Arch Enemy: Rise of The Tyrant (CD)
Írta: Hegedűs Tamás | 2008. 01. 11.
Az Arch Enemy a svéd death metal egyik jeles képviselője, soraiban olyan profi és neves arcokkal, mint Michael és Christopher Amott, vagy éppen Daniel Erlandsson, aki többek közt a Cradle of Filth-ben is megfordult már.
Michael Amott egyébként óriási gitármágus, aki névjegyét már régen letette a legendás Carcass lemezein, de például a Spiritual Beggars révén más stílusokba is kirándulást tett.
Az Arch Enemy-vel a Carcass által megkezdett úton haladnak tovább és szorgalmasan gyártják a dallamos death metal újabb remekeit. Bár forradalmi megújításaik nincsenek, és talán azt a bizonyos klasszikus státuszt sem érik el, azért még mindig az élbolyban foglalnak helyet.
Meg kell mondanom, az utóbbi időben kissé megcsappant az érdeklődésem az Arch Enemy iránt, aminek több oka is van.
Egyrészt a mai death metal hullám sorra termeli ki a hasonló hangzású és beállítottságú csapatokat, amitől lassan mintha kifulladna ez a stílus.
Vagyis újdonságok hiányában egyre kevesebb az előremutató kiadvány, így inkább a régi nagy kedvenceket részesítem előnyben, ha ilyen zenét akarok hallgatni.
Másrészt valahogy nem voltam kibékülve Angela Gossow hangjával. Ami ugyan illik a zenéhez és tényleg elég szakító, ám mégis jobban el tudnám képzelni egy metalcore zene fölé. Az utolsó Arch Enemy lemezt mindezek miatt már nem is hallottam. Most, hogy megjelent a legújabb lemez, gondoltam adok nekik még egy esélyt. Szerencsére.
Már a nyitó „Blood on Your Hands” is nagyszerű: hamisítatlan death metal dübörög maximális fokozaton és sebességgel, amire az Amott tesók olyan melódiákat és virgázásokat pakolnak gitáron, hogy azt tanítani kellene, s mindezt olyan fogós és dallamos refrénnel tetézik, ami az embert azonnal megfogja és nem is ereszti.
Teszik mindezt olyan kőkemény hangzással, hogy az ember fejét letépi, ha nem vigyáz.
A színvonalból aztán nem is engednek a későbbiekben sem, és a folytatás szintén csodálatos. A „The Last Enemy”-ben is óriási dallamok, refrén búvik meg, és megint olyan ikerszólók és gyönyörű melódiák sokkolnak, amik példaértékűek.
És ez így folytatódik minden egyes dalban: egyik keményebb, másik egy kicsit lazább, vagy lassabb, doomosabb, de mind hatalmasat dörren és nincs egy perc üresjárat sem.
Nem is nagyon lehet kiemelni dalokat ebből a masszából, annyira egységesen magas a színvonal végig.
Kedvencem egyébként az „Intermezzo Liberté”, ami egy rövid instrumentális tétel óriási dallamokkal és atmoszférával, a cím remekül illik hozzá. További érdekesség a „The Great Darkness” is, ami szinte már black metalba hajlik félelmetes kórusaival és hangulatával.
A lemez díszdobozos kiadása egy mini DVD-t is tartalmaz, amin egy kis road movie-n kívül két dal erejéig élőben is megbizonyosodhatunk arról, hogy élőben is nagyot robbantanak, hogy Angela mennyire energikus és közvetlen frontember, valamint hogy a többiek is nagyon szimpatikusak és rajongóbarátok.
A melodikus (vagy göteborgi) death metal hatalmas panteonjának erős építőköve lett ez a lemez. A death metalos durvulás optimális mértékű keveredése a fülbemászó dallamokkal szinte visszakanyarodás a dallamos svéd fém hőskorához.
Úgy látom, az Arch Enemy most lépett rá (vagy vissza) arra az útra, ami által komoly tényezőként lehet számolni velük. És ki tudja, egyszer talán ezzel a névvel is sikerül örök klasszikust letenniük az asztalra.
Most egy hajszál (és például az idei Dark Tranquillity lemez trónbitorlása) választja el őket ettől.
Az együttes tagjai:
Angela Gossow - ének
Michael Amott - szólógitár
Christopher Amott - szólógitár, billentyűk
Sharlee D’Angelo - basszusgitár
Daniel Erlandsson - dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Blood on Your Hands
2. The Last Enemy
3. I Will Live Again
4. In This Shallow Grave
5. Revolution Begins
6. Rise of the Tyrant
7. The Day You Died
8. Intermezzo Liberte
9. Night Falls Fast
10. The Great Darkness
11. Vultures
Diszkográfia:
Black Earth (1996)
Stigmata (1998)
Burning Bridges (1999)
Burning Japan Live 1999 (live) (2000)
Wages of Sin (2001)
Anthems Of Rebellion (2003)
Doomsday Machine (2005)
Live Apocalypse (2006) (2 DVD)
Rise Of The Tyrant (2007)
Tyrants of the Rising Sun (2009) DVD
Root of All Evil (2009)
Michael Amott egyébként óriási gitármágus, aki névjegyét már régen letette a legendás Carcass lemezein, de például a Spiritual Beggars révén más stílusokba is kirándulást tett.
Az Arch Enemy-vel a Carcass által megkezdett úton haladnak tovább és szorgalmasan gyártják a dallamos death metal újabb remekeit. Bár forradalmi megújításaik nincsenek, és talán azt a bizonyos klasszikus státuszt sem érik el, azért még mindig az élbolyban foglalnak helyet.
Meg kell mondanom, az utóbbi időben kissé megcsappant az érdeklődésem az Arch Enemy iránt, aminek több oka is van.
Egyrészt a mai death metal hullám sorra termeli ki a hasonló hangzású és beállítottságú csapatokat, amitől lassan mintha kifulladna ez a stílus.
Vagyis újdonságok hiányában egyre kevesebb az előremutató kiadvány, így inkább a régi nagy kedvenceket részesítem előnyben, ha ilyen zenét akarok hallgatni.
Másrészt valahogy nem voltam kibékülve Angela Gossow hangjával. Ami ugyan illik a zenéhez és tényleg elég szakító, ám mégis jobban el tudnám képzelni egy metalcore zene fölé. Az utolsó Arch Enemy lemezt mindezek miatt már nem is hallottam. Most, hogy megjelent a legújabb lemez, gondoltam adok nekik még egy esélyt. Szerencsére.
Már a nyitó „Blood on Your Hands” is nagyszerű: hamisítatlan death metal dübörög maximális fokozaton és sebességgel, amire az Amott tesók olyan melódiákat és virgázásokat pakolnak gitáron, hogy azt tanítani kellene, s mindezt olyan fogós és dallamos refrénnel tetézik, ami az embert azonnal megfogja és nem is ereszti.
Teszik mindezt olyan kőkemény hangzással, hogy az ember fejét letépi, ha nem vigyáz.
A színvonalból aztán nem is engednek a későbbiekben sem, és a folytatás szintén csodálatos. A „The Last Enemy”-ben is óriási dallamok, refrén búvik meg, és megint olyan ikerszólók és gyönyörű melódiák sokkolnak, amik példaértékűek.
És ez így folytatódik minden egyes dalban: egyik keményebb, másik egy kicsit lazább, vagy lassabb, doomosabb, de mind hatalmasat dörren és nincs egy perc üresjárat sem.
Nem is nagyon lehet kiemelni dalokat ebből a masszából, annyira egységesen magas a színvonal végig.
Kedvencem egyébként az „Intermezzo Liberté”, ami egy rövid instrumentális tétel óriási dallamokkal és atmoszférával, a cím remekül illik hozzá. További érdekesség a „The Great Darkness” is, ami szinte már black metalba hajlik félelmetes kórusaival és hangulatával.
A lemez díszdobozos kiadása egy mini DVD-t is tartalmaz, amin egy kis road movie-n kívül két dal erejéig élőben is megbizonyosodhatunk arról, hogy élőben is nagyot robbantanak, hogy Angela mennyire energikus és közvetlen frontember, valamint hogy a többiek is nagyon szimpatikusak és rajongóbarátok.
A melodikus (vagy göteborgi) death metal hatalmas panteonjának erős építőköve lett ez a lemez. A death metalos durvulás optimális mértékű keveredése a fülbemászó dallamokkal szinte visszakanyarodás a dallamos svéd fém hőskorához.
Úgy látom, az Arch Enemy most lépett rá (vagy vissza) arra az útra, ami által komoly tényezőként lehet számolni velük. És ki tudja, egyszer talán ezzel a névvel is sikerül örök klasszikust letenniük az asztalra.
Most egy hajszál (és például az idei Dark Tranquillity lemez trónbitorlása) választja el őket ettől.
Az együttes tagjai:
Angela Gossow - ének
Michael Amott - szólógitár
Christopher Amott - szólógitár, billentyűk
Sharlee D’Angelo - basszusgitár
Daniel Erlandsson - dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Blood on Your Hands
2. The Last Enemy
3. I Will Live Again
4. In This Shallow Grave
5. Revolution Begins
6. Rise of the Tyrant
7. The Day You Died
8. Intermezzo Liberte
9. Night Falls Fast
10. The Great Darkness
11. Vultures
Diszkográfia:
Black Earth (1996)
Stigmata (1998)
Burning Bridges (1999)
Burning Japan Live 1999 (live) (2000)
Wages of Sin (2001)
Anthems Of Rebellion (2003)
Doomsday Machine (2005)
Live Apocalypse (2006) (2 DVD)
Rise Of The Tyrant (2007)
Tyrants of the Rising Sun (2009) DVD
Root of All Evil (2009)