Főkép

Mióta ismerem, imádom az Avril Lavigne nevű zenei jelenséget. (A nyilvános részegeskedésről, köpködős botrányokról, fennhéjázásról, vagyis a hirtelen jött siker miatti tévelygésről, ami remélhetőleg immár a múlté, inkább nem nyilatkozom.) Egyszóval elfogult vagyok, így aki fanyalgásra, sárba döngölésre vágyik, olvassa inkább az amúgy is mindent jól lehúzó kritikusok többnyire sérült lelkű pocskondiázásait.

Ami miatt Avrilt leginkább szeretni lehet, az a rendkívül lendületes, kamaszosan pimasz, a fokozatosan csillapodó bár, de még érezhető anarchizmustól feszülő nóták ellenállhatatlansága. Ha az albumot nyitó „Girlfriend” emós-pszeudoretropunk műellentétét megéneklő dal talán poposabbra is sikeredett a megszokottnál, az „I Can Do Better” már épp az a sodró, feldobó, erőteljes nóta, amiről minden Avril-rajongó csak szuperlatívuszokban nyilatkozhat.

A „Runaway” kissé visszafogottabb pop-punk dal - olyasmi, ami az előző két lemezre is nyugodtan felkerülhetett volna. Noha a gitár-dob-basszus alap még véletlenül sem mondható különösebben eredetinek, Avril bakfishangja nem csupán meggyőző, hanem egyenesen a szívünk és lelkünk mélyére hatol a refrénben.

Az igazi váltást először a címadó „The Best Damn Thing”-ben tapasztalhatjuk meg. A harmadik Avril-album ugyanis mindenekelőtt annyiban újított a korábbiakhoz képest, hogy szívem egyik lánymuzsikus csücske valahol a Pomádé (talán ismertebb nevén: Grease) című musical retro rock and rolljának elemeit ötvözte a power pop punk jellegzetes megoldásaival. Ebben a számban a pöttyös szoknyás, rózsaszín zoknis, magas sarkúba öltözött lányok, és bőrszerkós, brillantinozott hajú jampik nyári szórakozását idéző jive-szerűség váltakozik a pergő, zsigeri refrénnel.

A lassú nótákban, melyek sorát a „When You’re Gone” nyitja (igaz, igencsak nehéz lenne eldönteni, hogy ez, vagy inkább a csodás, zongorával kísért „Innocence”, esetleg a „Keep Holding On” punk-valcere az igazán nyerő - nekem a harmadik, de ez lényegtelen), az Avriltől ilyenkor megszokott visszafogottságot és finomságot kapjuk, talán azért, hogy még élesebbnek tűnjön az ellentét az „Everything Back But You”-hoz és az „I Don’t Have To Try”-hoz hasonló, gyorsvonat-sebességű punk (persze pop-punk) nóták és az efféle merengősebb dalok között.

A „Hot” verséje a maga tompított gitárszólamával a poszt-punk popzene, vagyis a hetvenes-nyolcvanas évekbeli új hullám felidézése, ami aztán a lemez talán legsikerültebb, kemény mégis dallamos, iszonyatosan ütős kórussal megspékelt refrénjébe csap át, amit még tovább fokoz a régebbi lemezeken kötelező átvezetés angyalias érzelmessége.

A lemezvégi gyorsabb számok alkotta blokk számomra legkedvesebb darabja a „Contagius”, amiben ismét a remek kórus és a tompított gitár némileg új hullámos feelingje az, ami a dal savát-borsát adja, az ügyes hangsúlyeltolással izgalmassá tett bridge pedig ismét csak pazarul sikerült. Ráadásul Avril nem nyújtja el feleslegesen a számot - szinte még el sem kezdődött, már véget ér. Az ilyesmiket szoktuk annak idején újra meg újra feltenni a lemezjátszóra, s mivel hogy képtelenek vagyunk betelni vele, százszor is meg kell hallgatnunk - kivéve, ha tudjuk, hogy utána a lemez messze legszebb nótája következik.

Bizonyára rajongónak kell lenni ahhoz, hogy elégszer meghallgassuk az új Avril-albumot, de a számok minden meghallgatásra egyre jobban belénk ivódnak, lassanként kitéphetetlenül hozzánk nő a lemez minden dala. Még ha furcsa is, hogy a bakfiskorból kinőtt, immár házas punk-díva még mindig kamaszos lendülettel és nyerseséggel énekel (az egészből az amerikai középiskolák felszabadult vidámsága sugárzik). És nem is teljesen veszélytelen az út, amire lépett, vagyis a tinis szórakoztatás, ami kétségtelenül unalmassá válhat egy idő után, nekem egyelőre nagyon bejön a dolog.

Az együttes tagjai:
Avril Lavigne - ének, gitár, zongora, dob

Travis Barker - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Girlfriend
2. I Can’t Do Better
3. Runaway
4. The Best Damn Thing
5. When You’re Gone
6. Everything Back But You
7. Hot
8. Innocence
9. I Don’t Have To Try
10. One Of Those Girls
11. Contagious
12. Keep Holding On

Diszkográfia:

Let Go (2002)
My World (DVD) (2003)
Under My Skin (2004)
The Best Damn Thing (2007)
The Best Damn Tour - Live In Toronto (DVD) (2008)
Goodbye Lullaby (2011)

Avril Lavigne (2013)