Queen: Sheer Heart Attack (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2005. 09. 11.
Az idősebb generáció tagjai közül legtöbbnek talán a „Bohém rapszódia”, vagyis az MTV-ben elsőként leadott „Bohemian Rhapsody” jelentette az első találkozást az angol Queen együttessel. Az igazán régi motorosok viszont a „Seven Seas Of Rhye” révén ismerkedtek meg a fenséges britek zenéjével.
Nekem a „Killer Queen” jelentette a revelációt, hogy zongorával, kórussal is lehet igazán kemény rockzenét produkálni, miközben az efféle muzsikában nem feltétlenül megszokott hangzások és harmóniák azért az intellektusunkat is legyezgetik kicsit.
A „Gyilkos királynő” tehát már a hamisítatlan Queen-hangzást adja, akárcsak a „Lily Of The Valley”, mely szintén zongorára, tökéletesen kidolgozott kórusra, és az összetéveszthetetlen Brian May-féle gitározásra épül, és a banda két klasszikus lemezét, az „A Night At The Opera”-t és az „A Day At The Races”-t előlegezi meg.
Ugyancsak a Sheer Heart Attack-en hallhatunk először olyan, később kizárólag a Queent fémjelező dalocskákat, mint a második világháború előtti vidám, fehér dzsesszt idéző, bendzsóval kísért „Bring Back That Leroy Brown”-t, vagy a tizennyolcadik századi angol műdalokra emlékeztető „Dear Friends”-et.
Egyszóval az album a saját hangra találás mágikus pillanatával ajándékoz meg mindenkit.
Ám még ennél is érdekesebb, hogy az egészen izgalmas első lemez után sajnos meglehetősen Led Zeppelinesre sikerült Queen II-t nem csupán a hatások önálló stílussá érése követte, hanem a zenekar azon ritka albumok egyikét vette fel, melyek inkább másokra hatnak.
Alig egy évvel a Sheer Heart Attack megjelenése után a Black Sabbath „Symptom of the Universe” című nótájában a „Stone Cold Crazy” gitárriffjének visszhangjaira ismerhetünk rá, a „She Makes Me” zenei világa pedig később Tom Petty néhány dalában született újjá.
Az albumnyitó „Brigthon Rock” szintén korszakos mű a rockzenében, hiszen nagyközönség számára írt lemezen itt használnak először elektronikus késleltetéssel létrehozott, ám valódi ellenpontként értelmezhető kánont.
A találmány nem új keletű, elvégre a reneszánsz egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, Josquin des Prés legkésőbb a tizenhatodik században már használt hasonló effektust - persze nem gépi visszhanggal - a „L’homme armé sexti toni” mise Agnus Dei tételében.
A hatás mégis, a mai napig is elementáris, olyannyira, hogy a „Now I’m Here”-ben rögtön megismétlik, csak ezúttal nem a gitárra, hanem az énekre raknak visszhangosítót.
És a Queen, bármennyire gitárcentrikus rengeteg nótájuk, mindig az elsőrangú énekről volt híres. Ám nemcsak Freddy Mercury remekel az albumon; a „Tenement Funster”-ben Roger Taylor is megmutatja, mit tud, és amit tud, azt csak kevesen tudnák ugyanilyen elementáris erővel utána énekelni.
Éppily ritkaságszámba menő a rockzenében a „Brighton Rock” kontratenor betétje, amit legfeljebb afro-amerikai soulban és funkyban, vagy barokk vokális művekben hallhatni.
Egy szó mint száz, a Sheer Heart Attack egészen kiváló lemez, talán még a Queen felvételei közül is kiemelkedik, ha másért nem, az újító szellemért, és azért az eleven, felszabadult, immár sem zenei, sem technikai gátakat nem ismerő muzsikálásért, ami a későbbi, sokszor kidolgozottabb és professzionálisabb lemezekről már hiányzik.
Az együttes tagjai:
Roger Taylor - dobok, ének, ütős hangszerek, sikoly
Freddie Mercury - ének, zongora, bárzongora, extravagáns hangok
John Deacon - basszusgitár, nagybőgő, akusztikus gitár, gitár
Brian May - gitár, ének, zongora, valódi George Formby-féle ukelel-bendzsó, gitár hangszerelés
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Brighton Rock
2. Killer Queen
3. Tenement Funster
4. Flick Of The Wrist
5. Lily Of The Valley
6. Now I’m Here
7. In The Lap Of The Gods
8. Stone Cold Crazy
9. Dear Friends
10. Misfire
11. Bring Back That Leroy Brown
12. She Makes Me (Stormtrooper In Stilettos)
13. In The Lap Of The Gods ... Revisited
Diszkográfia:Queen (1973)
Queen II (1974)
Sheer Heart Attack (1974)
A Night At The Opera (1975)
A Day At The Races (1976)
News Of The World (1977)
Jazz (1978)
Live Killers (1979) – koncert
The Game (1980)
Flash Gordon (1980)
Greatest Hits (1981) – válogatás
Hot Space (1982)
The Works (1984)
A Kind Of Magic (1986)
Live Magic (1986) – koncert
The Miracle (1989)
Innuendo (1991)
Greatest Hits II (1991) – válogatás
Live At Wembley ’86 (1992) – koncert
Made In Heaven (1995)
Greatest Hits III (1999)
Queen On Fire – Live At The Bowl (2004) – koncert
Return Of The Champions (2005) – koncert
Queen Rock Montreal (2007) – koncert
The Cosmos Rocks (2008)
Absolute Greatest (2009) – válogatás
Nekem a „Killer Queen” jelentette a revelációt, hogy zongorával, kórussal is lehet igazán kemény rockzenét produkálni, miközben az efféle muzsikában nem feltétlenül megszokott hangzások és harmóniák azért az intellektusunkat is legyezgetik kicsit.
A „Gyilkos királynő” tehát már a hamisítatlan Queen-hangzást adja, akárcsak a „Lily Of The Valley”, mely szintén zongorára, tökéletesen kidolgozott kórusra, és az összetéveszthetetlen Brian May-féle gitározásra épül, és a banda két klasszikus lemezét, az „A Night At The Opera”-t és az „A Day At The Races”-t előlegezi meg.
Ugyancsak a Sheer Heart Attack-en hallhatunk először olyan, később kizárólag a Queent fémjelező dalocskákat, mint a második világháború előtti vidám, fehér dzsesszt idéző, bendzsóval kísért „Bring Back That Leroy Brown”-t, vagy a tizennyolcadik századi angol műdalokra emlékeztető „Dear Friends”-et.
Egyszóval az album a saját hangra találás mágikus pillanatával ajándékoz meg mindenkit.
Ám még ennél is érdekesebb, hogy az egészen izgalmas első lemez után sajnos meglehetősen Led Zeppelinesre sikerült Queen II-t nem csupán a hatások önálló stílussá érése követte, hanem a zenekar azon ritka albumok egyikét vette fel, melyek inkább másokra hatnak.
Alig egy évvel a Sheer Heart Attack megjelenése után a Black Sabbath „Symptom of the Universe” című nótájában a „Stone Cold Crazy” gitárriffjének visszhangjaira ismerhetünk rá, a „She Makes Me” zenei világa pedig később Tom Petty néhány dalában született újjá.
Az albumnyitó „Brigthon Rock” szintén korszakos mű a rockzenében, hiszen nagyközönség számára írt lemezen itt használnak először elektronikus késleltetéssel létrehozott, ám valódi ellenpontként értelmezhető kánont.
A találmány nem új keletű, elvégre a reneszánsz egyik legkiemelkedőbb zeneszerzője, Josquin des Prés legkésőbb a tizenhatodik században már használt hasonló effektust - persze nem gépi visszhanggal - a „L’homme armé sexti toni” mise Agnus Dei tételében.
A hatás mégis, a mai napig is elementáris, olyannyira, hogy a „Now I’m Here”-ben rögtön megismétlik, csak ezúttal nem a gitárra, hanem az énekre raknak visszhangosítót.
És a Queen, bármennyire gitárcentrikus rengeteg nótájuk, mindig az elsőrangú énekről volt híres. Ám nemcsak Freddy Mercury remekel az albumon; a „Tenement Funster”-ben Roger Taylor is megmutatja, mit tud, és amit tud, azt csak kevesen tudnák ugyanilyen elementáris erővel utána énekelni.
Éppily ritkaságszámba menő a rockzenében a „Brighton Rock” kontratenor betétje, amit legfeljebb afro-amerikai soulban és funkyban, vagy barokk vokális művekben hallhatni.
Egy szó mint száz, a Sheer Heart Attack egészen kiváló lemez, talán még a Queen felvételei közül is kiemelkedik, ha másért nem, az újító szellemért, és azért az eleven, felszabadult, immár sem zenei, sem technikai gátakat nem ismerő muzsikálásért, ami a későbbi, sokszor kidolgozottabb és professzionálisabb lemezekről már hiányzik.
Az együttes tagjai:
Roger Taylor - dobok, ének, ütős hangszerek, sikoly
Freddie Mercury - ének, zongora, bárzongora, extravagáns hangok
John Deacon - basszusgitár, nagybőgő, akusztikus gitár, gitár
Brian May - gitár, ének, zongora, valódi George Formby-féle ukelel-bendzsó, gitár hangszerelés
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Brighton Rock
2. Killer Queen
3. Tenement Funster
4. Flick Of The Wrist
5. Lily Of The Valley
6. Now I’m Here
7. In The Lap Of The Gods
8. Stone Cold Crazy
9. Dear Friends
10. Misfire
11. Bring Back That Leroy Brown
12. She Makes Me (Stormtrooper In Stilettos)
13. In The Lap Of The Gods ... Revisited
Diszkográfia:Queen (1973)
Queen II (1974)
Sheer Heart Attack (1974)
A Night At The Opera (1975)
A Day At The Races (1976)
News Of The World (1977)
Jazz (1978)
Live Killers (1979) – koncert
The Game (1980)
Flash Gordon (1980)
Greatest Hits (1981) – válogatás
Hot Space (1982)
The Works (1984)
A Kind Of Magic (1986)
Live Magic (1986) – koncert
The Miracle (1989)
Innuendo (1991)
Greatest Hits II (1991) – válogatás
Live At Wembley ’86 (1992) – koncert
Made In Heaven (1995)
Greatest Hits III (1999)
Queen On Fire – Live At The Bowl (2004) – koncert
Return Of The Champions (2005) – koncert
Queen Rock Montreal (2007) – koncert
The Cosmos Rocks (2008)
Absolute Greatest (2009) – válogatás