FőképEzt a kiadványt nem javaslom azon zenekedvelőknek, akik mostanság tervezik első felfedezőútjukat a jazz hegyes-völgyes országába.
Ez a három fehér ember ugyanis megtestesíti mindazt, amit az átlag hallgató látatlanban elképzel erről a műfajról. Énekes nélküli hangszeres zene, amiből hiányoznak a dallamok, túlságosan hosszúra nyújtott számok, harmónia helyett öncélú rögtönzések – kikapcs, de gyorsan.

Első hallásra nem mondom, van igazság a fenti állításban. De aki már egy kicsit is jártas a jazz zenék és zenészek háza táján, s mondjuk meghallgatott már 30-40 lemezt, és persze ettől még nem ment világgá, hanem épp ellenkezőleg, ráérzett arra a csodára, amit ezek a töredezett ritmusok, az egymással feleselő, folyton improvizáló hangszerek művelnek – nos elsősorban számukra bír jelentőséggel a floridai születésű Brad Mehldau (született 1970. augusztus 23.) 2006-os koncertjének dupla CD kiadása.

Írom ezt annak ellenére, hogy a programban számos közismert szerzemény (sláger) helyet kapott.
De ezek sokkal inkább Mehldau nyitottságát mutatják, mintsem ötlettelenségét, tehetségtelenségét, vagy uram bocsá’, a szélesebb közízlés felé történő nyitását. Nem, ő megmarad a jazznél, csak éppen kikacsint ránk: hello, tudom ám, mi történik a nagyvilágban, meg is mutatom, mit vált ki belőlem.

Esetében egyáltalán nem érzem túlzásnak, amit annak idején a Beatrice énekese mondott, mely szerint csak kellőképpen felkészült zenészekkel lehet egyik műfajból a másikba átkalandozni, miközben mégis érezhető marad a kiindulási alap.

Ennél a felvételnél hasonlót érzek. A három zenész teljesen tisztában van a grunge, a bossa nova, a soul, a swing vagy az angol pop mibenlétével – csak éppen saját elképzelésük szerint jazzként adják elő.

Ennek számomra legmeghökkentőbb eredménye a Soundgarden mindenki által jól ismert „Back Hole Sun” című klasszikusa. Nos ezt nem kevesebb, mint huszonhárom percen keresztül variálják.
Komolyan mondom, ezt még azoknak is érdemes meghallgatni, akik amúgy idegenkednek a jazztől.

Ahogy az alaptémát felosztja egymás között a három hangszer, ahogy Mehldau zongorával hozza is, meg nem is az ismerős dallamokat, ahogy játszanak a tempóval, menet közben leállnak feleselni egymással, ahogy szétfutnak egymástól – borzongató élmény.

Na ez a jazz – legalábbis számomra, bár beismerem, Coltrane, Lou Donaldson, Donald Byrd vagy Horace Silver muzsikája közelebb áll hozzám. Ez a három muzsikus azonban vitathatatlanul nagyon tud.

Például ahogyan „helyére” teszik Ray Noble balladáját („The Very Thought of You”), az valami zseniális. Nem gondoltam volna, hogy egy hangszeres jazz felvételre úgy gondolok valaha, mint egy éteri balladára. Merthogy ez bizony az lett.

No nem mintha Mehldau saját szerzeményei jellegtelenek vagy unalmasak lennének. Ritmus és melódia jellemzi mindegyiket.
A korábbi dobost (Jorge Rossy) nem volt szerencsém hallani, de a helyére három éve érkezett Jeff Ballard nem hagy kívánnivalót. Ahogy a háttérben variál a ritmussal, az legalább annyira bámulatos, mint ahogyan Brian Blade kezeli a felszerelését élőben.

Mondjuk ez a zene nem igényel akkora energia befektetést mint egy Dimmu Borgir koncert – csak éppen egyszerre háromfélét kell ütni, és a többi. Kár hogy alig szólózik a felvételen, egyébként méltó párja a zongoristának.
Grenadier valahol kettejük között tartózkodik, inkább a földön marad, miközben a többiek magasan szárnyalva szólóznak. Az egészre legtalálóbbnak az elegáns jelzőt érzem, az újraértelmezés és a tudás előtt.

A két lemez több mint két és fél órás játékideje alatt a trió bekalandozza saját birodalmát, miközben új terültekre is elvezetnek bennünket. A 2006-os The Village Vanguardban (New York) rögzített felvétel fontos állomás a trió pályafutásában, csak remélni tudom, hogy később is megajándékoznak hasonló gyöngyszemmel bennünket.

Az együttes tagjai:
Brad Mehldau – zongora
Larry Grenadier – bőgő
Jeff Ballard – ütők

A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. Introduction
2. Wonderwall
3. Ruby’s Rub
4. O Que Será
5. B-Flat Waltz
6. Back Hole Sun
7. The Very Thought of You

CD2
1. Buddha Real
2. Fit Cat
3. Secret Beach
4. C.T.A.
5. More Than You Know
6. Countdouwn

Diszkográfia:
Introducing Brad Mehldau (1995)
The Art of the Trio (1997)
The Art of the Trio, Vol. II — Live At The Village Vanguard (1997)
The Art of the Trio III — Songs (1998)
Elegiac Cycle (1999)
The Art of the Trio, Vol. IV — Back At The Vanguard (1999)
Places (2000)
The Art of the Trio, Vol. V — Progression (2001)
Largo (2002)
Anything Goes (2004)
Live in Tokyo — Solo Piano (2004)
Day is Done (Trio) (2005)
House on Hill (Trio) (2006)
Live (Trio) (2008) koncert
Brad Mehldau Trio Live: The Complete Friday Night Sets (2008) koncert
Brad Mehldau: Live in Marcia (2011) koncert
Ode (2012)

Kapcsolódó írás:Pat Metheny, Brad Mehldau: Metheny Mehldau Quartet