Queen: Jazz (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2005. 04. 20.
Amit a hatvanas években a Beatles, ugyanazt jelentette a hetvenes években a Queen. Úgy tudtak igényesen, változatosan, a korszellemet követve, mégis teljességgel egyéni módon zenélni, hogy mindeközben rendkívül széles közönséghez sikerült szólniuk, s ekképp kikerülték a legtöbb rockegyüttes előtt leküzdhetetlenül magasodó akadályt: a csupán szűk rétegek körébeni népszerűséget jelentő alternatív státust.
Leszámítva a Live Killers összegző koncertanyagát, a Jazz a korai korszak hihetetlenül gazdag és invenciózus kísérletei lezárásának tekinthető. Az addig az operai kórusokat idéző vokáloktól a már-már thrashre vagy power metálra emlékeztető gitárriffeken át, a húszas-harmincas évek dzsessz-zenéjéből merítő esztrád-dalocskákig szinte mindent kipróbáló együttes 1978-ban végtelenül letisztult zenével rukkolt elő.
Az albumot a kemény és precíz ritmusok, a néhol – leginkább a „Fun It” című Taylor-szerzeményben tetten érhető – funky-metálos dobhangzás, valamint az uralkodóan durva és nyers, olykor viszont szokatlanul sűrű szövésű gitárszólamok különböztetik meg a korábbi produkcióktól, megmaradt viszont a legtisztábban a „Fat Bottomed Girls”-ben hallható, a Queen lemezeken addig is szinte elengedhetetlen többszólamú vokál, no meg Freddy Mercury összetéveszthetetlen hangja.
A korongon hallható muzsika akár zenei utazásként is felfogható a „Mustapha” arabos motívumaitól a rockosabb, gyors tempójú, vagy ballada-jellegű nótákon és a már megszokott, dzsesszes beütésű dalocskákon át a kissé az Extreme funk-rockját megelőlegező, korszakzáró Taylor-próbálkozásokig.
Habár – vagy éppen mivel – olyan „slágereket” találhatunk az albumon, mint a „Bicycle Race”, a „Fat Bottomed Girls”, a „Jealousy”, vagy a „Don’t Stop Me Now”, kétségtelenül érezhető, hogy a banda ezzel az anyaggal próbált új irányban nyitni, új úton haladni tovább. Akinek egyaránt tetszenek az A Night At the Opera” vagy az A Day At The Races extravaganciái és a The Game vagy a The Works poposabb nótái, az bizonyosan élvezetesnek találja a Jazz remekbeszabott dalait is.
Az együttes tagjai:
Freddy Mercury - ének
Brian May - gitár, ének
Roger Taylor - dob, ének
John Deacon - basszusgitár, ének
Az albumon elhangzó számok listája:
1. Mustapha
2. Fat Bottomed Girls
3. Jealousy
4. Bicycle Race
5. If You Can’t Beat Them
6. Let Me Entertain You
7. Dead On Time
8. In Only Seven Days
9. Dreamer’s Ball
10. Fun It
11. Leaving Home Ain’t Easy
12. Don’t Stop Me Now
13. More Of That Jazz
Diszkográfia:Queen (1973)
Queen II (1974)
Sheer Heart Attack (1974)
A Night At The Opera (1975)
A Day At The Races (1976)
News Of The World (1977)
Jazz (1978)
Live Killers (1979) – koncert
The Game (1980)
Flash Gordon (1980)
Greatest Hits (1981) – válogatás
Hot Space (1982)
The Works (1984)
A Kind Of Magic (1986)
Live Magic (1986) – koncert
The Miracle (1989)
Innuendo (1991)
Greatest Hits II (1991) – válogatás
Live At Wembley ’86 (1992) – koncert
Made In Heaven (1995)
Greatest Hits III (1999)
Queen On Fire – Live At The Bowl (2004) – koncert
Return Of The Champions (2005) – koncert
Queen Rock Montreal (2007) – koncert
The Cosmos Rocks (2008)
Absolute Greatest (2009) – válogatás
Leszámítva a Live Killers összegző koncertanyagát, a Jazz a korai korszak hihetetlenül gazdag és invenciózus kísérletei lezárásának tekinthető. Az addig az operai kórusokat idéző vokáloktól a már-már thrashre vagy power metálra emlékeztető gitárriffeken át, a húszas-harmincas évek dzsessz-zenéjéből merítő esztrád-dalocskákig szinte mindent kipróbáló együttes 1978-ban végtelenül letisztult zenével rukkolt elő.
Az albumot a kemény és precíz ritmusok, a néhol – leginkább a „Fun It” című Taylor-szerzeményben tetten érhető – funky-metálos dobhangzás, valamint az uralkodóan durva és nyers, olykor viszont szokatlanul sűrű szövésű gitárszólamok különböztetik meg a korábbi produkcióktól, megmaradt viszont a legtisztábban a „Fat Bottomed Girls”-ben hallható, a Queen lemezeken addig is szinte elengedhetetlen többszólamú vokál, no meg Freddy Mercury összetéveszthetetlen hangja.
A korongon hallható muzsika akár zenei utazásként is felfogható a „Mustapha” arabos motívumaitól a rockosabb, gyors tempójú, vagy ballada-jellegű nótákon és a már megszokott, dzsesszes beütésű dalocskákon át a kissé az Extreme funk-rockját megelőlegező, korszakzáró Taylor-próbálkozásokig.
Habár – vagy éppen mivel – olyan „slágereket” találhatunk az albumon, mint a „Bicycle Race”, a „Fat Bottomed Girls”, a „Jealousy”, vagy a „Don’t Stop Me Now”, kétségtelenül érezhető, hogy a banda ezzel az anyaggal próbált új irányban nyitni, új úton haladni tovább. Akinek egyaránt tetszenek az A Night At the Opera” vagy az A Day At The Races extravaganciái és a The Game vagy a The Works poposabb nótái, az bizonyosan élvezetesnek találja a Jazz remekbeszabott dalait is.
Az együttes tagjai:
Freddy Mercury - ének
Brian May - gitár, ének
Roger Taylor - dob, ének
John Deacon - basszusgitár, ének
Az albumon elhangzó számok listája:
1. Mustapha
2. Fat Bottomed Girls
3. Jealousy
4. Bicycle Race
5. If You Can’t Beat Them
6. Let Me Entertain You
7. Dead On Time
8. In Only Seven Days
9. Dreamer’s Ball
10. Fun It
11. Leaving Home Ain’t Easy
12. Don’t Stop Me Now
13. More Of That Jazz
Diszkográfia:Queen (1973)
Queen II (1974)
Sheer Heart Attack (1974)
A Night At The Opera (1975)
A Day At The Races (1976)
News Of The World (1977)
Jazz (1978)
Live Killers (1979) – koncert
The Game (1980)
Flash Gordon (1980)
Greatest Hits (1981) – válogatás
Hot Space (1982)
The Works (1984)
A Kind Of Magic (1986)
Live Magic (1986) – koncert
The Miracle (1989)
Innuendo (1991)
Greatest Hits II (1991) – válogatás
Live At Wembley ’86 (1992) – koncert
Made In Heaven (1995)
Greatest Hits III (1999)
Queen On Fire – Live At The Bowl (2004) – koncert
Return Of The Champions (2005) – koncert
Queen Rock Montreal (2007) – koncert
The Cosmos Rocks (2008)
Absolute Greatest (2009) – válogatás