FőképNem hiszem, hogy régi Beatles- vagy Wings-rajongókon kívül bárkinek megdobbanna a szíve egy új McCartney-album megjelenésének híre hallatán.
Persze remélem, hogy tévedek, és a beat és rock e nagy öregjének legfrissebb opusza mégiscsak bejön az átlagos zenekedvelőnek is, és megjegyzem, a zenecsatornák rendesen rá is segítenek - fő műsoridőben nyomják az elsőnek elkészült klipet.

A kliphez tartozó szám - a „Dance Tonight” - mellékesen nem feltétlenül a legjobban sikerült nóta az albumon. Sokkal inkább emlékeztet egy másik ex-Beatle, Ringo Starr egykor igencsak populáris dalaira.
Ugyanezt mondhatom el az „Ever Present Past”-ról, e fölöttébb leegyszerűsített ritmusú és akkordmenetű szösszenetről. A különbség csupán annyi, hogy ez a dal konkrétan inkább a liverpooli négyes néhai szólógitárosának, George Harrisonnak stílusára hajaz kicsit.

A lemez számomra ténylegesen a harmadik számmal indul be, hiszen ebben hallani először igazán McCartney-s basszusgitár-futamokat és éneket, igazán összetett kompozíciót. Innentől viszont egyre jobb és jobb nótákkal kápráztat el az immár a jelképes hatvannegyedik évét maga mögött tudó multiinstrumentalista-szerző-énekes.

Az „Only Mama Knows” például hamisítatlan rockzene, még ha az old school jegyeit viseli is magán, és így - akárcsak az album egésze - cseppet sem rítt volna ki egy húsz, vagy akár harminc évvel ezelőtti repertoárból sem. Legfeljebb a tényleges megszólalás, a tisztaság és az arányok tekinthetők valóban mainak.

De McCartney sosem egysíkúságáról volt híres. Így lehetséges, hogy mások vízjelnek is tekinthető stílusjegyeinek egész sorára ismerhetünk fel, miközben minden hang, minden akkord jellegzetesen az egykori Beatles-tagé marad.

A „You tell Me”-ben például Neil Young - de lényegében bármelyik folk-beat előadó - balladáinak hangulatát fedezhetjük fel, a „Vintage Clothes” ugyanakkor a hetvenes évek énekközpontú rockzenéjét idézi, amely nem kevés nosztalgiával töltheti el azt, aki kedveli az efféle zenét.
Különösen a szinte átmenet nélkül következő „That Was Me”-vel és a blues-rockos, mégis a legmodernebb elektronikával felturbózott „Feet In The Clouds”-zal együtt.

És közben a Beatles hagyományait sem felejti el az ezernyi hangszeren játszó McCartney. Nem egyszer, például az imént említett „Feet In The Clouds”-ban is, megszólal többek között az annak idején cseppet sem ortodoxnak számító csembaló, a „Gratitude” pedig mintha a legendás fehér album, vagy a Let It Be egy kimaradt dalának mai reinkarnációja lenne.

Személyes kedvencem viszont a „House Of Wax” a maga kissé elborult megoldásaival és karakteres gitárszólójával. Kár, hogy befejező számként nem a szép dallamú, kilazító, életösszegző „The End Of The End”-et választotta McCartney, hanem a meglehetősen absztrakt „Nod Your Head”-et, ami - nekem legalábbis - csalódás az előző szám(ok) után.

Egyszóval, az utolsó és az első két nóta nélkül rövid, de annál nagyszerűbb lemezt kaptunk volna, így azonban némi rossz szájíz marad bennem, de ez végül megbocsátható Sir Paulnak, akinek (hiába, hogy a címben sugalltak szerint mostanra közel teljesen megtelt a memóriája) mégiscsak jól megkomponált és ugyanily remekül előadott dalokkal sikerült kitöltenie egy hosszú pályájához méltó új albumot.

Előadó:
Paul McCartney - ének, minden hangszer

Közreműködők:
Paul „Wix” Wickens - billentyűs hangszerek
Rusty Anderson - gitár
Brian Ray - basszusgitár
Abe Laboriel Jnr. - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Dance Tonight
2. Ever Present Past
3. See You Sunshine
4. Only Mama Knows
5. You Tell Me
6. Mr Bellamy
7. Gratitude
8. Vintage Clothes
9. That Was Me
10. Feet In The Clouds
11. House Of Wax
12. The End Of The End
13. Nod Your Head

Diszkográfia:
McCartney (1970)
McCartney II (1980)
Tug Of War (1982)
Pipes Of Peace (1983)
Give My Regards to Broad Street (1984) filmzene
Press to Play (1986)
All The Best (1987) válogatás
????? ? ???? (1988)
Flowers in the Dirt (1989)
Tripping the Live Fantastic (1990) élő
Unplugged (The Official Bootleg ) (1991)
Off The Ground (1993)
Paul Is Live (1993) koncert
Flaming Pie (1997)
Paul McCartney’s Standing Stone (1997)
Run Devil Run (1999)
Paul McCartney’s Working Classical (1999)
Liverpool Sound Collage (2000) remix
Driving Rain (2001)
Back in the U.S. (2002) koncert
Back in the World (2003) koncert
Chaos and Creation in the Backyard (2005)
Ecce Cor Meum (2006)
Memory Almost Full (2007)
Good Evening New York City (2010) koncert
Kisses On The Bottom (2012)