FőképAmikor megjelent Neil Young 2007-es sorlemeze, egyszerűen nem tudtam mire vélni a lelkendező kritikákat. No nem azért, mert nehéz elképzelni Youngról, hogy jó lemezt készítene - éppen ellenkezőleg.
Ugyan nem ismerem a teljes életművet, azt bizton állíthatom, hogy a kanadai-amerikai rockművésztől rosszul vagy ihlettelenül elkészített albumot még sosem hallottam, és nem is hiszem, hogy hallhatnék.

Ám mi lehet az a plusz, az a rendkívüli többlet, amitől ez a korong a többinél erősebbnek, eltaláltabbnak tűnik?

A válasz persze szinte adja magát. Az album kis híján felét kiadó két szám, a tizennyolc perces „Ordinary People” és a még négy perccel sem rövidebb „No Hidden Path” valóban maximálisan eltalált dalok.

Az „Ordinary People” négy-negyedes, ámde blues-rock inspirálta elszállásában a balladisztikus ének, a hatvanas-hetvenes évekre emlékeztetően torzított gitár és a rezek váltakoznak lüktető hömpölygésben.
Amúgy az egész szám hangulata a rock klasszikus korszakát idézi hosszú szólóival és lassúcska, extázisba ringató hullámzásával.

A „No Hidden Path” megint csak jellegzetesen korai rockzenei darab. A dobok kissé - vélhetően szándékosan - pontatlanok, a fejhangú férfikórus túlzottan fátyolos, a gitár némelykor mintha épp elcsuklani készülne.
Mégis olyan erő sugárzik a dalból, ami valóban hiányzik sok manapság nagy gonddal megírt számból.

A lemez többi részében egyfajta Neil Young-i vegyes felvágottat kapunk, a folkos - bendzsóval, harmonikával „népiesített” - balladácskáktól a tradicionális rock dalokon át a lecsupaszított big band muzsikáig.
A kedvencem viszont egyértelműen a slide gitárral megbolondított (a fémcsúszkától valamennyire mindig elbizonytalanodik az ember tonalitás-érzéke) „Ever After”. Ez persze egyéni ízlés kérdése, de kétlem, hogy ne találna bárki kedvére való kompozíciót a lemezen.

Azt nem mondhatnám ki egyértelműen, hogy Neil Young tudatosan szembemegy a trendekkel, annyi azonban kétségtelen, hogy nem hagyja befolyásolni magát holmi divatirányzatoktól.
És úgy érzem, igaza van. Ha nem azt mondja ki, játssza el egy zenész, ami legbelülről fakad, zenéje könnyen hamissá, mesterkéltté válhat. Neil Youngot viszont ilyesmivel még véletlenül sem lehetne megvádolni.

Az együttes tagjai:
Neil Young – gitár, bendzsó, harmonika, zongora, orgona, Hammond orgona, vibrafon, ütőhangszerek, ének
Ben Keith – pedálos gitár, slide gitár, dobro, elektromos gitár, Hammond orgona, ének
Rick Rosas – basszusgitár, ének
Ralph Molina – dob, ütőhangszerek, ének

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Beautiful Bluebird
2. Boxcar
3. Ordinary People
4. Shining Light
5. The Believer
6. Spirit Road
7. Dirty Old Man
8. Ever After
9. No Hidden Path
10. The Way

Diszkográfia:
Neil Young (1968)
Everybody Knows This Is Nowhere (1969)
After The Gold Rush (1970)
Harvest (1972)
Time Fades Away (1973)
On The Beach (1974)
Tonight’s The Night (1975)
Zuma (1975)
Long May You Run (1976)
American Stars ’N Bars (1977)
Comes A Time (1978)
Rust Never Sleeps (1979)
Hawks & Doves (1980)
Re-act-or (1981)
Trans (1982)
Everybody’s Rocking (1983)
Old Ways (1985)
Landing On Water (1986)
Life (1987)
This Note’s For You (1988)
Freedom (1989)
Ragged Glory (1990)
Harvest Moon (1992)
Sleeps With Angels (1994)
Mirror Ball (1995)
Broken Arrow (1996)
Silver & Gold (2000)
Are You Passionate? (2002)
Greendale (2003)
Prairie Wind (2005)
Living With War (2006)
Live At Fillmore East (2006) archív
Live At Massey Hall (2007) CD + DVD archív
Chrome Dreams II (2007)
Sugar Mountain (Live At Canterbury House 1968) (2008) CD + DVD archív
Fork In The Road (2009)