Lamb Of God: Sacrament (CD)
Írta: Jónás Zsolt | 2006. 11. 20.
Mert a stressz, a jelen kor idegzabáló démona komoly fizikai tüneteket képes okozni. Állandó készenléti helyzetben tartja a testet, telepumpálja adrenalinnal, ami nem is volna önmagában baj, ha egy három méter magas mackó elől kellene elkocogni.
Az ősembernek ezzel nem volt különösebb gondja, legalábbis ok nélkül biztosan nem került nitró a szervezetébe. Ha meg odakerült, azt bizony lemozogta, még ha nem is békés tornával, zenére, egy tükrökkel telirakott teremben.
Nyugi-nyugi.
Mi már nem sok mindent tehetünk.
Nyugi-nyugi.
Elmegyünk és lemozogjuk a feszkót.
Nyugi-nyugi.
Leülünk, és intenzív elmélyedésbe kezdünk.
Nyugi-nyugi… kell a fenének.
Nyugodjanak a holtak, mi inkább érezzük át a vihar előtti feszültséget és hallgassunk bele az új Lamb Of God albumba.
A tengerentúli zenekar 1990-ben született, Burn The Priest néven. Azóta átesett egy új keresztségen, vagy beavatáson (végtére is indiánföldön hívták életre), és a már sokkal kevésbé indián Lamb Of God megtisztelő címet kapta.
Innentől kezdve, bár nyilván nem csak az új névnek köszönhetően, a zenekarral megindult a föld, az ég, de még talán a pokol is.
Legújabb lemezük, a Sacrament olyan jól sikerült, akár egy magával sodró törzsi rítus. A hallgató szíve-lelke szerint hagyna mindent a sárban, felugrana, hogy a szelleme együtt mozduljon a testével, hogy a lobogó tűz megtáncoltassa az árnyékát.
Pantera-szellemet idéző basszus, gitár- és énektémák, a doboknál mintha a Kreator ütőse ücsörögne, szóval ismerős ritmusok, mégis, csak a Lamb Of God zenéjére jellemző hangulat és dallamvilág.
Isten bárányai bizony álruhába bújt farkasok. És nem azok, akiket a pásztorkutya – meg valami sebességőrült kakukk – folyton szivatóra vesz.
Nem, ezek a farkasok a világ legszélesebb fogsorával bírnak, a harapásuk pedig olyan, akár a harci kutyáké. Ha egyszer megmar, nem ereszt többé.
A különbség csak annyi, hogy ezt a harapást nem is fogod bánni.
Az együttes tagjai:
John Campbell – basszus
Willie Adler – gitár
D. Randall Blythe – ének
Mark Morton – gitár
Chris Adler – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Walk With Me In Hell
2. Again We Rise
3. Redneck
4. Pathetic
5. Foot To The Throat
6. Descending
7. Blacken The Cursed Sun
8. Forgotten (Lost Angels)
9. Requiem
10. More Time To Kill
11. Beating On Death’s Door
Diszkográfia:
Burn The Priest (1998)
New American Gospel (2000)
As The Palaces Burn (2003)
Terror And Hubris (DVD) (2004)
Ashes Of The Wake (2004)
Killadelphia (2005)
Sacrament (2006)
Wrath (2009)
Resolution (2012)
Az ősembernek ezzel nem volt különösebb gondja, legalábbis ok nélkül biztosan nem került nitró a szervezetébe. Ha meg odakerült, azt bizony lemozogta, még ha nem is békés tornával, zenére, egy tükrökkel telirakott teremben.
Nyugi-nyugi.
Mi már nem sok mindent tehetünk.
Nyugi-nyugi.
Elmegyünk és lemozogjuk a feszkót.
Nyugi-nyugi.
Leülünk, és intenzív elmélyedésbe kezdünk.
Nyugi-nyugi… kell a fenének.
Nyugodjanak a holtak, mi inkább érezzük át a vihar előtti feszültséget és hallgassunk bele az új Lamb Of God albumba.
A tengerentúli zenekar 1990-ben született, Burn The Priest néven. Azóta átesett egy új keresztségen, vagy beavatáson (végtére is indiánföldön hívták életre), és a már sokkal kevésbé indián Lamb Of God megtisztelő címet kapta.
Innentől kezdve, bár nyilván nem csak az új névnek köszönhetően, a zenekarral megindult a föld, az ég, de még talán a pokol is.
Legújabb lemezük, a Sacrament olyan jól sikerült, akár egy magával sodró törzsi rítus. A hallgató szíve-lelke szerint hagyna mindent a sárban, felugrana, hogy a szelleme együtt mozduljon a testével, hogy a lobogó tűz megtáncoltassa az árnyékát.
Pantera-szellemet idéző basszus, gitár- és énektémák, a doboknál mintha a Kreator ütőse ücsörögne, szóval ismerős ritmusok, mégis, csak a Lamb Of God zenéjére jellemző hangulat és dallamvilág.
Isten bárányai bizony álruhába bújt farkasok. És nem azok, akiket a pásztorkutya – meg valami sebességőrült kakukk – folyton szivatóra vesz.
Nem, ezek a farkasok a világ legszélesebb fogsorával bírnak, a harapásuk pedig olyan, akár a harci kutyáké. Ha egyszer megmar, nem ereszt többé.
A különbség csak annyi, hogy ezt a harapást nem is fogod bánni.
Az együttes tagjai:
John Campbell – basszus
Willie Adler – gitár
D. Randall Blythe – ének
Mark Morton – gitár
Chris Adler – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Walk With Me In Hell
2. Again We Rise
3. Redneck
4. Pathetic
5. Foot To The Throat
6. Descending
7. Blacken The Cursed Sun
8. Forgotten (Lost Angels)
9. Requiem
10. More Time To Kill
11. Beating On Death’s Door
Diszkográfia:
Burn The Priest (1998)
New American Gospel (2000)
As The Palaces Burn (2003)
Terror And Hubris (DVD) (2004)
Ashes Of The Wake (2004)
Killadelphia (2005)
Sacrament (2006)
Wrath (2009)
Resolution (2012)