FőképNemrég írtam a Nevermore-énekes Warrel Dane szólólemezéről (Praises to the War Machine), azóta pedig megjelent az együttes szőke gitármágusának szólóalbuma is.
És bár Loomis személye miatt ez a korong is megidézi egy kicsit a Nevermore hangulatát, mégis jóval több annál: Jeff itt végre határok nélkül megvalósíthatja ötleteit, megmutathatja tehetségét és bizony bőven bele is zsúfolta ezeket a dalokba.

Nem volt könnyű elfogadnom, hogy a korong teljes egészében instrumentális, mert nagyon hiányzott ezekből a dalokból valami vezérfonal, első hallásra ugyanis csak sok-sok szóló van egymás hegyén-hátán, és nem könnyű bármit is kihámozni, vagy épp megragadni ebből a szónikus káoszból.

Szerencsére azonban az anyag néhány hallgatás után már elkülönül, és többet mutat a gitáron virgázáson és öncélú erőfitogtatáson kívül.
A nagy gitárnyűvő nem is bízta a véletlenre a dolgot, így a gitárokon kívül a basszust is ő kezeli, és mindössze a dobolást hagyta meg Mark Arringtonnak, aki egyébként szintén nagyon technikásan játszik, remek alapot nyújt a mesternek.

Szerepel pár vendég is a lemezen, akik egy kicsit tovább színesítik a palettát. Itt van például Pat O’Brien a Cannibal Corpse-ból, Ron Jarzombek a Watchtowerből és Michael Manring jazz-basszusgitáros.

A Zero Order Phase nagyrészt a Nevemore zenei világához hasonlatos, amin ugye nem is illik csodálkozni, hiszen ott is Jeff a fő dalszerző.
Sok tétel elférne bizony az együttes akármelyik sorlemezén is, ráadásul még hangzásában is ugyanolyan jó mélyre hangolt, letépi az ember fejét, ami pedig talán Neil Kernon producernek is köszönhető.

A legtöbb dalban itt is folyamatosan dübörög a kétlábdob és az őrjítő tempóra eszeveszett szólózást és zakatolást művel a mester, hozza különlegesen szép, vagy épp ravasz dallamait és persze zúz, meg szaggat is rendesen.
Az első három dal ebben a szellemben fogant, amelyekből különlegesen a nyitó „Shouting Fire at a Funeral” a legjobb, amiben egy visszatérő csodálatos dallam is hallható.

Bár egy-két újszerű, okos megoldást a következő dalokban is fel lehet fedezni, különösen a „Jato Unit”-ban, az igazi meglepetések az „Azure Haze”-zel kezdődnek. Ez már egy nyugisabb és szép tétel, ami annyira nem jellemző Jeffre, legalábbis arra, akit eddig ismertünk.
Aztán még ennél is egzotikusabb a „Cashmere shiv”, amiben aztán megint sok váltás, tekerős gitárszólók és hangulatos basszusfutamok is hallhatóak.

Akad még jó néhány finomabb és nyugisabb tétel a lemezen, amik egy kis változatosságot és megnyugvást jelentenek, és ami kell is a sok zúzás közé. Ilyen teljességében a „Sacristy” és a záró és gyönyörű „Departure”.
A többi dal pedig - mondhatni - Jeffnek azt az oldalát mutatja be, amit már korábban is ismerhettünk tőle, igaz, jóval nagyobb részletességgel, vagyis rengeteg szólóval, agyas riffelgetéssel és még több szólóval.

Ezek közül is kiemelném még a „Race Against Disaster”-t, ami megint annyira tipikus Nevermore: a hatásos kezdés után az ember már szinte várja Warrel hangját, persze hiába.

Összességében tehát egészen jó kis lemez ez, ahol hősünk jól megmutatja, hogy kiválóan ért a hangszeréhez és végre jól kiélheti magát.
Viszont akármennyire is szeretem Jeff Loomis játékát, őszintén szólva nekem kicsit sok ez a jóból.

Tény, hogy ezen a korongon annyi hangot és gitárszólót halmozott fel, amennyit más zenekarok a teljes diszkográfiájukon és bár tiszteletreméltó, hogy ennyire ért hangszeréhez és hallhatóan szereti is a gitározást, csakhogy ezzel az anyaggal kissé magasra rakta lécet, mert nem könnyű vele megbarátkozni és befogadni, ugyanakkor vétek lenne kihagyni.

Előadó:
Jeff Loomis - basszusgitár, gitár, billentyűk és programozás

Közreműködők:
Neil Kernon - billentyűk, fretless gitár, programozás
Mark Arrington - dobok
Ron Jarzombek - gitár
Pat O`Brien - gitár
Michael Manring - basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Shouting Fire at a Funeral
2. Opulent Maelstrom
3. Jato Unit
4. Azure Haze
5. Cashmere Shiv
6. Race Against Disaster
7. Sacristy
8. Devil Theory
9. Miles of Machines
10. Departure

Diszkográifa:
Zero Order Phase (2008)

Kapcsolódó írások: Warrel Dane: Praises to the War Machine
Nevermore: Enemies of Reality
Koncert: Nevermore - Petőfi Csarnok, 2005. október 3.
Nevermore: The Year of the Voyager