David Bowie: The Best of David Bowie 1980-1987 (CD+DVD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2007. 08. 08.
Bár nem vitatom szerkesztőtársam véleményét David Bowie (1947. január 8.) korai munkásságának korszakos mivoltát illetően – személy szerint az 1980-as lemezénél kedveltem meg zenéjét, hogy az 1986-as Labyrinth filmzene után eltávolodjunk egymástól.
Az mindenesetre biztos, hogy ez volt Bowie pályafutásának legkönnyebben emészthető időszaka, és ebben az időben született legpopulárisabb zenéje.
Kezdve a Scary Monsters kicsit rockos (meg new wave, punk) beütésétől a táncterembarát Let’s Dance popos hangulatáig (Bowie zenészként az elsők egyikeként fordul a dance és soul irányába).
Ezen annyira nem szabad csodálkoznunk, elvégre Bowie világéletében kereste önmagát, ami esetében megannyi személyiség kipróbálását és előadását jelentette – s cseppet sem lepődnék meg, ha lenne még efféle ötlet a tarsolyában.
Mondjuk az is igaz, hogy ennyi év éppen elegendő volt erre a „könnyed” zenei kiruccanásra, megértem, ha ezután másra vágyott.
A válogatás legismertebb pillanatai a korábban említett két albumról kerülnek ki (szám szerint kilenc, ha a Scary Monsters 1995-ös újrakiadására bónuszként felkerült, a Queen együttessel közösen előadott „Under Pressure” remeket is ideszámítom), de van itt filmzene is, nehogy azt képzelje valaki, Bowie tétlenül töltötte ezeket az éveket (Abszolút kezdők, Labirintus).
No meg olyan kislemez ritkaságok, mint az 1980-as „Alabama Song”, ami Bertold Brecht szerzeményének feldolgozása.
Ezt ugye korábban már hallottuk a Doors előadásában (szintén zseniális módon), de ez sem piskóta, nem csak az éreződik rajta, mennyire Brecht rajongó Bowie, hanem bizony az a művészi hozzáállás is, ami korábban annyira jellemző volt rá.
A CD-n szereplő tizenkilenc szám már önmagában is megéri az árát – főként, ha nem birtokoljuk a sorlemezeket –, de a kiadó nem spórolt, és még egy DVD-t is belepakolt a csomagba.
Ellentétben a manapság előforduló home videós borzalmakkal, itt az eredeti videóklippek szerepelnek (egy szem koncertfelvétel van csupán), amelyek még jobban kihangsúlyozzák, mennyire eredeti figura David Bowie.
Gondoljunk csak az „Ashes to Ashes” bohócára, vagy a „Fashion” pantominra emlékeztető táncosaira.
Oké, elfogadom hogy a rendezőknek is nagy szerepe van a képi világ kialakításában (ebből a szempontból a David Mallet jegyezte klipek tetszenek igazán), de azért mindegyikben ott érzek valamit Bowie egyéniségéből.
Aztán ott van az „Under Pressure”, aminek szemlátomást átgondolt képi világa csak kihangsúlyozódik a zenészek jelenlétének hiányától. Ja, és a „Blue Jeans” arabnak (vagy minek) beöltöztetett Bowie figurája sem utolsó látvány, a sminkje meg egyenesen tébolyító.
Itt még nincs vége a kényeztetésnek, hiszen mindent remasterizáltak, aminek eredményeként a hangzás nem csak tiszta, hanem arányos és dinamikus.
Nem holmi raktár mélyén porosodó felvételt préseltek CD-re, hanem modern hangzással ruházták fel az egészet. Bár a „Scary Monsters” gitárhangja már az eredeti bakeliten is élményszámba ment.
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Let`s Dance
2. Ashes To Ashes
3. Under Pressure (a Queennel közösen)
4. Fashion
5. Modern Love
6. China Girl
7. Scary Monsters
8. Up The Hill Backwards
9. Alabama Song
10. Drowned Girl
11. Cat People
12. This is no America
13. Loving The Alien
14. Absolute Beginners
15. When The Wind Blows
16. Blue Jean
17. Day-In Day-Out
18. Time Will Crawl
19. Underground
A DVD lemezen látható számok listája:
1. Ashes To Ashes
2. Fashion
3. Queen with Under Pressure
4. Drowned Girl
5. Let`s Dance
6. China Girl
7. Modern Love
8. Cat People (live from Serious Moonlight)
9. Blue Jean
10. Loving The Alien
11. Absolute Beginners
12. Underground
13. When The Wind Blows
14. Day-In Day-Out
15. Time Will Crawl
Diszkográfia:
David Bowie (1967)
Space Oddity (1969)
The Man Who Sold The World (1970)
Hunky Dory (1971)
The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars (1972)
Aladdin Sane (1973)
Pin Ups (1973)
Diamond Dogs (1974)
Young Americans (1975)
Station To Station (1976)
Low (1977)
„Heroes” (1977)
Lodger (1979)
Scary Monsters (1980)
Let’s Dance (1983)
Tonight (1984)
Never Let Me Down (1987)
Black Tie White Noise (1993)
Outside (1995)
Earthling (1997)
‘hours’ (1999)
Heathen (2002)
Reality (2003)
Az mindenesetre biztos, hogy ez volt Bowie pályafutásának legkönnyebben emészthető időszaka, és ebben az időben született legpopulárisabb zenéje.
Kezdve a Scary Monsters kicsit rockos (meg new wave, punk) beütésétől a táncterembarát Let’s Dance popos hangulatáig (Bowie zenészként az elsők egyikeként fordul a dance és soul irányába).
Ezen annyira nem szabad csodálkoznunk, elvégre Bowie világéletében kereste önmagát, ami esetében megannyi személyiség kipróbálását és előadását jelentette – s cseppet sem lepődnék meg, ha lenne még efféle ötlet a tarsolyában.
Mondjuk az is igaz, hogy ennyi év éppen elegendő volt erre a „könnyed” zenei kiruccanásra, megértem, ha ezután másra vágyott.
A válogatás legismertebb pillanatai a korábban említett két albumról kerülnek ki (szám szerint kilenc, ha a Scary Monsters 1995-ös újrakiadására bónuszként felkerült, a Queen együttessel közösen előadott „Under Pressure” remeket is ideszámítom), de van itt filmzene is, nehogy azt képzelje valaki, Bowie tétlenül töltötte ezeket az éveket (Abszolút kezdők, Labirintus).
No meg olyan kislemez ritkaságok, mint az 1980-as „Alabama Song”, ami Bertold Brecht szerzeményének feldolgozása.
Ezt ugye korábban már hallottuk a Doors előadásában (szintén zseniális módon), de ez sem piskóta, nem csak az éreződik rajta, mennyire Brecht rajongó Bowie, hanem bizony az a művészi hozzáállás is, ami korábban annyira jellemző volt rá.
A CD-n szereplő tizenkilenc szám már önmagában is megéri az árát – főként, ha nem birtokoljuk a sorlemezeket –, de a kiadó nem spórolt, és még egy DVD-t is belepakolt a csomagba.
Ellentétben a manapság előforduló home videós borzalmakkal, itt az eredeti videóklippek szerepelnek (egy szem koncertfelvétel van csupán), amelyek még jobban kihangsúlyozzák, mennyire eredeti figura David Bowie.
Gondoljunk csak az „Ashes to Ashes” bohócára, vagy a „Fashion” pantominra emlékeztető táncosaira.
Oké, elfogadom hogy a rendezőknek is nagy szerepe van a képi világ kialakításában (ebből a szempontból a David Mallet jegyezte klipek tetszenek igazán), de azért mindegyikben ott érzek valamit Bowie egyéniségéből.
Aztán ott van az „Under Pressure”, aminek szemlátomást átgondolt képi világa csak kihangsúlyozódik a zenészek jelenlétének hiányától. Ja, és a „Blue Jeans” arabnak (vagy minek) beöltöztetett Bowie figurája sem utolsó látvány, a sminkje meg egyenesen tébolyító.
Itt még nincs vége a kényeztetésnek, hiszen mindent remasterizáltak, aminek eredményeként a hangzás nem csak tiszta, hanem arányos és dinamikus.
Nem holmi raktár mélyén porosodó felvételt préseltek CD-re, hanem modern hangzással ruházták fel az egészet. Bár a „Scary Monsters” gitárhangja már az eredeti bakeliten is élményszámba ment.
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Let`s Dance
2. Ashes To Ashes
3. Under Pressure (a Queennel közösen)
4. Fashion
5. Modern Love
6. China Girl
7. Scary Monsters
8. Up The Hill Backwards
9. Alabama Song
10. Drowned Girl
11. Cat People
12. This is no America
13. Loving The Alien
14. Absolute Beginners
15. When The Wind Blows
16. Blue Jean
17. Day-In Day-Out
18. Time Will Crawl
19. Underground
A DVD lemezen látható számok listája:
1. Ashes To Ashes
2. Fashion
3. Queen with Under Pressure
4. Drowned Girl
5. Let`s Dance
6. China Girl
7. Modern Love
8. Cat People (live from Serious Moonlight)
9. Blue Jean
10. Loving The Alien
11. Absolute Beginners
12. Underground
13. When The Wind Blows
14. Day-In Day-Out
15. Time Will Crawl
Diszkográfia:
David Bowie (1967)
Space Oddity (1969)
The Man Who Sold The World (1970)
Hunky Dory (1971)
The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars (1972)
Aladdin Sane (1973)
Pin Ups (1973)
Diamond Dogs (1974)
Young Americans (1975)
Station To Station (1976)
Low (1977)
„Heroes” (1977)
Lodger (1979)
Scary Monsters (1980)
Let’s Dance (1983)
Tonight (1984)
Never Let Me Down (1987)
Black Tie White Noise (1993)
Outside (1995)
Earthling (1997)
‘hours’ (1999)
Heathen (2002)
Reality (2003)