FőképA rendszerváltás idején egyik szemrevaló évfolyamtársam beszélt rá, hogy nézzem meg vele Peter Greenaway A rajzoló szerződése című filmjét. Azonnal beleszerettem – ha nem is a lányba, Greenaway festői filmtechnikájába, és a kísérőzenébe, amit egy számomra addig ismeretlen kortárs angol zeneszerző, Michael Nyman komponált. Aztán sorra következtek a nagy műveltségű piktor-rendező mozivászonra „festett” mozgóképei, a Nyman zenéje iránti csodálatom pedig a Greenaway filmekkel kapcsolatos elragadtatásommal párhuzamosan fokozódott.

Később, a Petőfi Csarnokban egy alkalommal élőben is láthattam-hallhattam a mestert és zenekarát, ugyanakkor az albumai is rendre sorakozni kezdtek a polcomon. A teljes kollekciót begyűjteni persze meglehetősen költséges vállalkozás lett volna, ám néhány akkoriban még kifejezetten ritkaságszámba menő darabhoz is sikerült hozzájutnom. Tavaly a Virgin lemezkiadó a szerző születésének hatvanadik évfordulójának tisztelegve újra megjelentette a legfontosabb Greenaway–Nyman közös produkciók hanganyagát. Ezek esszenciáját tartalmazza a még 1992-ből származó, ám a mai napig beszerezhető Essential Michael Nyman Band.

Nyman filmzenéinek stílusát két lényegi tényező határozta meg. Mindenekelőtt a médium, melynek alapvetően esztétikai kvalitásai a krimik hátborzongató disszonanciái után egyfajta megnyugodott tonalitást, vagyis a modernizmus legextrémebb kicsapongásai előtti formákhoz és harmónia-rendekhez való visszatérést követelt meg, másrészt a korszellem és a globális kultúra szemlélettágító hatása.

Az amerikai Steve Reich tanítványaként Nymant mintegy „megfertőzte” a repetitív zene (jóllehet egyik hosszabb műve a John Cage-féle aleatorika nymani átértelmezése), és disszertációja témájául nem meglepő módon a folytonosan ismétlődő motívumokat: a groundokat, chacconékat és passacagliákat választotta, melyek a barokk-kor angol zenéjét, kiváltképp Henry Purcell muzsikáját jellemezték.

A rövid darabok egyik jellegzetessége a lüktető, sokszor kifejezetten zaklatott ritmika, ami nem kis mértékben a semmilyen más hangszerével nem rokonítható dinamikájú elektromos basszusgitárnak köszönhető. A szólamok sokszor némiképp a mozarti technikákra emlékeztetően egymáshoz képest duplázott, négyszerezett tempóban szólalnak meg, a motívumok pedig kis változtatásokkal és elcsúsztatásokkal kétszer, háromszor ismétlődnek, így teremtve meg a nymani művek karakteres feszültségét. A lezárások szinte kivétel nélkül befejezetlenséget sugalló domináns akkordok – mintha csak a nyugvópontot jelentő tonikára érkezés előtt hirtelen elvágták volna a hangszalagot.

A muzsika mindezek miatt megkérdőjelezhetetlenül élvezetes, és azok számára is „emészthető” akik rettegve közelítenek a huszadik század nem egyszer hajmeresztő avantgárd próbálkozásaihoz. Nyman ehhez az albumhoz újrarögzített muzsikája hamisítatlan „alkalmazott zene” – mindenekelőtt gyönyörködtetni akar. Többek között, avagy elsősorban ezért érdemes meghallgatni, megismerni, újra meg újra elmélyedni izgalmas ritmusaiban s csodás harmóniáiban.

Előadók:
The Michael Nyman Band
Michael Nyman – zongora
Sarah Leonard – szoprán
Linda Herst – mezzoszoprán

Az albumon elhangzó számok listája:
1. The Draughtsman’s Contract - Chasing Sheep is Best Left to Shepherds 5:04
2. The Draughtsman’s Contract - An Eye for Optical Theory 4:16
3. The Draughtsman’s Contract - The Garden is Becoming a Robe Room 6:08
4. A Zed and Two Noughts - Prawn-watching 2:29
5. A Zed and Two Noughts - Time Lapse 3:52
6. Drowning By Numbers - Fish Beach 2:53
7. Drowning By Numbers - Wheelbarrow Walk 2:32
8. Drowning By Numbers - Knowing the Ropes 5:44
9. The Cook, the Thief, His Wife and Her Lover - Miserere Paraphrase 7:06
10. The Cook, the Thief, His Wife and Her Lover - Memorial 11:18
11. Water Dances - Stroking 5:11
12. Water Dances - Synchronising 5:33
13. Prospero`s Books - Miranda 4:16

Eddig a zeneszerző alábbi lemezéről írtunk:Michael Nyman: The Piano Concerto • MGV