FőképMikor először „belebotlottam” az akkor még négy csellistából álló zenekar Metallica átiratokat tartalmazó első korongjába, azonnal megszerettem a zenéjüket.
Ez nem is csoda, hiszen a fent említett stílusteremtő banda is a kedvenceim közé tartozik, arról nem is beszélve, hogy északi nyelvrokonaink nem holmi bóvli koppintással jelentkeztek.

A „Plays Metallica by Four Cellos” nem csak a közönségnek, hanem James Hetfieldnek és csapatának is bejött.
Az így megszerzett hírnevet az „Inquisition Symphony” tovább öregbítette, de ezen a korongon már helyet kapott pár Pantera, Faith No More és Sepultura nóta, valamint egy saját szerzemény is.

Már az első lemeznél is gondolkodtam, hogy a srácok megmaradnak-e az átdolgozásoknál, vagy „kilépnek az árnyákból” és saját nótákkal jelentkeznek.
A 2000-ben megjelent „Cult” jelentette a váltást. A lemez anyaga szinte már csak saját szerzeményekből állt össze.
Ettől kezdve bontakozott ki a zenekar és mutatta meg a világnak, hogy nem csak „másolni”, „újra játszani” tudnak, hanem saját kútfőből is képesek olyan minőséget alkotni, amely világszínvonalú.

Tagcserék is történtek a zenekarban, ezzel először a pár évvel ezelőtti budapesti Rammstein koncerten szembesültem élőben, ahol a csellók mellett a dobok is fontos szerepet kaptak. Mint azt sokan sok helyen már leírták, tényleg nagyot dobott az Apocalyptica dinamikáján az új hangszer bevezetése.
A dögösebb, zúzósabb, ritmusosabb hangzásvilág határozottan az előnyükre vált. A dob bevezetése mellett két alapító tag távozott a zenekarból és egy új csellista érkezett. Mindez azonban nem különösebben befolyásolta a teljesítményt.

A „Worlds Collide”-on helyett kapott számok stílusukat tekintve elég vegyes képet mutatnak. A fiúk mintha az egész „hard & heavy” műfajegyveleget próbálták volna lefedni az új anyaggal.
Ennek szellemében a manapság legdivatosabb, legfelkapottabb stílusirányzatoktól egészen a kemény, zúzós számokig mindent megtalálunk rajta. Arról már nem is beszélve, hogy a csellók mellett még némi gitárjáték is felbukkan a lemezen.

Már az előző, „Apocalyptica” című albumon is jó pár vendégzenész működött közre – nem is beszélve Dave Lombardoról (Slayer), aki 2003-tól 2004-ig dobolt a srácokkal –, így nem csoda, hogy a „Worlds Collide” hemzsegnek tőlük.
Corey Taylor a Slipknot énekese, Till Lindemann a Rammstein énekese, Adam Gontier a Three Days Grace énekese, Tomoyasu Hotei japán zenész/gitáros/színész, Mats Levén a Therion énekese, Cristina Scabbia a Lacuna Coil énekesnője, és persze Dave Lombardo a Slayer dobosa „dolgozott be” a lemezen.

Felmerülhet a kérdés, hogy ennyi „külsős” alkalmazása esetén mi lesz a koncertekkel. Hiszen nagyjából képtelenség összeszervezni egy helyre mindenkit, egy turnéról már nem is beszélve.
Mint azt a „Cult” albumon helyt kapott Path esetében láthattuk – a lemezre két verzióban került fel a dal; egyik énekkel (Sandra Nasic a Guano Apes-ből) a másik ének nélkül.

Meg aki már volt Apocalyptica koncerten, az úgyis tudja, hogy a közönség kívülről tudja a szöveget és lelkesen énekli is. Aki mégsem hisz ebben, az saját szemével is meggyőződhet a finn csodáról; a zenekar ugyanis egy koncert erejéig hamarosan kis hazánkban is tiszteletét teszi.

Az együttes tagjai:
Eicca Toppinen – cselló
Paavo Lötjönen – cselló
Perttu Kivilaakso – cselló
Mikko Sirén – dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Worlds Collide
2. Grace (feat. Tomoyasu Hotei)
3. I’m Not Jesus (feat. Corey Taylor)
4. Ion
5. Helden (feat. Till Lindemann)
6. Stroke
7. Last Hope (feat. Dave Lombardo)
8. I Don’t Care (feat. Adam Gontier & Mats Leven)
9. Burn
10. S.O.S. (Anything But Love) (feat. Cristina Scabbia & Mats Leven)
11. Peace

Diszkográfia
Albumok:
Plays Metallica by Four Cellos (1996)
Inquisition Symphony (1998)
Cult (2000)
Reflections (2003)
Apocalyptica (2005)
Worlds Collide (2007)

Kislemezek
Apocalyptica (1996)
Harmageddon (1998)
Path vol. 2 feat. Sandra Nasic (Guano Apes) (2001)
Hope vol. 2 feat. Matthias Sayer (Farmer Boys) (2002)
Faraway vol. 2 feat. Linda (2003)
Seemann feat. Nina Hagen (2003)
Bittersweet feat. Ville Valo and Lauri Ylönen (2004)
Wie Weit & How Far feat. Marta Jandová (2005)
Life Burns! feat. Lauri Ylönen (2005)
Repressed feat. Max Cavalera & Matt Tuck (2006)
I"m Not Jesus feat. Corey Tailor (2007)

Válogatások
Cult – Special Edition (2001)
Best of Apocalyptica (2002 Japánban)
Reflection – Vinyl Edition (2003)
Amplifield – A Decade of Reinventing The Cello (2006)
Worlds Collide (2007)
7th Symphony (2010)

DVD
Live (2001)
Reflections Revised (CD+DVD) (2003)
The Life Burns Tour (2006)