Főkép

Michael Nyman feltűnése óta nem újdonság, ha egy film kísérőzenéje szinte kizárólag vendégmotívumokból áll össze, és a kompozíciók nem követik az Ennio Morriconétól, Nino Rotától vagy John Williamstől megszokott sémát: nevezetesen, hogy néhány eredeti témát, vezérmotívumot dolgoznak ki tetszetősen és hatásosan, melyeknek variációi aztán az egész filmen végigvonulnak, meghatározva az alaphangulatot.

Noha az eredetiséget, mint alapkövetelményt zászlajára tűző romantika lényegében kategorikusan tiltotta a kölcsönzést, e fenti hagyomány egykor egyáltalán nem állt távol még a legnagyobbaktól sem. Kompozíciós módszereit tekintve J. S. Bach, Handel, de még Mozart is gyakorta nyúlt mások melódiáihoz, ha úgy érezte, azok jobban kifejezik az adott mondanivalót, vagy esetleg ő maga tehet hozzá valamit a már jól ismert dallamhoz, harmóniamenethez. (A „La Folia”-hoz hasonló, közkedvelt és közismert, rögzített akkordmenetek feletti variációkról vagy a paródia-misékről már szinte szólni sem érdemes.) Aztán egészen a posztmodern szabad(os)ság térnyeréséig kellett várni, hogy a metódus újfent tért hódítson magának.

Dario Marinelli kiválóan alkalmazza a megbocsátható „lopás”, a beemelés technikáját. A Büszkeség és balítélet filmzenéjének voltaképp minden másodperce kölcsönzött zene.

A tizennyolcadik század eleji atmoszférát megteremtő zongoradarab Beethoven korai szonátáiból „merít ihletet”, és ezt Marinelli is hangoztatja a CD-füzet ismertetőjében. Arról viszont nem szól - igaz a „Postcard To Henry Purcell” címmel erősen sejteti -, hogy három melódiát a legnagyobb angol zeneszerző (hazáján kívül kevésbé ismert) művéből vesz át. A kiemelt dallam egyébként Benjamin Britten híres feldolgozásában (The Young Person’s Guide To The Orchestra) sűrűn felhangzik fiataloknak adott koncerteken, a filmben ugyanakkor pőrén, néhány éteri akkord kíséretében szólal meg a csodálatos motívum.

Még vészesebb hanyagság viszont említés nélkül hagyni, hogy a zaklatottság pillanatait érzékeltető szinkópált akkordok szinte hangról-hangra Patrick Doyle-nak a A szép remények című Dickens-klasszikus modern feldolgozásához írt egyik jellegzetes harmóniamenetét idézik.

Ugyanakkor nem mellékes, és alapvetően érdemként tudható be, hogy Marinelli következetesen kölcsönöz. Purcell dalai kivétel nélkül táncszámokban csendülnek fel, míg a beethoveni témák a szalonok intimebb hangulatát festik alá. Legfeljebb a saját invenciót hiányolom kicsit, ami Nyman esetében egyszer sem jutna eszembe, hiába hogy annak idején ő is ugyanezt a módszert alkalmazta a Peter Greenaway mozgóképek kísérőzenéihez.

Összességében mégis gyönyörű muzsika színesíti Jane Austen halhatatlan regényének legújabb mozivászonra festett változatát, és már ez is elegendő, hogy kedvet teremtsen a filmhez, ahhoz, hogy a BBC remekbe sikeredett mini-sorozata után ne tekintsük eleve felesleges erőlködésnek a nagyjátékfilm elkészítését.

Előadók:
Jean-Yves Thibaudet - zongora
The English Chamber Orchestra
Benjamin Wallfish - karmester

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Dawn
2. Stars And Butterflies
3. The Living Sculptures Of Pemberley
4. Meryton Townhall
5. The Militia Marches In
6. Georgiana
7. Arrival At Netherfield
8. A Postcard To Henry Purcell
9. Liz On Top Of The World
10. Leaving Netherfield
11. Another Dance
12. The Secret Life Of Daydreams
13. Darcy’s Letter
14. Can’t Slow Down
15. Your Hands Are Cold
16. Mrs. Darcy
17. Credits

Kapcsolódó írások:
Julia Barrett: Önteltség és önámítás
Büszkeség és balítélet (BBC mini-sorozat) (DVD)
Büszkeség és balítélet (2005) DVD)