FőképA Hooligans zenéjét már nem kell bemutatni jóformán senkinek. Azoknak sem, akik nem szeretik, azoknak meg főleg nem, akik odáig vannak a muzsikájuktól. Van itt viszont valami, ami egyre inkább bemutatásra szorul a mai világban.
Ez pedig a Bohémélet. Tiszta szerencse, hogy ehhez semmi szükség ajánlókra, cikkekre, és agresszív észosztásra. A banda megteszi, szócséplés helyett tettekkel hozza vissza ezt az életérzést, anélkül, hogy bárkinek az agyára másznának az okoskodással.

Mondhatnánk, hogy kevés az olyan magyar zenekar, akik ilyen sokáig képesek fennmaradni, hogy ritkaság az a banda, akik töretlen minőséget hoznak. Csakhogy ez nem igaz. A magyar zenei élet valamiért patkányként szülte az olyan zenekarokat, akik aztán hosszú évtizedekig kényeztették a rajongóikat.
Azután feloszlottak. Azután összeálltak. Összevesztek. Emlékkoncert. Kibékültek. Emlékkoncert. Sikerült a reggeli ürítés… emlékkoncert.

Szóval, amiről az előbb szó volt, csak részben nem igaz. Valóban annyi nagyöreg zenekart halmozott fel kis országunk, hogy ha mind havat lapátolna, a pelyheknek leesni sem maradna ideje, még a Mátra kellős közepén sem.
Az viszont tényleg ritka – jó elismerem, az emlékkoncertek jók, buli meg ilyesmi, de kinek ilyen rövid a memóriája? –, hogy az együttesek ténylegesen fennállnak, és produkálják a megszokott minőséget.

A Bohémélet című albummal a Hooligans éppen ezt teszi. A tőlük abszolút megszokott és elvárható hangulatot és ritmusvilágot hozzák. Az újítás annyi, hogy profibbak, letisztultabbak és ötletesebbek, mint valaha.

A zenekarnak volt ideje összecsiszolódni, sőt mindenki kapott időt és lehetőséget tanulni másoktól és máshonnan is. Mindannyian eltéptek néhány húrt, szétvertek néhány bőrt és köptek már némi vért, mire a banda végleges felállása kialakult.
Mindenki hozott valamit magával, nem teljes analfabéták diáktalálkozója volt, ahol merev részegen elterveztek egy zenekart.

Jó, a merev részegség még beleillik a képbe, bár a zenéjük némiképp elüt a tagok életvitelétől. Szívből játszanak, ráadásul azt, amit akarnak. Ezt nekik el is hihetjük. De akárhogy is, azért a bandának egy jól behatárolható célközönsége akad, akik minden bizonnyal élnek-halnak majd az új albumért.
Érdemes persze belehallgatni annak is, aki csak jól akar szórakozni, minden hátsó szándék nélkül egy jó lemezt szeretne meghallgatni. A Hooligans már réges-rég megérett arra, hogy a finnyás ízlésű ínyencek is kóstolgassák. Jó mókázást kívánok!

Az együttes tagjai:
Ördögh „Csipa” Tibor - ének
Kiss Endre - dob
Tóth Tibor - gitár
Móritz Norbert - basszus

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Intro
2. Volt és Lesz
3. Félember
4. Hotel Mámor
5. Rajtad Múlt
6. Nincs Két Életem
7. Annyi Minden Vár
8. Egyetlen
9. Ha Sírni Látsz
10. Medence
11. Mérgezz Meg
12. Szóbeszéd
13. Erről Szól A Játék
14. Emlékül

Diszkográfia:
Hooligans (1997 - mini Ep)
Nem Hall, Nem Lát, Nem Beszél (1997)
Mesét, Álmot, Mámort (1998)
Álomférfiak (1999 - maxi)
Tartson Örökké (2000 - maxi)
Kánaán (2001)
Kánaán (2001 - maxi)
A Vér Nem Válik Vízzé (2001 - maxi)
Szenzáció (2003)
Királylány (2005 - maxi)
Vírus (2005)
Bohémélet (2006)