Sepultura: Roots (CD)

A brazil Sepultura egy igazi kultuszbanda volt a maga idejében. A Cavalera testvérek által beindított thrash metal együttes nagy tiszteletnek örvendett már a kezdetektől, az akkor még kevés számú, a keményebb vonalat képviselő bandák között. Az elismerés ki is járt nekik, mert a Slayer által is kitaposott ösvényen haladva egészen új és egyedi hangzású zenét gyártottak.

Bár korai lemezeiken is vannak emlékezetes pillanatok, számomra az Arise az első Sepultura lemez, amire úgy tudok tekinteni, hogy megtalálták saját hangjukat és ami igazi Sepultura. Az a lemez remek példa arra, hogyan lehet szinte már punkos életérzésű, mégis komplex thrash metalt játszani.

A később megjelent Chaos A.D. kicsit modernizálva ugyan, de ugyanezt a vonalat vitte tovább. Ez az a korong, ami igazán ismertté tette nevüket, és amivel már az is találkozott, aki sosem hallgatott efféle zenét, ha más nem, legalább rengeteg pólófeliraton anno.

Aztán pár évvel később, nagy várakozást megelőzően megérkezett a Roots, ami igazán crossover alkotásnak tekinthető és a mai napig meghatározó anyag. Nagy nosztalgia nekem akár erre, akár bármelyik Sepultura kiadványra gondolni, vagy azt hallgatni, mivel ifjúkoromban ez része volt az életemnek. Jelen ajánlóm tárgyát pedig különösen nagyon vártam, olyannyira, hogy még a lemezt megelőző maxit is megvettem kazettán!

Már akkor le voltam nyűgözve attól a hangzástól, amivel a „Roots Bloody Roots” megszólalt. Iszonyatos erő és energia áramlott a zenéből, ami olyan súlyosan, mélyen szólt, amit addig korábban még sosem hallottam. A kazi tartalmazott még egy Celtic Frost feldolgozást és pár koncertfelvételt, de az egész talán félórás játékidő sem volt, ennek ellenére rongyossá hallgattam. Aztán végre megjelent a lemez is és attól is eldobtam az agyam. Akkorra már annyira bennem volt a címadó, hogy sokáig már csak a második számtól kellett hallgatnom a lemezt, hogy a többi track is behozza a lemaradást.

Nagy előrelépés volt a Roots a Sepultura életében, hiszen stílusteremtő művet sikerült alkotniuk. Már a mélyre hangolt gitárok soundja is alap azóta a kellő modernségre vágyó nu metal zenekarok esetében, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy hozták össze a HC/metal zenét a világzenével! Merthogy ezen rettentően sokszínű is lett a zene a sok hangszer és a brazil nép zenei világ beépítésével.

Így érthető is volt a hosszú várakozás, hiszen rengeteg időt töltöttek azzal, hogy megismerjék, megtapasztalják azt a sok kulturális hatást, amit hozzáadtak itt a Sepultura alaphoz. Talán ez volt az első alkalom a zenekar történetében, hogy ennyire komolyan vették a feladatot: még egy bennszülött törzs vendégszeretetét is elviselték, hogy megismerhessék kultúrájukat és együtt jammelhessenek velük.

A lemez nagy (és érdekesebb) része egyébként ennek a zenei világnak és a modern metalnak a keveréke, emellett pedig a korábbi korongokon is megjelenő modern thrash metalt vitték tovább az olyan szerzeményekben, mint a „Cut-throat”, a „Spit”, a „Dusted”, a „Born Stubborn” és társaik, amik akár a Chaos A.D.-n is helyet kaphattak volna.

De mint említettem, sokkal érdekesebbek azok a dalok, amik miatt kultusszá nőtte ki magát ez a lemez. Ilyen az „Attitude”, ami gitársoundot és -technikát tekintve számtalan helyről visszaköszön a modernkori nu metal zenékből, vagy a misztikus „Ratamahatta” törzsi ritmusaival és énekével, a nyomasztóan vonzó és a „Mr. Bungle” zenéjét idéző „Lookaway” Mike Patton (Faith No More), Jonathan Davis (Korn) és DJ Lethal közreműködésével, a skizofrén „Breed Apart” kínnal teli verzéivel és törzsi betétéjével vagy az akusztikus-indián zenés „Itsari”.

Mindezt úgy sikerült véghezvinniük, hogy időközben nem tagadták meg magukat és saját stílusukat túllépve, de megőrizve ötvözték azt valami teljesen mással. A jól megszokott Sepultura-hangulat, az agresszió, a mocskosság továbbra is része maradt zenéjüknek, sőt, még fokozniuk is sikerült, ami mellett úgy színesítették meg muzsikájukat, hogy az nem lett önmagának ellentéte, vagy paródiája. Ettől hiteles.

A zenészek közül külön kiemelném Igor Cavalera dobos-ütőst, aki kőkemény alapjaival és törzsi dobolásával a legértékelhetőbb mindannyiuk közül. Technikája és tudása már régebben is profinak számított, de amit itt bemutat, azt már tanítani kellene. Nem mintha a többiek nem értenének rendesen hangszereikhez, de például az Arise-hoz képest a témáik sokkal direktebbek, ettől egyszerűbbnek is tűnnek. Persze ezt a zene követeli meg itt, így végül is rájuk sem lehet panasz.

Ez volt az utolsó lemez, amit a klasszikusnak nevezhető felállás készített (és számomra is az utolsó értékelhető anyag), ezek után külön folytatták útjaikat, bár amennyit tudok róluk, ugyanezen a vonalon. Nekem ugyan ma már nem sokat mond ez a műfaj, és az ezen felnőtt és ebből kifejlődött zenéket egyáltalán nem hallgatom, de ezt a művet nosztalgiából olykor jó feltenni. Aki pedig szereti, vagy esetleg űzi is a modern metal, vagy HC alapú zenét, azoknak meg egyenesen alap.

Rengeteg olyan bandát láttam már mind nemzetközi, mind pedig hazai szinten, akik jól hallhatóan nem keveset merítettek/loptak el a Roots-ból, és ma nem tartanának itt nélkülük. Ironikus, hogy ez a mű, amin a tagok annyit dolgoztak - és ami állításuk szerint őket is egy törzzsé alkotta – végül a végét is jelentette a közös pályafutásuknak. Mára a Sepultura teljesen átalakult és kicserélődött, az egykori énekes-gitáros Max Cavalera pedig a Soulfly-jal viszi tovább, amit itt elkezdett.

Az együttes tagjai:
Andreas Kisser - szólógitár
Igor Cavalera - dob
Max Cavalera - ének / gitár
Paulo Jr. – basszusgitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Roots Bloody Roots
2. Attitude
3. Cut Throat
4. Ratamahatta
5. Breed Apart
6. Straighthate
7. Spit
8. Lookaway
9. Dusted
10. Born Stubborn
11. Jasco instrumental
12. Itsari instrumental
13. Ambush
14. Endangered Species
15. Dictatorshit

Diszkográfia:
Bestial Devastation (1985)
Morbid Visions (1986)
Schizophrenia (1987)
Beneath the Remains (1989)
Arise (1991)
Chaos A.D. (1993)
Roots (1996)
Under a Pale Grey Sky (1996)
Against (1998)
Nation (2000)
Roorback (2003)
Revolusongs (2003) EP
Live in Sao Paulo CD/DVD (2005) koncert
Dante XXI (2006)
A-Lex (2008)

Kapcsolódó írás:
Cavalera Conspiracy: Inflikted