazdasági válság dacára is nyugodtan alszanak.

Azt is tudomásul veszem, szemlátomást felettük is elszálltak az évek, a hatodik x felé közeledve bizony már hiányzik belőlük az a tűz és lelkesedés, ami mondjuk a pályakezdő Airbourne tagságában még megvan. Ellenben profik, akik ugyan nem pályafutásuk legjobb lemezét rögzítették Black Ice címen (erre a címre nálam a korai időszakból a Highway to Hell, a késeiből pedig The Razors Edge esélyes), de különösebben szégyenkezniük sincs miért.

A zene kellőképpen változatos, a ritmusszekció sosem téveszti el a ritmust (a rossz nyelvek szerint annak idején Chris Slade dobosnak azért kellett mennie a bandából, mert túlságosan ötletdúsan püfölte a bőröket). Brian Johnson hangja mit sem változott az évek során, és ez igaz a Young tesók gitárjátékára is.

Szóval az alapok adottak, a dalszerzés pedig jól sikerült. Hallgatásra mindenképpen ajánlott darabok: „Rock `N Roll Train”, „Big Jack”, „War Machines”. Kicsit kilógnak a „hagyományos” stílusból, de éppen ezért érdemes meghallgatni a „Stormy May Day” és „Rock N Roll Dream” számokat. A „Money Made” pedig engem a Nazareth 1977-1979 közötti korszakára emlékeztet. De ha éppen nem a megértő és nyitott hangulatomban vagyok, akkor egy idő után (és ez általában a harmadik-negyedik szám után következik be) összemosódnak a számok és csak arra eszmélek fel, amikor lejár a lemez.

Nem azt a lendületet és tempót hiányolom, ami mondjuk a Dirty Deeds Done Dirt Cheap sajátja volt, hanem azt a pluszt, amiért egy AC/DC lemezt a kiszámíthatósága ellenére is érdemes meghallgatni. Hatvan felé közeledve természetesen ez is szép teljesítmény, és tudom, a rajongók teljesen boldogok - a többiek meg hallgassák a korábbi kedvenc AC/DC lemezeiket, vagy ha sikerült jegyet szerezniük, menjenek el a jövő évi koncertre.

Az együttes tagjai:
Angus Young - gitár
Malcolm Young - gitár
Brian Johnson - ének
Phil Rudd - dob
Cliff Williams - basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Rock `N Roll Train
2. Skies On Fire
3. Big Jack
4. Anything Goes
5. War Machine
6. Smash N Grab
7. Spoilin` For A Fight
8. Wheels
9. Decibel
10. Stormy May Day
11. She Likes Rock N Roll
12. Money Made
13. Rock N Roll Dream
14. Rocking All The Way
15. Black Ice

Diszkográfia:
High Voltage (1975)
T.N.T. (1975)
High Voltage (1976)
Dirty Deeds Done Dirt Cheap (1976)
Let There Be Rock (1977)
Powerage (1978)
If You Want Blood (You`ve Got It) (1978) koncert
Highway to Hell (1979)
Back in Black (1980)
For Those About to Rock (We Salute You) (1981)
Flick of the Switch (1983)
Fly on the Wall (1985)
Blow Up Your Video (1988)
Live at Donnington(1992) koncert
The Razors Edge (1990)
Ballbreaker (1995)
Live from the Atlantic Studios (1997)
Let There Be Rock: The Movie (1997)
Stiff Upper Lip (2000)
Black Ice (2008)
Live at River Plate (2012) koncert

VHS és DVD lemezek:
Let There Be Rock (1982) koncertfilm
Fly on the Wall (1985) videoklip gyűjtemény
Who Made Who (1986) videoklip gyűjtemény
AC/DC (1989) videoklip gyűjtemény, 1975-1979
Clipped (1991) videoklip gyűjtemény
Live at Donington (1992) koncertfilm
For Those About To Rock (1992) koncertfilm
No Bull (1996) koncertfilm
Stiff Upper Lip Live (2001) koncertfilm
Family Jewels (2005) videoklip gyűjtemény
Plug Me In (2007) videoklip gyűjtemény