FőképA The Gathering Sand & Mercury elnevezésű lemezgyűjteményében szintén megtalálható a holland banda talán legkritikusabban fogadott lemeze, amely a lehető legélesebb váltás volt a zenekar életében.
Ráadásul mindjárt egy dupla lemeznyi kísérletezéssel sokkolták a rajongókat, akik továbbra is a Nighttime Birds organikus és rockos hangzását várták.

A zene ehelyett letisztult, leegyszerűsödött és elektronikus elemekkel bővült, emellett kicsit idegenebb atmoszférával bír, amit már a furcsa borítókép és a szokatlan címválasztás is sugallt.
Ennek ellenére ez a lemez igenis jól sikerült. Anneke jóval több teret kapott csodálatos énekhangjának érvényesítésére, ami ugyan a hangszerek és a zene lecsupaszításával járt együtt, de az a kedvesen bódító hangulat így is megmaradt, ami korábban jellemző volt rájuk, sőt, még fokozódott.

A zenekarra mindig is jellemző volt a megújulás, és ha arra gondolunk, hogy az első lemezen még férfiénekes és hörgés is volt, valamint azt is figyelembe vesszük, hogy az ezt megelőző két lemez nagyon is hasonló világot képviselt, akkor valóban várható volt valamiféle megújulás részükről, még ha nem is ilyen hirtelen és meglepő módon.

Az előző lemezhez képest a felállásban is történt változás, hiszen az egyik gitáros kilépett. Ez a megszólalásban egyébként is megújulást eredményezett, ezen túl azonban jól hallhatóan előkerültek olyan hatások is, amik a hollandok zenéjét a Portishead és a Massive Attack, vagy a Radiohead nyugodtabb hangvételű zenei világához tették hasonlatossá.

Ezzel végleg el is szakadtak a metal világától és bár a gitár és az élő hangszerek továbbra is részei maradtak a zenének, olyan új hangzásokkal és hangszerekkel bővült a kelléktár, ami még izgalmasabbá és egzotikusabbá tette a végeredményt.

Az anyag két részre osztása egyfajta koncepciót is jelent. Ugyan nem beszélhetünk kimondottan konceptalbumról, hiszen az első lemezen látszólag nem fűzi össze a tételeket közös téma.
A dalok nagy része mégis egy gondolat, vagy inkább ábránd köré épül, ez pedig az űrutazás, ami egyszerre viszi az együttest még távolabbra a korábbi fantáziajellegű hangulattól, bár inkább olybá tűnik, hogy magát a témát közelíti a földhözragadt hallgató felé.

Amíg azonban eddig eljutunk, a The Gatheringtől eddig soha nem hallott formában élvezhetjük az olyan relaxálóként is remekül funkcionáló dalokat, mint a nyugtatóan lassú „Frail”, az indusztrálisan vibráló „Great Ocean Road”, a romantikusan andalgó „Rescue me”, a csendesen elbűvölő „My Electricity”, a rockosan sodró „Liberty Bell”, a torzított, de szépséges „Red is a Slow Colour”, a kedvesen altató „The Big Sleep”, a békésen pulzáló „Marooned”, vagy a monumentálissá terebélyesedő „Travel”.

Aztán a második lemezzel kezdődik az igazi utazás, ami végre elszakít minket a földtől. Itt van némi hangzásbeli visszautalás a korábbi lemezekhez és az olyan továbbra is higgadtabb tételek mellett, mint a „South American Ghost Ride”, vagy a „Locked Away” a lemez többi része a régi rajongóknak kedvez.

Mind az „Illumination”, mind pedig a „Probably Built in The Fifties” gyönyörű tételek, amik mintegy felkészítenek az igazán nagy dobásra, egy valódi űrsétára.
Ezeknek bár kissé zajosabb, ódon hatású hangzásuk van, de sokkal közelebb állnak a korai gitárosabb hangzásvilághoz, mint az eddigi dalok, emellett pedig hasonlóan monumentálisak és varázslatosak, mint az előző lemezek atmoszférikus darabjai.

Ami azonban ezután következik, arra nehéz szót találni. A második lemezt ugyanis egy csaknem félórás félimprovizációs „szösszenet” zárja, ami valóban a végtelen űrbe repít minket.
Az izgalmasan és lelkesen induló utazás után a légüres térbe érkezvén szinte érezhető a súlytalanság és az űr végtelen csendje és nyugalma. A hitelességet csak fokozza a különböző hangok és rádióüzenetek használata.
Ajánlott csukott szemmel és rákoncentrálva hallgatni, és elveszni ebben a kozmikus kiruccanásban, mert tényleg nem mindennapi élmény!

Igaz, hogy nem karrierjük csúcspontja ez a dupla lemez, de egyetlen igaz rajongó gyűjteményéből sem hiányozhat ez a csodálatos mű, ami a legpszichedelikusabb anyaga a holland zenekarnak és amely olyan értékeket és meglepetéseket rejt magában, ami ajándék a zenerajongók számára.

Az együttes tagjai:
Anneke van Giersbergen - ének, gitár
Hugo Prinsen Geerligs - basszusgitár
René Rutten - gitár, fuvola
Hans Rutten - dobok
Frank Boeijen - billentyűk

Az albumon elhangzó számok listája:
CD1
1. Frail (You Might as Well Be Me)
2. Great Ocean Road
3. Rescue Me
4. My Electricity
5. Liberty Bell
6. Red Is a Slow Colour
7. The Big Sleep
8. Marooned
9. Travel

CD2
1. South American Ghost Ride
2. Illuminating
3. Locked Away
4. Probably Built in the Fifties
5. How to Measure a Planet

Diszkográfia:
Always... (1992)
Almost A Dance (1993)
Mandylion (1995)
Nighttime Birds (1997)
How To Measure A Planet? (1998)
if_then_else (2000)
Superheat (2000) koncert
In Motion (2002) DVD
Souvenirs (2003)
Sleepy Buildings - A Semi Acoustic Evening (2004)
A Sound Relief (2005 - DVD)
Home (2006)
A Noise Severe (2007)
Sand and Mercury (2008) gyűjteményes kiadás
The West Pole (2009)

Kapcsolódó írások: Interjú Marjolein Kooijmannal (2006)
Sziget 2006 - The Gathering
The Gathering: Accessories (2 CD)