FőképÚgy tűnik, menthetetlenül vonzódom a sötétséghez. Kedvenc Jethro Tull-albumom ugyanis pontosan az a lemez, amit Ian Anderson maga is az együttese legsötétebb opusaként emleget, és joggal.
Hiszen témája a környezet pusztulása, és a kísérőfüzet szövege is apokaliptikus jövőképpel riogat.

De az úgynevezett folk-rock trilógia harmadik darabja nem elsősorban emiatt, és nem is a (más Jethro Tull-lemezeken ugyanúgy felismerhető) népzenei motívumok beépítése okán maradandó alkotás.
Hanem azért, ahogyan, és amilyen mértékben magába szívta az igazi klasszikus zenei örökséget, ami kivételesen széppé varázsolja az albumra felkerült szerzeményeket.

Az eredeti nagylemez két oldalának nyitó számain igaz ez különösebben még nem érződik - mind a „North Sea Oil”, mind a „Somethings On The Move” sodró lendületű, mondhatni hagyományos rock ’n’ roll darab, amilyenekhez hasonlót bármelyik Jethro Tull-albumon találhatunk.

Az „Orion” viszont már - párját ritkítóan csodálatos nagyzenekari hangszerelése miatt - egyértelműen kiemelkedik a korszak Anderson-szerzeményei közül.
Vagyis kiemelkedne, ha nem lenne még az albumon három egészen rendkívüli szám, melyek mindegyike, ráadásul egyre fokozódó mértékben klasszicizálóan határozott meg egy irányt, amit sajnos csak évtizedekkel később követtek olyan együttesek, mint például a Blackmore’s Night, akik szintén a reneszánsz és a barokk hagyományait párosították a keményebb rockzenével.

Ezek közül az első a „Dark Ages”, amely gyakori témaváltásaival akár a szimfonikus és a death metal képviselőinek is például szolgálhatott volna, ugyanakkor kidolgozottsága, és többnyire azért visszafogott motivikus burjánzása az újbóli meghallgatásokkal csak egyre jobban megkedvelteti magát.

Szavakkal le nem írható viszont, mennyire gyönyörű az annak idején a rádiókban sokat játszott „Flying Dutchman”.
Ezt a számot egy tradicionális fehér blues és a teljes klasszikus arzenál folyamatosan fenntartott feszültsége, egymásba úszása és állandó, eldöntetlen vetélkedése teszi rendkívülivé.
Egyszerűen lehetetlenség eldönteni, mit hallgatunk; amikor épp hozzászoknánk a bluesos témákhoz, hirtelen megszólal egy vonós együttes, hogy pillanatokkal később ismét átadja helyét a rockzenének, és így tovább.

E dal feszültsége aztán az eredeti albumot lezáró „Elegy”-ben oldódik fel, ami hamisítatlan barokk elégia, káprázatos szépségű, finom érzékkel előadott air, amihez hasonlót többek között Johann Sebastian Bach híres D-dúr szvitjében hallhatunk.

A cd-re bónuszként felkerült négy szám közül csak az egyik igazán említésre méltó darab, az azonban Ian Anderson legnagyobb dobásai közé tartozik.
A „King Henry’s Madrigal” VIII. Henrik rendkívüli harmóniai és ritmikai invencióról tanúságot tevő kompozíciójának, a „Pastyme With Good Companye”-nak legjobb modern feldolgozása, aminek poposra lazított változatát, újfent csak évtizedekkel később, ismételten a Blackmore’s Night készítette el.

Ám mindent összevetve mégsem a később érezhető hatás teszi naggyá az albumot, hanem maguk a dalok, melyek egy kivételesen szerencsés (vagy inkább szerencsétlen, hiszen nem sokkal a megjelenés után az együttes négy tagja távozott) pillanatban születtek, és borússáguk ellenére a rockzene történetének legfényesebb lapjaira kívánkoznak. Az én toplistámon mindenesetre egyértelműen az első tízben a helye.

Az együttes tagjai:
Ian Anderson - ének, fuvola, akusztikus gitár, basszusgitár
Martin Barre - elektromos gitár, mandolin, klasszikus gitár
Barriemore Barlow - dob, ütőhangszerek
John Evan - zongora, orgona
David Palmer - billentyűk, orgona, szimfonikus hangszerelés

John Glascock - basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. North Sea Oil
2. Orion
3. Home
4. Dark Ages
5. Warm Sporran
6. Somethings On The Move
7. Old Ghosts
8. Dun Ringill
9. Flying Dutchman
10. Elegy

Bónusz:
11. A Stitch In Time
12. Crossword
13. Kelpie
14. King Henry’s Madrigal

Diszkográfia:
This Was (1968)
Stand Up (1969)
Benefit (1970)
Aqualung (1971)
Thick as a Brick (1972)
A Passion Play (1973)
War Child (1974)
Minstrel in the Gallery (1975)
Too Old to Rock ’n’ Roll: Too Young to Die! (1976)
Songs from the Wood (1977)
Heavy Horses (1978)
Bursting Out (1978) koncert
Stormwatch (1979)
A (1980)
Broadsword and the Beast (1982)
Under Wraps (1984)
Crest of a Knave (1987)
Rock Island (1989)
Catfish Rising (1991)
A Little Light Music (1992) koncert
Nightcap (1993) válogatás
Roots to Branches (1995)
J-Tull Dot Com (1999)
Living in the Past (2002) koncert
The Jethro Tull Christmas Album (2003)
Nothing Is Easy: Live at the Isle of Wight 1970 (2004) koncert
Aqualung Live (2005) koncert
Live at Montreux 2003 (2007) koncert
Live At Madison Square Garden 1978 (2009) DVD