Death: Leprosy (CD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 10. 01.
„Beteges” címet választott második nagylemezéhez a death metal zsenije, Chuck Schuldiner (1968. május 13. - 2001. december 13.) gitáros énekes, de nem szabad elfeledni, hogy ez teljesen összhangban van a zene hangulatával.
A bemutatkozó album (Scream Bloody Gore) hagyományait folytatva a kettes Death albumot továbbra is önfeledt brutalitás jellemzi, a korábbi durvaság mellé azonban dallamfoszlányok és gyakori tempóváltások kerültek, ezáltal az átlag metalkedvelő számára is fogyaszthatóvá, mi több, szerethetővé vált.
Chuck - aki 1987-ben visszaköltözött Floridába - új zenésztársakkal rögzítette az albumot, ez a tendencia egyébként egész pályafutására jellemző maradt: sosem sikerült tartós tagságot toboroznia, viszont minden esetben kiváló muzsikusokra lelt, akik segítették elképzelései megvalósításában.
Ezúttal a szintén flordiai Massacre csoportosulás háromnegyede segédkezett a felvételeknél, főként Rick Rozz gitáros és Bill Andrew dobos tett hozzá sokat a produkcióhoz.
A szájhagyomány szerint a basszusgitáros Terry Butler ugyan szerepel a hátsó borító taglistáján, de nem járt a stúdióban.
Első hallásra is nyilvánvaló, hogy a hangzás sokkal jobb, mint az előző próbálkozásnál. Ez Scott Burns érdeme, aki később még számtalan death metal zenekar korongjánál segédkezett.
A Leprosy ma is élvezhető minőségben szólal meg, ami azért nem semmi teljesítmény.
Amikor a nyolcvanas évek vége felé kezdett kifulladni a thrash hullám, pár fiatal úgy gondolta, lehet ezt a zenét még agresszívebben játszani.
Ezen ifjú titánok egyike volt Chuck (a stúdiózás idején még csak húsz éves!), akiben szerencsére nem csak a durvaság utáni vágy, hanem az ehhez szükséges tehetség is megvolt.
Ez rögtön az albumindító „Leprosy” valamivel több, mint hat perce alatt kiderül. A gitár-dob összjátékra épülő szám a súlyos gitárriffek, a gyomorbokszoló kétlábdob, a szólók és tempóváltások okosan összerakott halmaza, ami elementáris erőt, dühöt és kíméletlenséget áraszt.
Hihetetlen darab, egyáltalán nem érezni rajta a keletkezése óta eltelt húsz évet. Az akkoriban extrémnek számító hörgés ma már megszokott előadói formának számít, de akkoriban ez legalább akkora újítás volt, mint a dub a diszkóhoz képest.
A következő „Born Dead” ha lehet, még gyorsabb tempóval száguld át a kiszabott három és fél percén. Ez inkább thrash mint death, viszont ettől függetlenül nagyon jó.
Ugyanez érvényes a következő két számra is: a gitárok egyszerűen földbe döngölik az embert, akkora súly van bennük, hogy a tempó ehhez képest már csak ráadás, s persze ne feledkezzünk meg a szólókról sem.
Aztán a „Left To Die” gitárkezdése is figyelmet érdemel, továbbá ott van a közepénél (másfél perc körül) lévő lelassulás hihetetlen húzása - ami lazán átvált valami eszméletlen tombolásba, majd Chuck rekedt, hollókárogása borzolja az ember hátszőrzetét.
Aztán következik a „Leprosy” utáni második csúcspont. Ez nem más, mint a „Pull The Plug”, ami közepes tempóval indít, hogy aztán felpörögjön, és csak a refrénnél lazuljon el. Persze pár sor után ismét mindenki a hangszerére veti magát, és kíméletet nem ismerően bánnak el a hallgatóval.
Az ezt követő „Open Casket” gyorsabb részeinek dobolásával nem vagyok teljesen kibékülve, szerencsére ez kisebbségbe szorul a feltűnően gyakori tempóváltások miatt. Egyes részek már-már balladai andalgásra lassulnak, de aztán fejükhöz kapnak a gitárosok, és újfent tovaszáguldunk.
A „Primitive Ways” megint inkább thrash mint nem, és sok újat nem mutat a korábbiakhoz képest - tisztességesen zúzós darab, semmi több. Akárcsak a záró „Choke On It”.
Összességében nézve ez egy kiváló, régimódi death metal album, a korábbinál érettebb, komolyabb szövegekkel.
Chuck Schuldiner később továbbfejlődött, és az ezt követő lemezeken még komplexebb zenét produkált, de ettől függetlenül a Leprosy kikerülhetetlen darab minden death kedvelő számára.
A csonka gyűjtemények birtokosai most ráadás koncertfelvételekkel kiegészített, pofás újrakiadásban pótolhatják a hiányt.
Az együttes tagjai:
Chuck Schuldiner - gitár, ének
Rick Rozz - gitár
Terry Butler - basszusgitár
Bill Andrews - dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Leprosy
2. Born Dead
3. Forgotten Past
4. Left To Die
5. Pull The Plug
6. Open Casket
7. Primitive Ways
8. Choke On It
bónusz:
9. Open Casket (élő)
10. Choke On It (live)
11. Left To Die
12. Pull The Plug
13. Forgotten Past
Diszkográfia:
Scream Bloody Gore (1987)
Leprosy (1988)
Spiritual Healing (1990)
Human (1991)
Fate: The Best of Death (1992 - válogatás)
Individual Thought Patterns (1993)
Symbolic (1995)
Sound of Perseverance (1998)
Live in L.A.: Death & Raw (2001 - koncert)
Live at Eindhoven (2001 - koncert)
A bemutatkozó album (Scream Bloody Gore) hagyományait folytatva a kettes Death albumot továbbra is önfeledt brutalitás jellemzi, a korábbi durvaság mellé azonban dallamfoszlányok és gyakori tempóváltások kerültek, ezáltal az átlag metalkedvelő számára is fogyaszthatóvá, mi több, szerethetővé vált.
Chuck - aki 1987-ben visszaköltözött Floridába - új zenésztársakkal rögzítette az albumot, ez a tendencia egyébként egész pályafutására jellemző maradt: sosem sikerült tartós tagságot toboroznia, viszont minden esetben kiváló muzsikusokra lelt, akik segítették elképzelései megvalósításában.
Ezúttal a szintén flordiai Massacre csoportosulás háromnegyede segédkezett a felvételeknél, főként Rick Rozz gitáros és Bill Andrew dobos tett hozzá sokat a produkcióhoz.
A szájhagyomány szerint a basszusgitáros Terry Butler ugyan szerepel a hátsó borító taglistáján, de nem járt a stúdióban.
Első hallásra is nyilvánvaló, hogy a hangzás sokkal jobb, mint az előző próbálkozásnál. Ez Scott Burns érdeme, aki később még számtalan death metal zenekar korongjánál segédkezett.
A Leprosy ma is élvezhető minőségben szólal meg, ami azért nem semmi teljesítmény.
Amikor a nyolcvanas évek vége felé kezdett kifulladni a thrash hullám, pár fiatal úgy gondolta, lehet ezt a zenét még agresszívebben játszani.
Ezen ifjú titánok egyike volt Chuck (a stúdiózás idején még csak húsz éves!), akiben szerencsére nem csak a durvaság utáni vágy, hanem az ehhez szükséges tehetség is megvolt.
Ez rögtön az albumindító „Leprosy” valamivel több, mint hat perce alatt kiderül. A gitár-dob összjátékra épülő szám a súlyos gitárriffek, a gyomorbokszoló kétlábdob, a szólók és tempóváltások okosan összerakott halmaza, ami elementáris erőt, dühöt és kíméletlenséget áraszt.
Hihetetlen darab, egyáltalán nem érezni rajta a keletkezése óta eltelt húsz évet. Az akkoriban extrémnek számító hörgés ma már megszokott előadói formának számít, de akkoriban ez legalább akkora újítás volt, mint a dub a diszkóhoz képest.
A következő „Born Dead” ha lehet, még gyorsabb tempóval száguld át a kiszabott három és fél percén. Ez inkább thrash mint death, viszont ettől függetlenül nagyon jó.
Ugyanez érvényes a következő két számra is: a gitárok egyszerűen földbe döngölik az embert, akkora súly van bennük, hogy a tempó ehhez képest már csak ráadás, s persze ne feledkezzünk meg a szólókról sem.
Aztán a „Left To Die” gitárkezdése is figyelmet érdemel, továbbá ott van a közepénél (másfél perc körül) lévő lelassulás hihetetlen húzása - ami lazán átvált valami eszméletlen tombolásba, majd Chuck rekedt, hollókárogása borzolja az ember hátszőrzetét.
Aztán következik a „Leprosy” utáni második csúcspont. Ez nem más, mint a „Pull The Plug”, ami közepes tempóval indít, hogy aztán felpörögjön, és csak a refrénnél lazuljon el. Persze pár sor után ismét mindenki a hangszerére veti magát, és kíméletet nem ismerően bánnak el a hallgatóval.
Az ezt követő „Open Casket” gyorsabb részeinek dobolásával nem vagyok teljesen kibékülve, szerencsére ez kisebbségbe szorul a feltűnően gyakori tempóváltások miatt. Egyes részek már-már balladai andalgásra lassulnak, de aztán fejükhöz kapnak a gitárosok, és újfent tovaszáguldunk.
A „Primitive Ways” megint inkább thrash mint nem, és sok újat nem mutat a korábbiakhoz képest - tisztességesen zúzós darab, semmi több. Akárcsak a záró „Choke On It”.
Összességében nézve ez egy kiváló, régimódi death metal album, a korábbinál érettebb, komolyabb szövegekkel.
Chuck Schuldiner később továbbfejlődött, és az ezt követő lemezeken még komplexebb zenét produkált, de ettől függetlenül a Leprosy kikerülhetetlen darab minden death kedvelő számára.
A csonka gyűjtemények birtokosai most ráadás koncertfelvételekkel kiegészített, pofás újrakiadásban pótolhatják a hiányt.
Az együttes tagjai:
Chuck Schuldiner - gitár, ének
Rick Rozz - gitár
Terry Butler - basszusgitár
Bill Andrews - dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Leprosy
2. Born Dead
3. Forgotten Past
4. Left To Die
5. Pull The Plug
6. Open Casket
7. Primitive Ways
8. Choke On It
bónusz:
9. Open Casket (élő)
10. Choke On It (live)
11. Left To Die
12. Pull The Plug
13. Forgotten Past
Diszkográfia:
Scream Bloody Gore (1987)
Leprosy (1988)
Spiritual Healing (1990)
Human (1991)
Fate: The Best of Death (1992 - válogatás)
Individual Thought Patterns (1993)
Symbolic (1995)
Sound of Perseverance (1998)
Live in L.A.: Death & Raw (2001 - koncert)
Live at Eindhoven (2001 - koncert)