Steve Reich: Different Trains / Electric Counterpoint (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2005. 12. 18.
A kortárs zene szókapcsolat hallatán legtöbben rögtön valami megemészthetetlen disszonanciára, egyfajta hangkáoszra asszociálnak, pedig meglehetősen sok darab kifejezetten élvezetes, sőt, nem egyszer bódítóan káprázatos alkotás. Ezek közé tartozik az amerikai komolyzene egyik fő kísérletező szellemének, Steve Reichnek több műve, többek között a jelen felvételen hallható Different Trains és Electric Counterpoint is.
Az elsőként megszólaló kompozíció, a magnófelvételre, valamint hangfelvételről és élőben szimultán megszólaló vonósnégyesre írt „ellenpont”, leplezetlen politikai mondanivalóval rendelkezik, ám a fő hangsúly mégsem erre, hanem a dokumentum-zenemű megteremtésére tett próbálkozásra helyeződik. A mű alapja a mintavételezővel feldolgozott mondatfoszlányokból, és a beszéd természetes ritmusa és dallama által sugallt zenei motívumokból áll össze. Ezeket a minimalista témákat ismétli gyors tempóváltásokkal a magnószalagra rögzítet vonósnégyesekkel „versengő” élő kvartett. A végeredmény valami különlegesen életszerű, mégis tökéletesen elvont, modern muzsikába öntött imádság.
Maguk a hangfelvételek a soá túlélőinek önvallomásiból kivágott részletek, épp ezért rendkívül megrázóan sugallják az elnyomó rendszerek könyörtelenségét, ugyanakkor nem mondanak nyíltan ítéletet felettük. A zene elsősorban örök emléket állít, hangokból összeállított emlékművet emel a múlt század sorsfordító világégésének áldozatai számára.
A lemezre felkerült másik felvételen a talán legsokrétűbb dzsesszgitáros, Pat Metheny felelget önmagának: tíz gitárral és két elektromos basszusgitárral felvett alapra játssza fel élőben az utolsó szólamot. A témák itt is végtelenül rövidek, a tempó minden egyes témaváltással változik valamelyest, a szólamok csupán apró részletekben térnek el egymástól. Ez a repetitív kánonszerűség pedig úgy szippantja magába a hallgatót, akár egy mantra, vagy a reneszánsz fénykorában a legjelesebb zeneszerzők tollából született misék.
Steve Reich számomra kezdettől fogva a fenntartások nélkül befogadható mai zeneszerzőt jelentette, akinél legfeljebb „tanítványa”, a zenei minimalizmus kifejezés atyja, az angol Michael Nyman komponál könnyedebb, mégis minden elemében intellektuális műveket.
Reich minden darabja zenei reveláció, a Different Trains pedig a Kronos Quartet számára megrendelt talán legelemibb erejű mű. A Pat Metheny részére, és némileg közreműködésével létrehozott alkotás ugyanakkor elvitathatatlanul tökéletes mesterremek, az elektromos gitárra írt komolyzene egyik csúcsteljesítménye.
Senki ne habozzon tehát meghallgatni, beszerezni e rendkívüli párosítása miatt is jelentős, egyben rendkívüli élménnyel kecsegtető lemezt.
Előadók:
Kronos Quartet
David Harrington - hegedű
John Sherba - hegedű
Hank Dutt - brácsa
Joan Jeanrenaud - cselló
Pat Metheny - gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
Different Trains
1. America - Before the war
2. Europe - During the war
3. After the war
Electric Counterpoint
4. Fast
5. Slow
6. Fast
Az elsőként megszólaló kompozíció, a magnófelvételre, valamint hangfelvételről és élőben szimultán megszólaló vonósnégyesre írt „ellenpont”, leplezetlen politikai mondanivalóval rendelkezik, ám a fő hangsúly mégsem erre, hanem a dokumentum-zenemű megteremtésére tett próbálkozásra helyeződik. A mű alapja a mintavételezővel feldolgozott mondatfoszlányokból, és a beszéd természetes ritmusa és dallama által sugallt zenei motívumokból áll össze. Ezeket a minimalista témákat ismétli gyors tempóváltásokkal a magnószalagra rögzítet vonósnégyesekkel „versengő” élő kvartett. A végeredmény valami különlegesen életszerű, mégis tökéletesen elvont, modern muzsikába öntött imádság.
Maguk a hangfelvételek a soá túlélőinek önvallomásiból kivágott részletek, épp ezért rendkívül megrázóan sugallják az elnyomó rendszerek könyörtelenségét, ugyanakkor nem mondanak nyíltan ítéletet felettük. A zene elsősorban örök emléket állít, hangokból összeállított emlékművet emel a múlt század sorsfordító világégésének áldozatai számára.
A lemezre felkerült másik felvételen a talán legsokrétűbb dzsesszgitáros, Pat Metheny felelget önmagának: tíz gitárral és két elektromos basszusgitárral felvett alapra játssza fel élőben az utolsó szólamot. A témák itt is végtelenül rövidek, a tempó minden egyes témaváltással változik valamelyest, a szólamok csupán apró részletekben térnek el egymástól. Ez a repetitív kánonszerűség pedig úgy szippantja magába a hallgatót, akár egy mantra, vagy a reneszánsz fénykorában a legjelesebb zeneszerzők tollából született misék.
Steve Reich számomra kezdettől fogva a fenntartások nélkül befogadható mai zeneszerzőt jelentette, akinél legfeljebb „tanítványa”, a zenei minimalizmus kifejezés atyja, az angol Michael Nyman komponál könnyedebb, mégis minden elemében intellektuális műveket.
Reich minden darabja zenei reveláció, a Different Trains pedig a Kronos Quartet számára megrendelt talán legelemibb erejű mű. A Pat Metheny részére, és némileg közreműködésével létrehozott alkotás ugyanakkor elvitathatatlanul tökéletes mesterremek, az elektromos gitárra írt komolyzene egyik csúcsteljesítménye.
Senki ne habozzon tehát meghallgatni, beszerezni e rendkívüli párosítása miatt is jelentős, egyben rendkívüli élménnyel kecsegtető lemezt.
Előadók:
Kronos Quartet
David Harrington - hegedű
John Sherba - hegedű
Hank Dutt - brácsa
Joan Jeanrenaud - cselló
Pat Metheny - gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
Different Trains
1. America - Before the war
2. Europe - During the war
3. After the war
Electric Counterpoint
4. Fast
5. Slow
6. Fast