FőképA svéd Hypocrisy a melodikus death metal egyik legjelesebb képviselője, élén a muzsikus körökben legendásnak számító Peter Tägtgrennel, aki számtalan lemez producere volt már, emellett pedig több helyen is vendégeskedik ilyen-olyan formációkban. Legismertebb lemezük az Abducted, amivel egyben legnagyobb sikereiket is aratták.

A köztudottan UFO-mániás Peter kedvenc témája többször is vissza-visszatér a lemezen, ahogy a címben is, a komor és ijesztő témát pedig annak megfelelő, nyomasztóan súlyos hangulatú zenével sikerült még hatásosabbá tenni.

A Hypocrisyn kívül talán nincs is még egy olyan death metal együttes, aki éppen a gótikus, doomos, vagy atmoszférikusabb hangzással próbálkozik, legalábbis ilyen szinten biztos nem.

Valójában nekik sem ment azonnal, s annak ellenére, hogy már korábban is több (leginkább tradicionális death metal) lemezzel dicsekedhettek, és a kissé egysíkú The Fourth Dimension ugyan már jelezte is a megfelelő irányt, mégis az Abducted az első, ami már igazán kiforrott, minőségi produkció.

Nyilván ahhoz, hogy valaki megszeresse, valamilyen szinten nyitottnak kell lennie a stílusra, de az én esetemben éppen ez a lemez volt az egyik, ami közelebb hozta hozzám a brutálisabb zenéket, ráadásul azóta is a műfaj egyik legjobb produkciójának tartom. S hogy miért is?

Egyrészt mert az Abducted rendkívül változatos. A korong úgy van felépítve, hogy egy szélvész tempójú és brutálisan dübörgő dal után jellemzően egy doomosan lassú tétel következik, s így minden dalnak más hangulata van.

A számokon túl az előadásmód is nagyon sokszínű: Peter Tägtgren hangját mindig az adott nóta hangulatához igazítja és mindig más és más hangon szólal meg: a már fülsiketítően magas, „károgós”, illetve a mély, öblös hörgést remekül kombinálja szintén különleges tiszta énekhangjával, ami egyedivé teszi az egész zenét.

Produceri hivatása révén pedig olyan vaskos hangzást sikerült belőniük, ami mondhatni meghatározó lett azóta más együttesek esetében is. Peter egyetlen gitárja (nyilván több sávon) olyan mélyen és telten szól, mintha több másik kísérné egyszerre, ezáltal hatalmas erőt és súlyosságot kölcsönözve az egésznek.

De a lényeg alapvetően mégis az, hogy remek dalok sorakoznak a korongon. A már slágerré vált „Roswell 47”, az eszeveszett tempójú „Killing Art”, vagy a félelmetes „The Arrival of Demons (Part 2.)”, az őrülten tekerős „Abducted”, az összetett és őrületes gitárszólóval is megtámogatott „Point of No Return”, vagy a hömpölygős, mély „When the Candle Fades” mind-mind hamisítatlan death/doom metal remekművek: durvák és kegyetlenek.

A lemez végén pedig igazi meglepetés vár ránk: a „Slippin’ Away” és a „Drained” teljesen más zenei világot rejt: ezek a csendes és nyugodt, ám monumentális tételek csak hangulatukban hasonlítanak a többi számra, egyébként még metalnak sem nevezhetőek, mégis illenek ide.

Az Abducted csak a kezdet, a svéd banda további albumai is figyelemre méltóak, azóta is igen színvonalas és élvezhető korongokat gyártanak, olykor kicsit feszegetve is saját határaikat.
Idén a kevésbé sikeres Catch 22 című lemezüket próbálják újraértelmezni.

Az együttes tagjai:
Peter Tägtgren - ének, gitár, billentyűk
Mikael Hedlund - basszusgitár
Lars Szöke - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Gathering
2. Roswell 47
3. Killing Art
4. The Arrival of the Demons (part 2)
5. Buried
6. Abducted
7. Paradox
8. Point of No Return
9. When the Candle Fades
10. Carved Up
11. Reflection
12. Slippin` Away
13. Drained

Diszkográfia:
Penetralia (1992)
Osculum Obscenum (1993)
The Fourth Dimension (1994)
Abducted (1996)
The Final Chapter (1997)
Hypocrisy Destroys Wacken 1998 (1998) koncert
Hypocrisy (1999)
Into the Abyss (2000)
10 Years of Chaos and Confusion (2001) válogatás
Catch 22 (2002)
The Arrival (2004)
Virus (2005)
A Taste of Extreme Divinity (2009)
Hell Over Sofia (2011) koncert és DVD