FőképIszonyatos teher lehet egy legenda leányának lenni. Az Iron Maiden ikonikus vezére, Steve Harris ráadásul nem egy, hanem legalább három generáció hősévé, bálványává vált, és ha valaki az ő nevét viselve indul el a zenei pályán, megvan rá az esély - és nem is kevés -, hogy azzal vádolják, az édesapja farvizén evezve akar sikert elérni.

Ezért is becsülendő olyannyira, amire Lauren Harris vállalkozott, és engem mindenképp meggyőzött.

Az persze megjósolható volt, hogy nem ugyanabban a stílusban próbálkozik majd Lauren, aminek úgy is mondhatnánk, az alapjait rakta le édesapjának csapata.
A modern heavy metal helyett ezért inkább a hard rockot választotta (ironikus, hogy az első Iron Maiden nevű zenekar nem Steve bandája, hanem egy ugyancsak angliai illetőségű hard rock csapat volt), annak is egyfajta punk rockkal házasított változatát.

És jóllehet Lauren előadásmódjából valóban kiérződik néhány helyen a punkcicusok simulékonysága, altba hajló, elképesztően energikus hangja inkább az olyan rockdívákat idézi, mint Joan Jett vagy a Girlschool fenomenális énekes-gitárosai, mindenekelőtt a Lemmyhez hasonlóan basszuson nyomuló Enid Williams.
Ám bármily távoli is a kapcsolat, néhol a Thin Lizzys Phil Lynott úgyszintén beugrott Lauren hallatán.

Arra azonban hallhatóan nagyon vigyázott, hogy ne essen az amerikai lányos punk rock zenekarok szinte általános hibájába: hogy az élőben mindenkit lezúzó anyag lemezen, a külsőségek, bohóckodás nélkül laposnak, egysíkúnak tűnjön.

Talán pontosan ezért lett a kedvencem az albumról az inkább lassú, mint gyors „From The Bottom To The Top”, melynek kifejezetten gyönyörű, feszültséggel teli dallama, s főleg fülbemászó refrénje egyetlen pillanatra sem válik szirupossá, a hangszerek pedig kifejezetten keményen hozzák az alapokat - valahogy úgy, ahogy a Rainbow teszi a Straight Between The Eyes album „Stone Cold” című számában.

Ha mindenképp kifogást akarnék keresni… de nem keresek, mindössze annyit furcsállok, miért nem a tipikusan záró hangulatú, sodró, ügyes megoldásokkal teli „See Through”-t választották ki utolsó dalnak, és ha már még egy - megjegyezném, egyáltalán nem rosszul sikerült - számot illesztettek mögé, mi szükség az amúgy kiváló, de végképp nem katartikus UFO-feldolgozásra.

No de mi értelme lenne ilyesmi miatt kukacoskodni, amikor az anyag valóban rendkívül erős, nyers, és ha nem lenne ennyire elkoptatott a kifejezés, akár őszintének és kőkeménynek is mondanám, de inkább nem teszem.
Nevezzük inkább direktnek és cseppet sem puhányan szórakoztatónak.

Előadók:
Lauren Harris - ének
Richie Faulkner - gitár
Tommy McWilliams - dob
Randy Gregg - baszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Steal Your Fire
2. Your Turn
3. Get Over It
4. Like It Or Not
5. From The Bottom To The Top
6. Let Us Be
7. Hurry Up
8. Come On Over
9. Hit Or Miss
10. See Through
11. You Say
12. Natural Thing (bónusz)

Diszkográfia:
Calm Before The Storm (2008)

Kapcsolódó írás:Lauren Harris - 2008. augusztus 12., Sziget Fesztivál