Beatles: LOVE (CD)
Írta: Varga Bálint | 2007. 01. 22.
Egy újabb válogatás? Igen is, meg nem is. Az albumnak története van, de ha nem lenne, akkor sem dőlne össze az ég. Ha az évről évre megjelenő újabb és újabb, különböző rendezőelvek szerint összeállított Beatles-válogatásalbumok eredménye az, hogy újabb és újabb generációk ismerik meg őket, az remek dolog.
Ez az album azonban gyökeresen különbözik a többitől. Amit hallunk az ugyanis nem más, mint egy soundtrack, azaz jelen esetben egy show hangzó anyaga. A frenetikus Cirque de Soleil ugyanis egy Beatles-dalokra épülő előadást tervezett, amihez nem volt elég a klasszikus dalok egymás után sorakoztatása.
A kanadai cirkusz (persze nem az, de hirtelenjében nem tudok jobbat írni az elcsépelt szó helyett) bőven megengedheti magának, hogy még a klasszikusokat is átértelmeztesse, a saját igényeire formáltassa.
Itt is ez történt. A munkára azonban nem akárkit kértek fel, hanem a Fab Four egykori legendás producerét, Sir George Martint, pontosabban a fiát, Gilest. A végeredmény pedig egy olyan válogatás, amilyet még nem hallottunk.
Giles ugyanis átkeverte a dalokat, itt hozzátett, ott elvett. És persze olyan minőségben keverte újra, ami valóban egyedülálló.
Mi is történt. Egyszerre két dolog. Először is, Giles megtalálta azokat a dalokat, amelyek hangneme, ritmusa valamilyen módon közös, és a kettőből egyet csinált.
Mi is történt. Egyszerre két dolog. Először is, Giles megtalálta azokat a dalokat, amelyek hangneme, ritmusa valamilyen módon közös, és a kettőből egyet csinált. A „Yesterday” például a „Blackbird” gitárfutamával kezdődik, és valóban: a két dal tökéletesen passzol egymáshoz. A másik pedig az, hogy néhány dalt alaposan átszabott.
A végeredmény összességében felemás. A keményvonalas rajongók alapvetően semmi újat nem találnak benne, hisz a dalok ugyanazok, maximum érdekes hallani a megváltozott hangszerelést. A bandával frissen ismerkedők pedig alapvetően ugyanazt kapják, amit bármelyik albumon hallanának, csak kicsit más felfogásban.
Hangsúlyozom: kicsit más felfogásban. Giles Martin ugyanis semmi forradalmi tettet nem hajtott végre. Pont annyira piszkált bele egy nótába, hogy pikáns legyen, és szó sincs remixről.
Annak a producernek, zenésznek még elő kell lépnie a homályból, aki képes a lehetetlenre: teljesen átértelmezni a banda zenéjét, eredeti, mégis hű módon.
Ugyanakkor – mert majdnem mindig van egy „ugyanakkor” – az albumot nem szabad megítélni a show nélkül. Megnéztem a Las Vegas-i show sajtóanyagát, és fülem-szám kettéállt. A Cirque de Soleil maga a kreativitás, tiszta, vegytiszta formában. Elképesztőek.
A dalok pedig a látvánnyal kelnek életre. De még milyen életre. Nem győztem kapkodni a fejem, és láttam: tökéletes az egység a látvány és a zene között.
Gyanítom, hogy sokaknak akkor fog majd leesni a húszfillér, akkor értjük majd meg a hangzóanyag miértjeit, ha látjuk majd a show-t DVD-n. Az lesz a csuda. A mindent felülmúló élvezet, amit soha nem felejtünk el.
Nem tudom, hogy ez most Beatles-dalok színpadra állítása-e vagy egy show hangzóanyaga. Nem is érdekes. Ha jön a DVD, akkor mindannyian láthatjuk, kivételes, időtálló, örök alkotás született. Addig meg lehet hallgatni, élvezni, néha fejet csóválni, és ha nem tetszik valami, akkor ott a tiszta forrás: a minden tekintetben zseniális eredeti albumok, amelyeket részleteikben és egészében milliószor dolgoztak fel, és fognak is feldolgozni.
És ez így helyes. Legyen a Beatles mindig élő és lélegző része a zenének ilyen nyilvánvaló formában is. Hatásuk ugyanis ma is hallható, csak egy kicsit kell figyelni. És tíz és ötven év múlva is sorra születnek majd a bandák, akik tőlük tanulják meg, hogyan kell dalt írni, milyen a jó bridzs, a tökéletes refrén, a pazar verze.
Az együttes tagjai:
Paul McCartney – basszusgitár, ének
John Lennon – ének, billentyűsök, gitár
George Harrison – gitár
Ringo Starr – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Because
2. Get Back
3. Glass Onion
4. Eleanor Rigby / Julia
5. I Am The Walrus
6. I Want To Hold Your Hand
7. Drive My Car / The World / What You`re Doing
8. Gnik Nus
9. Something / Blue Jay Way
10. Being For The Benefit Of Mr. Kite / I Want You (She’s So Heavy) / Helter Skelter
11. Help!
12. Blackbird / Yesterday
13. Strawberry Fields Forever
14. Within You Without You / Tomorrow Never Knows
15. Lucy In The Sky With Diamonds
16. Octopus’s Garden
17. Lady Madonna
18. Here Comes The Sun / TheInner Light
19. Come Together / Dear Prudence / Cry Baby Cry
20. Revolution
21. Back In The U.S.S.R.
22. While My Guitar Gently Weeps
23. A Day In The Life
24. Hey Jude
25. Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band
26. All You Need Is Love
Diszkográfia:
Please Please Me (1963)
With the Beatles (1963)
A Hard Day’s Night (1964)
Beatles for Sale (1964)
Help! (1965)
Rubber Soul (1965)
Revolver (1966)
Sg. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (1967)
The White Album (1968)
Yellow Submarine (1969)
Abbey Road (1969)
Let It Be (1970)
Ez az album azonban gyökeresen különbözik a többitől. Amit hallunk az ugyanis nem más, mint egy soundtrack, azaz jelen esetben egy show hangzó anyaga. A frenetikus Cirque de Soleil ugyanis egy Beatles-dalokra épülő előadást tervezett, amihez nem volt elég a klasszikus dalok egymás után sorakoztatása.
A kanadai cirkusz (persze nem az, de hirtelenjében nem tudok jobbat írni az elcsépelt szó helyett) bőven megengedheti magának, hogy még a klasszikusokat is átértelmeztesse, a saját igényeire formáltassa.
Itt is ez történt. A munkára azonban nem akárkit kértek fel, hanem a Fab Four egykori legendás producerét, Sir George Martint, pontosabban a fiát, Gilest. A végeredmény pedig egy olyan válogatás, amilyet még nem hallottunk.
Giles ugyanis átkeverte a dalokat, itt hozzátett, ott elvett. És persze olyan minőségben keverte újra, ami valóban egyedülálló.
Mi is történt. Egyszerre két dolog. Először is, Giles megtalálta azokat a dalokat, amelyek hangneme, ritmusa valamilyen módon közös, és a kettőből egyet csinált.
Mi is történt. Egyszerre két dolog. Először is, Giles megtalálta azokat a dalokat, amelyek hangneme, ritmusa valamilyen módon közös, és a kettőből egyet csinált. A „Yesterday” például a „Blackbird” gitárfutamával kezdődik, és valóban: a két dal tökéletesen passzol egymáshoz. A másik pedig az, hogy néhány dalt alaposan átszabott.
A végeredmény összességében felemás. A keményvonalas rajongók alapvetően semmi újat nem találnak benne, hisz a dalok ugyanazok, maximum érdekes hallani a megváltozott hangszerelést. A bandával frissen ismerkedők pedig alapvetően ugyanazt kapják, amit bármelyik albumon hallanának, csak kicsit más felfogásban.
Hangsúlyozom: kicsit más felfogásban. Giles Martin ugyanis semmi forradalmi tettet nem hajtott végre. Pont annyira piszkált bele egy nótába, hogy pikáns legyen, és szó sincs remixről.
Annak a producernek, zenésznek még elő kell lépnie a homályból, aki képes a lehetetlenre: teljesen átértelmezni a banda zenéjét, eredeti, mégis hű módon.
Ugyanakkor – mert majdnem mindig van egy „ugyanakkor” – az albumot nem szabad megítélni a show nélkül. Megnéztem a Las Vegas-i show sajtóanyagát, és fülem-szám kettéállt. A Cirque de Soleil maga a kreativitás, tiszta, vegytiszta formában. Elképesztőek.
A dalok pedig a látvánnyal kelnek életre. De még milyen életre. Nem győztem kapkodni a fejem, és láttam: tökéletes az egység a látvány és a zene között.
Gyanítom, hogy sokaknak akkor fog majd leesni a húszfillér, akkor értjük majd meg a hangzóanyag miértjeit, ha látjuk majd a show-t DVD-n. Az lesz a csuda. A mindent felülmúló élvezet, amit soha nem felejtünk el.
Nem tudom, hogy ez most Beatles-dalok színpadra állítása-e vagy egy show hangzóanyaga. Nem is érdekes. Ha jön a DVD, akkor mindannyian láthatjuk, kivételes, időtálló, örök alkotás született. Addig meg lehet hallgatni, élvezni, néha fejet csóválni, és ha nem tetszik valami, akkor ott a tiszta forrás: a minden tekintetben zseniális eredeti albumok, amelyeket részleteikben és egészében milliószor dolgoztak fel, és fognak is feldolgozni.
És ez így helyes. Legyen a Beatles mindig élő és lélegző része a zenének ilyen nyilvánvaló formában is. Hatásuk ugyanis ma is hallható, csak egy kicsit kell figyelni. És tíz és ötven év múlva is sorra születnek majd a bandák, akik tőlük tanulják meg, hogyan kell dalt írni, milyen a jó bridzs, a tökéletes refrén, a pazar verze.
Az együttes tagjai:
Paul McCartney – basszusgitár, ének
John Lennon – ének, billentyűsök, gitár
George Harrison – gitár
Ringo Starr – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Because
2. Get Back
3. Glass Onion
4. Eleanor Rigby / Julia
5. I Am The Walrus
6. I Want To Hold Your Hand
7. Drive My Car / The World / What You`re Doing
8. Gnik Nus
9. Something / Blue Jay Way
10. Being For The Benefit Of Mr. Kite / I Want You (She’s So Heavy) / Helter Skelter
11. Help!
12. Blackbird / Yesterday
13. Strawberry Fields Forever
14. Within You Without You / Tomorrow Never Knows
15. Lucy In The Sky With Diamonds
16. Octopus’s Garden
17. Lady Madonna
18. Here Comes The Sun / TheInner Light
19. Come Together / Dear Prudence / Cry Baby Cry
20. Revolution
21. Back In The U.S.S.R.
22. While My Guitar Gently Weeps
23. A Day In The Life
24. Hey Jude
25. Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band
26. All You Need Is Love
Diszkográfia:
Please Please Me (1963)
With the Beatles (1963)
A Hard Day’s Night (1964)
Beatles for Sale (1964)
Help! (1965)
Rubber Soul (1965)
Revolver (1966)
Sg. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (1967)
The White Album (1968)
Yellow Submarine (1969)
Abbey Road (1969)
Let It Be (1970)