FőképBeethoven Missa Solemniséhez foghatóan monumentális alkotást csak keveset találhatunk. Még a komponista életművében is legfeljebb a szintén egy óránál is hosszabb, hatalmas kórusra és zenekarra írt kilencedik szimfónia veheti fel a versenyt vele, a modern (reneszánsz utáni) misék közül pedig egyedül J. S. Bach H-moll miséje tekinthető ennél jelentősebbnek.

Más késői művekhez hasonlóan a Missa solemnisre is az ellenpont szigorú, ugyanakkor kreatív használata jellemző. Különösen felemelő a „Gloria” tétel két grandiózus fúgája, valamint a „Credo” tételnek a szívbe markoló a cappella átvezetést követő, bonyolult záró fúgája.

A mű, dimenzióinak köszönhetően roppant feladat elé állítja az előadókat. Jóllehet a hangfelvételek történetében több mértékadónak számító értelmezés született, melyek közül a John Eliot Gardiner és Philippe Herreweghe vezényelte, régizenés változatok kétségtelenül kiemelkedőnek tekinthetők.

A, mondjuk úgy, hagyományos interpretációk közül viszont egyértelműen Arturo Toscanini historikus felvétele az abszolút mérce.

Bizonyos tekintetben Toscanini éppen az autentikusságot mindenek elé helyező régizenés iskola egyik előfutára. A fasizmusból hamar kiábrándult olasz mester, akit sokan minden idők legnagyobb karmesterének tartanak (s meg kell hagyni, valószínűleg joggal teszik), számos jeles pályatársával ellentétben kizárólag a partitúrákban megtestesülő zenét tekintette alapnak, háttérbe szorítva a saját elképzeléseket.

Beethoven nagyszabású miséjét is a tőle megszokott perfekcionizmussal, a szólamok és zenekari csoportok tökéletes kiegyensúlyozásával adja elő. A lenyűgöző fúgák zenekarral alaposan megtámogatott kórusai szinte éteri magasságokba emelnek, de nem a reneszánsz finom csipkézetét, hanem a barokk templomok masszív struktúráit, mély tónusait, súlyosságát juttatják eszünkbe.

A felvétel mindemellett a kor, a harmincas évek sajátosságait sem nélkülözi. A mezzoszoprán már-már dzsesszes glissandói erősen kirínának egy mai, különösen egy historizáló felvételen, de a talán csak beleérzett, Toscanini idejében ugyanakkor egyértelműen elvárt bombasztikusságot úgyszintén kerülni igyekeznek a mai karmesterek.

Akit nem zavarnak a ténylegesen archív, ám meglepően sikeresen megtisztított felvételek apró tökéletlenségei, s képesek kizárólag a zenei felfogásra és az eszmények megvalósítására összpontosítani, rengeteg örömüket lelhetik a beethoveni koncepciók kiteljesedését megtestesítő, csodálatos mise Toscanini-féle felvételében.

Előadók:
Zinka Milanov - szoprán
Bruna Castagna - mezzoszoprán
Jussi Björling - tenor
Alexander Kipnis - basszus

NBC Symphony Orchestra
Westminster Chior, New York

Arturo Toscanini - karmester

A lemezen elhangzó tételek listája:
1. Kyrie
2. Gloria
3. Credo
4. Sanctus
5. Agnus Dei