Giacomo Puccini: La Boheme (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2008. 08. 19.
Valahányszor megnézem egyik kedvenc filmemet, a Moulin Rouge!-t, mindig Puccini hasonló témájú, Henri Murger történetén alapuló operája, a Bohémélet jut eszembe.
Noha Luhrmann maga nem említi meg a film ihletéül szolgáló művek között az Észak-Amerika színpadain második leggyakrabban játszott operát, a párhuzam kétségtelen, hiszen a szegény művészekből és kurtizánokból verbuválódott társaság, a céljaik elérése végett bevállalt önfeladás és prostitúció, a mindent elsöprő szerelem és a tuberkulózis okozta halál tragédiája, ha lazán is, de összeköti e két művet.
Baz Luhrmann ráadásul 1993-ban, nyolc évvel a film premierje előtt az Opera Australia számára színpadra vitte Puccini művének modernizált változatát.
De hogy miért említem éppen e két darabot együtt? Azért, mert a zene nyelvén mindkettő tökéletesen átadja a mélyen megélt érzelmek, elsősorban a szerelem absztrakt valóságát. Az öröm, a szerelemben való kiteljesedés és az elkeseredés hullámzó váltakozása, majd a művek végén a tragédia valóban szívbemarkoló zenei ábrázolása kivételessé teszi mindkét alkotást.
Puccini muzsikája pedig önmagában is páratlan és felülmúlhatatlan. Nem istenien magasztos, mint Wagner mitológiai témájú nagyoperái, hanem az emberi lélek már-már transzcendentális mélységeit adja át - talán elsőre önellentmondásosnak tetsző módon - a maguk kiszínezetlen, csupasz, de épp ettől oly közvetlenül átélhető valóságában.
E muzsikát tolmácsolja egészen csodálatosan a Bertrand De Billy vezette Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks, mely a ma már hagyományosnak mondható élő, de nem közönség előtti operarögzítési technikát alkalmazza. Minden a helyén van a felvételen, a zenekar a lehető legtöbbet kihozza önmagából és a partitúrából is.
Az, hogy minderre Anna Netrebko tündöklő Mimije és Rolando Villazón férfias erőteljességében is érzelmes Rodolfója teszi fel a koronát, egészen rendkívüli ajándék. Őket hallgatva megérthetjük, miért is érdemes hallgatni egyáltalán operát. Ők ketten ténylegesen a műfaj aranykorának fényeit hozzák vissza életünkbe.
Gyönyörű, megindító zene, gyönyörű hangok és előadás. Kell-e több ennél a tökéletes élvezethez? Aligha hiszem.
Előadók:
Anna Netrebko - Mimi
Rolando Villazón - Rodolfo
Boaz Daniel -Marcello
Nicole Cabell - Musetta
Stéphane Degout - Schaunard
Vitalij Kowaljow - Colline
Chor des Bayerischen Rundfunks
Kinderorchester des Stadttheaters am Gärtnerplatz
Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks
Bertrand De Billy
Kapcsolódó írás:Anna Netrebko i Roland Villazón: Duets (CD)
Noha Luhrmann maga nem említi meg a film ihletéül szolgáló művek között az Észak-Amerika színpadain második leggyakrabban játszott operát, a párhuzam kétségtelen, hiszen a szegény művészekből és kurtizánokból verbuválódott társaság, a céljaik elérése végett bevállalt önfeladás és prostitúció, a mindent elsöprő szerelem és a tuberkulózis okozta halál tragédiája, ha lazán is, de összeköti e két művet.
Baz Luhrmann ráadásul 1993-ban, nyolc évvel a film premierje előtt az Opera Australia számára színpadra vitte Puccini művének modernizált változatát.
De hogy miért említem éppen e két darabot együtt? Azért, mert a zene nyelvén mindkettő tökéletesen átadja a mélyen megélt érzelmek, elsősorban a szerelem absztrakt valóságát. Az öröm, a szerelemben való kiteljesedés és az elkeseredés hullámzó váltakozása, majd a művek végén a tragédia valóban szívbemarkoló zenei ábrázolása kivételessé teszi mindkét alkotást.
Puccini muzsikája pedig önmagában is páratlan és felülmúlhatatlan. Nem istenien magasztos, mint Wagner mitológiai témájú nagyoperái, hanem az emberi lélek már-már transzcendentális mélységeit adja át - talán elsőre önellentmondásosnak tetsző módon - a maguk kiszínezetlen, csupasz, de épp ettől oly közvetlenül átélhető valóságában.
E muzsikát tolmácsolja egészen csodálatosan a Bertrand De Billy vezette Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks, mely a ma már hagyományosnak mondható élő, de nem közönség előtti operarögzítési technikát alkalmazza. Minden a helyén van a felvételen, a zenekar a lehető legtöbbet kihozza önmagából és a partitúrából is.
Az, hogy minderre Anna Netrebko tündöklő Mimije és Rolando Villazón férfias erőteljességében is érzelmes Rodolfója teszi fel a koronát, egészen rendkívüli ajándék. Őket hallgatva megérthetjük, miért is érdemes hallgatni egyáltalán operát. Ők ketten ténylegesen a műfaj aranykorának fényeit hozzák vissza életünkbe.
Gyönyörű, megindító zene, gyönyörű hangok és előadás. Kell-e több ennél a tökéletes élvezethez? Aligha hiszem.
Előadók:
Anna Netrebko - Mimi
Rolando Villazón - Rodolfo
Boaz Daniel -Marcello
Nicole Cabell - Musetta
Stéphane Degout - Schaunard
Vitalij Kowaljow - Colline
Chor des Bayerischen Rundfunks
Kinderorchester des Stadttheaters am Gärtnerplatz
Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks
Bertrand De Billy
Kapcsolódó írás:Anna Netrebko i Roland Villazón: Duets (CD)